352. FÉLREVERIK A HARANGOT
352. FÉLREVERIK A HARANGOT
A harangokat, minden harangokat, egyszer félreverték. Régen-régen volt ez. Mikor ebben a most jéghideg országban lángoltak a lelkek. Mikor ehhez a most mostoha földhöz odatapadt minden lelkes élő, mikor szilajon, elszántan zengett e kis meleg országon végig.
Mindnyájan el fogunk menni…
Óh, régen volt ez, nagyon régen… Mi nem értjük, alig hisszük. A mi lelkünk nem lángol már. E kis ország hideg, és nem tapadunk többé buja szeretettel sáros földjéhez. Nem tapadunk, s el se mennénk, hiába üzenne akárki minékünk!…
S ha mégis üzenne, ha a harangokat, minden harangokat egyszer meghúznának, megmelegedne mégis e kis hideg ország néhány talpnyi földje.
Csak annyi, amennyire elfér egy kis fehér gárda. Roskatag csapatja a múltnak. Nagy idők tanúi, hamvadó szívek, idegen félistenek. Már a múltban élnek. Csak romszíveik megmaradt parazsa a melegség e kis hideg országban…
…A hétfői vásár napján, a nagy hídon keresztül roskatag, agg embert, fehér fejűt, bortól pirosat vezetett egy másik öregember.
Olvadó hóban futkostak a szánok. Ragyogott a nap. Sürgött a piac. Szaladt, rohant minden. Csak ez a két ember botorkált, mintha nem is e világból volnának. Negyvennyolcas agg honvédek… Még ki nem hűlt óriások e kis hideg földű országban. Fehér asztal mellett e hideg országért koccintgathattak hevítő poharat. Az öregebbik jobban visszaálmodta a múltat. A másik szeretve, becézve sürgette:
– Őrmester úr, siessünk, sohse érünk haza!…
Ballagott a két régmúlt ember. Csitri fiatalok megnevették őket. A közvitéz elfohászkodta magát:
– Hejh, őrmester uram, ha hazaérünk, félreverik a harangot!
…Édes két öregember, mámoros két öregember, dehogy verik félre!… Egyszer volt, régen volt, mikor megszólaltak a harangok, minden harangok… Akkor meleg volt e kicsi ország, és most fagyos hideg…
Szabadság 1901. január 25.
ae.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
