367. NAGY PÓZOK
367. NAGY PÓZOK
Hogy az emberek megkövetelik, hogy áltassák őket, olyan régi igazság, amit a szociológia elemistái is tudnak. Örök emberi gyöngeség ez, s az oka a gyöngeség éppen. Jólesik nagy dolgokban, nagy erőkben, nagy munkákban hinnünk. Akik ezt a hitet táplálják bennünk, azok a nagyok és a dicsők. Ezért nagy a poéta, az államférfi s a hadvezér. Ők a nagyság hitének legjobb ébresztői.
Evvel szerencsésen elérkeztünk a póz mivoltáig. E pár sorból következik, hogy az emberek közti érvényesülés egyetlen és örök eszköze a póz.
Pózol a poéta, aki csinált, mesterséges formában beszél. Pózol az államférfi, mikor évszázadok jövő nemzedékeire látszik gondolni. S pózol a hadvezér, midőn mámorossá tett katonákkal a béke érdekében háborút csinál.
A póz, tehát az örök póz éppenséggel nem bűn. Éppen olyan örök emberi, mint például a vallás és az önzés.
Az emberek azonban mindent meggyaláznak. Diszkreditálták a pózt is. Megcsinálták a közönséges pózt, mely nem a régi, természetes, hanem gesztusaiban nagy, hatásában olcsó, céljaiban közönséges.
Ezek a nagy pózok, melyek különös módon elterjedtek a mi napjainkban, nevezetesek.
Követnek, megállítanak, s minden elhatározásunk ellenére el is ámítanak nemegyszer.
Könyvet akarsz venni. Magyar könyvet. Tegyük fel, hogy könnyelmű ember vagy, s időlopás miatt az újabb magyar poéták érdekelnek. Minden könyv szinte rikoltó, csúnya póz. Hazafi póz ez. Műlelkesedés, műkönny, műharag. Pattogó magyar formák, öblös frázisok. Moderneskedő póz a másik. Baudelaire-póz, Heine-póz, Verlaine-póz, Petőfi-póz, Musset-póz, csupa póz, csupa csalás, becsapni, ámítni akaró nagy csalás. Irodalmunk is merő pózolás, de művészetünk is az. A szecesszió szent hitvallását félremagyarázó középszerűségek s a kivasalt, konok vének egyformán pózolnak. A színpad egészen a pózoké lett. Nem a régi, becsületes, lendületes, nagystílű színpadi pózoké, hanem az új, léha fajtájúaké. Elégszer írunk erről másutt. Na, aztán a társadalmi szereplés pózai!… A modern magyar társadalom most kezd kialakulni, s eddig még minden vonala póz. Erkölcs póz fedi az erkölcsi anarchiát. A hülyeséget betanult modor. A tudatlanságot olvasottság. Az elfogultságot farizeusság. Az önzést a közérdek hangoztatása. A vallástalanságot fekete lobogó. Az egyenlőtlenséget írott malaszt. A tettet beszéd. Folytathatnók vég nélkül talán.
Látszat, ámítás mindenütt. Az emberek nem új igazságokat keresnek, hanem új pózokat. Ha egy önfeledt pillanatban a pózoló elgyengült, és felfedi a lelkét, ha egyszer azt találja kimondani, amit gondol: megrökönyödik a maga igaz szavától, s hetekig meakulpázik…
Meddig lesz így, nem sejtjük. A nagy pózok hatalma ellen alig küzd nehány ember. Ezek nagy részénél is ez a küzdelem – póz…
Irodalmi és művészi életünkben már viaskodik az őszinteség. Talán fél század múlva helyet kap a magyar társadalomban is.
Addig pedig, naiv kollégáink az őszinteségben, munkára fel: deresedő vagy dús hajzatú fejjel kezdjünk pózolni tanulni!…
Szabadság 1901. február 21.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
