90. A KRITIKUS SZOBRA
90. A KRITIKUS SZOBRA
Larroumet Gusztáv, a párizsi „Temps” rettegett színikritikusa ugyancsak sok borsot tört Molière háza tagjainak orra alá. Esztendőkön keresztül írt a „Théâtre-Français”-ről igazságosan bár, de minden elnézés nélkül. Egyike volt azoknak a fehér hollóknak, akik a kritikát el tudják választani a pajtáskodástól. Míg élt: sokan gyűlölték, mióta meghalt, mindenki kibékült emlékével. Lehet, hogy kegyeletes érzésből, de inkább talán önzésből. Egy erős pennájú kritikussal kevesebb: mindig jót jelent a színművész urakra és hölgyekre. A rettegett Larroumet ma már annyira közkedveltté lett a „Théâtre-Français” tagjai körében, hogy szívesen csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja egy Larroumet-szobor felállítása. A „Théâtre-Français” közelében, Sarcey szobra mellett akarnak emléket állítani Larroumetnek és a színház sociétairejei lelkes buzgalommal adakoznak a kritikus szobrára. A halott kritikus szobrára, akinek kezéből kihullott a toll, mely néha – dorong is volt.
Pesti Napló 1904. március 20.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
