351. GÖRÖG RABSZOLGA
351. GÖRÖG RABSZOLGA
Ámon Margit kisasszony, a budapesti Népszínház tagja, vendégképpen lépett ma föl a nagyváradi színpadon, melyhez régi sikerek emléke s ha jól tudjuk: egy már aláírott szerződés fűzi. A kisasszony a divatos primadonnák közül való. Annak idején zajos bevonulást tartott a Kerepesi úti operett-csarnokba és sok sikerét jegyezték papírra a kritikusok. De a Népszínház rózsaszínű, illatos párájú levegője az az ezer finom szálú háló, melyet minden „jövevény” elé kivetnek, fecskévé tették a dalos madarat. Ámon Margit bizonyára nem találta meg az új csarnokban ábrándjait, sőt – ha mi jól láttuk a távolból – egyszer keresnie kellett önmagát is. Megértjük mi őt, hogy elvágyik onnan, s fecske módjára hazatart. Megértjük, s örömmel üdvözöljük itthon. Örömmel láttuk, hogy az itthon levegője visszaadta az önérzetét. Egymaga le tudta foglalni a színpadot… Szerencsésen választotta meg a viszontlátás ünnepére a Görög rabszolga Aspásia szerepét, ezt a nagy hatásokra szánt szerepet s az ő egyéniségéhez illőt. Igazi primadonnaszerep – modern igények mellett. Szépség, ízlés, nőiesség, ének, játék és táncművészet iskolája. A művésznőnek, s a nőnek főként, pazar sikerért lehet vele küzdeni. Ámon Margit pedig a Népszínházból jött hozzánk, amely a nagy primadonnai sikerek titkának orákuluma. Sokat tanult ott Ámon kisasszony. Egyénisége különben is predestinálja az olyan sikerekre, melyek fő posztulátuma: a természetes báj. Bájos, kedves, elragadó a mi vendégművésznőnk a színpadon. Nagyban megkönnyíti dolgát az a bizonyos népszínházi stílus, melynek első mesternője Pálmay Ilka, rafinírt művészetté fejlesztője Küry Klára volt.
Ez a stílus minden érzékünkkel játszik. Kápráztat, vért forral, elszédít, s gyors tapsra sürget. Ámon Margit tehetséges tagjává vált ennek az iskolának. Tud elragadóan s mindig mosolyogni. Ahogy nyakába borul férfipartnerének, kész betegség, mondhatná egy dekadens stílű kritikus. Csupa temperamentum, tűz és szilajság. De bájosan csicsereg is, ha kell. És ami fő: Ámon Margit táncolni is tud. Gráciával, poézissel, sikkel, tűzzel. Ez Ámon Margit: a színésznő. Mint énekesnő – úgy mondják – mit sem változott. Hangja kis terjedelmű, hamar fáradt, és ez a hang sem iskolázott. – Az angol operettek primadonnája ő, ahol a muzsikát a zenekarra bízzák. – Bocsásson meg, hogy túl őszinték vagyunk: Énekszámai a mi nemsokára búcsúzó Forrai Ferikénket juttatták eszünkbe, akinek gyönyörű hangja, énektudása és ízlése pótolta gazdagon a játékhatás esetleges hiányait is. Az aranysziget dal milyen más volt Forrai Ferikétől!… Mégis szép sikere volt Ámon Margitnak. Csokrot, virágot, tapsot özönnel kapott, bár a közönség félháznál nem volt sokkal nagyobb. Az előadás az ismert jó. – A szereplők közül Székely Anna, Lányi Edit és Nyárai arattak még jelentős sikert. De jókedv, sokszor a kitörésig jó, kísérte, fűszerezte a bájos, csodaszép melódiákat az utolsó függönylegördülőig. Ámon Margit kisasszony holnap a Kis szökevényben játssza a címszerepet.
Ide kell azonban még valamit írnunk. Ámon Margitot így jellemezte egy színházi ember, miután végignézte a mai előadást: gyönyörű termet, tüzes, érzéki tánc, állandó pikáns mosoly, semmi hang és semmi énektudás, némi rutin a játékban és semmi eredetiség. Mindezt összevéve: másodrangú szubrett. Ha majd kreálnia kell, ha majd önmagából kell merítenie, ha majd nem látja előbb híres, nagy primadonnáktól játszani a szerepét: minden alakítása színtelen és darabos lesz. Mert nincs benne semmi naivság, semmi hit, durva, közönséges és szív nélkül való eszközökkel éri el a hatást, szinte kalmárszámítással, valami rút, mindig kitetsző spekulációval.
Ezt az ítéletet természetesen nem lehet aláírni teljes határozottsággal egy est és egy szerep után. De sokfelől helyeslésre talált ez a bírálat és egynémely szembeszökő igazságaival feltétlenül gondolkozóba ejti az embert.
Szabadság 1901. január 24.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
