265. EGYMÁSÉRT
265. EGYMÁSÉRT
Tóth Ida megette strichnines vacsoráját, s néhány órai rángatózás után meghalt.
Bartha Viktor ugyanakkor beleállott a városvégi temető árkába, egy jól tervezett lövéssel átlőtte a fejét, s meghalt.
Requiescant in pace! Ha ők ezt mulatságosnak tartották, az ő privát ügyük.
Bocsánat, hogy ilyen cinikus vagyok.
Néhány évvel ezelőtt, van talán már nyolc is, egy szép fiatal leánnyal laktam egy udvaron. Nagyon szomorú leány volt, s egy katonatiszt udvarolt neki. Éppen úgy, mint Tóth Idának, mert Bartha Viktor is katonatiszt volt. Az én szép leányom is ilyen véget ért. A katonája először őt, aztán önmagát lőtte főbe. Régi nóta: hiányzott a kaució s a többi.
Akkoriban nagyon érzékeny fiatal voltam. Végzetesen megrendített a nagy tragédia. Mint afféle szentimentális, versfaragó diák, naponként, majdnem két hétig, bokrétát tettem a sírjukra. Ott feküsznek a vén Meszes rengetegében.
Azóta már sok tragédia nem rendített meg. Nem hat reám a Tóth Idáéké sem. Sőt ez, a maga sajátszerűségével – bocsánat – komikusnak tetszik. A lány szép, élnivágyó és gazdag, a férfi délceg, erős és szerelmes. Az ördögbe is, az ember félennyi kinccsel is magáénak hiszi a világot.
Ez a két gyermek pedig, ahogy olvasták valami régi hülye regényben, egymástól távol, abban a bizonyos előre megállapított órában kioltja az erősen lobogó életlángot. És ők ezt olyan szép dolognak tartották, amiért érdemes – meghalni…
Én a nyakam teszem rá, hogy a gondolat a leányé volt. Egy ilyen esetben már megírtam, hogy az effajta varrókisasszonyokat ríkató szép históriák a mi kedves kis lánynevelési metódusunk eredményei. Nem tanítjuk meg őket gondolkozni, tudni, dolgozni és akarni. Csinos bábok lesznek, telve hangulattal. Teleszedik dresszírozatlan fejecskéiket érzékeny mesékkel, zagyva sületlenségekkel. S mikor a sors, mely nem számol a mi nevelési rendszerünkkel, odaállítja őket a minden embert felkereső életválság elé: üres fejecskéiket elveszítik. Nem marad csak egy szamár hangulatok. Ez aztán produkál általuk egy szép, megható tragédiát…
Még valamit. Az az én kislányom, ott a Meszes rengetegében mégiscsak okosabb volt. A revolverlövés előtt átengedte magát a szívének… Egymást átkarolva kapták meg őket másnap favágó emberek.
Ez a kis okosság egyrészt változtat a történet sablonos naivságán, másrészt kárpótolta őket is.
A Tóth Idáék tragédiájából azonban hiányzott az egészség. Beteg tragédiák feledésre méltók…
Szabadság 1900. augusztus 17.
ae.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
