285. X. ÚR
285. X. ÚR
X. úrék itt vidéken háromféle módon kezdenek szerepelni. Vagy: kacérkodnak a hírlapírással. Vagy: beiratkoznak némely egyletekbe. Vagy: barátkoznak a huszártisztekkel, s rendezik a szezon összes számbavehető négyeseit.
X. úr a közélet számára való megszületésekor gyámoltalan, miként minden poronty. Tétova szemekkel nézdel szerteszét. Előtte összegomolyog a hivatali főnök, az ismerős előkelőségek, a protekcióképes jóbarátok, a jó pártik és minden-minden képe. Ír, sétál, táncol, zsúrozik, szervez, belép, kilép, intrikál és naivoskodik. Van valami sejtése arról, hogy ő akar. De hogy mit, az még előtte alaktalan álomkép.
Ám történik, hogy valami banketten X. úr titokszerű divinációval kivesz a zsebéből egy régi idő óta tartogatott finom szivart, s egy holdkóros, de ekkor is előkelő mozdulattal megkínálja a szomszédját, ki történetesen újságíró.
A skriblernek a szivar pompásan ízlik. Akkor este, mondjuk, a keresztény ifjak Excelsior dalköre tartja a bankettet. Másnap X. úr élvezettel, kéjjel olvassa, hogy ő az egyletnek a lelke. Ő, aki különben ismert, fiatal, szimpatikus alakja a helyi társadalomnak.
A szivar eldöntötte X. úr sorsát. A gyámoltalan poronty mesés rohamossággal kezd fejlődni. Hivatalában előlép. Az Excelsior alelnökké választja. Egyik lap kellemes ál-hymenhírt közöl róla. A városatya-választáson kap két szavazatot. Választmányi tag lesz a lövészeknél, tűzoltóknál, sakkörben, s a jó ég tudja hol. Végigsétál vele a színtársulat primadonnája fényes délelőtt az utcán.
S mindeme ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az a pár skribler, „akikkel jó barátságot tartani”.
De X. úr itt nem áll meg. Emelkedik szédületesen. Neve fogalom lesz. Ő pedig díszelnök még az olyan egyletekben is, ahol tagok nincsenek. Próféta ő, kit a jósors adott városának.
És X. úr boldog ember, nagy, becsült férfiú. Sajnos azonban egy baja van. S erről gyakran panaszol barátainak:
– Borzasztók azok a skriblerek. Az ember nem tud olyat tenni, amit meg ne írjanak. Szörnyű, kellemetlen népség…
– Talán ugyane pillanatban, távol X. úrtól mondatik egy skribler által több skriblernek:
– Higgyétek el, nincs felségesebb dolog a világon, mint kiválasztani a tömegből egy szürke alakot, s abból nagy embert csinálni, hogy aztán lenézhessen – bennünket.
Eme mondásért rajzolódott meg X. úrék típusa…
Szabadság 1900. szeptember 29.
ae.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
