Az örökösödési háború.
Az örökösödési háború.
Az 1748-ig tartó örökösödési háború folyamán, Bács vármegye évről-évre kiállította az újonczokban és a gabonában reáeső részt, mely áldozatok mind egyre súlyosabb teherrel sujtották a vármegye népét. A felkelt nemességen és a portális gyalogosokon kívül, a határőrök is részt vettek a sziléziai háborúban. Mintegy 500 tiszai határőr 1741-ben gróf Pálffy János seregében Felső-Ausztriában harczolt, de a legénység oly fegyelmezetlen volt, hogy gróf Kevenhüller tábornok haza akarta őket kergetni. 1742-ben a tiszai határőröket Vuics Arzén és Sevics János alatt Morvaországba küldték, majd Olmützbe rendelték helyi őrségül.
1743-ban 1510 lovas és gyalogos határőr, Vuics Arzén kapitány vezérlete alatt, Bajorországba vonult. Engelshoffen tábornok ezenkívül még többek között Szabadkáról 200 önkéntest Szlavoniába akart rendelni, de ezek a kivonulás előtt fellázadtak. A Bajorországba küldött szerb határőrök még 1745-ben sem tértek vissza. Ebből a csapatból Freiburgnál 522 ember a francziák fogságába került, honnan csak az udvari főhaditanács közbenjárására szabadultak ki, midőn a franczia foglyokkal kicserélték őket. (Hazánk. 1885. 148.)
1744 aug. 18-án Mária Terézia királynő újból fegyverbe szólította a vármegyét. A vármegye közönsége a szept. 2-án Baján tartott közgyűlésében tárgyalván a királyi leiratot, a személyes felkelés részére 25 lovast, ezenkívül minden porta után egy-egy gyalogost, végül az uradalmak által kiállítandó 55 lovast szavazott meg. Bár a vármegye még 1744 szept. 29-ére Bajára tűzte ki a felkelő hadak gyülekezésének időpontját, csak 1745 nyarán keltek útra. A vármegyei felkelő had parancsnokává gróf Károlyi Ferencz altábornagy Szily Jánost, kapitányává Csupor Jánost és hadnagyává ifj. Pavianovics Mihályt nevezte ki. Ez a had, néhány havi táborozás után, nov. 20-ika táján tért vissza. A hazatért csapatokat Szily János őrnagy decz. 7-én Baján összpontosítván, az ez alkalomra 168egybehívott közgyűlés előtt bemutatta a csapatok lajstromát, hadiszerelvényeit és a zászlót.
A mint kissé békésebb idők következtek, a vármegyénél ismét felszínre került a katonai Határőrvidéktől való megszabadulás óhaja. Az 1743 febr. 27-én Baján tartott közgyűlésből felírtak a helytartótanácshoz, kérvén, hogy most, a békésebb idők beálltával, legalább a vármegye területének belsejében fekvő hét katonai sánczot, Szabadkát, Zombort, Péterváradot, Kovilt, Szenttamást, Bresztováczot és Palánkát, melyek czéluknak most már úgy sem felelnek meg többé s a kir. kincstárnak sincsenek hasznára, sőt a kamarai alattvalóknak is tömérdek kárt és bajt okoznak, Bács vármegye hatósága alá rendeljék, miként ezt már az 1741: XVIII. törvényczikk is elrendelte. Hogy a vármegye kérelmének nagyobb nyomatékot adjon, Miskolczy István Antal vármegyei főjegyzőt Pozsonyba és Bécsbe küldte.
Vuics kapitány kezdeményezésére a tiszai határőrök márczius havában ellenkező kérelmet adtak be az udvari főhaditanácshoz, melyben kiváltságos helyzetük fenntartását és a Magyarországba való bekebelezés tervének elejtését kérik. E folyamodványban a többek között azt a kívánságukat is hangsúlyozzák, hogy újjászerveztessenek s az erről szóló legfelsőbb elhatározásról, még mielőtt április havában Morvaországba indulnának, értesíttessenek. Mária Terézia királynő e kényes helyzetben kitérő választ adott a kérvényezőknek, azt felelvén nekik, hogy a helyes berendezés a királynő gondját képezi s erre nézve az udvari főhaditanács véleményét is meg fogja hallgatni. Időközben azonban a szabadkai katholikus vallásu határőröknek sikerült a görög-keleti határőrök ellenében a katonai szervezet megszüntetését kieszközölni. 1743 márczius 26-án a kincstár a szabadkaiakkal megkötötte a szerződést, melynek értelmében Szabadka ezentúl Szent-Mária néven, szabadalmazott mezővárossá lett. A szerződés április 23-án királyi jóváhagyást nyervén, május 7-én a szabadalomlevelet is kiállították. Szabadka polgárosításával előtérbe lépett hovatartózandóságának kérdése is. Miskolczy főjegyző fellépése következtében, az 1743 szept. 17-én kelt legfelsőbb elhatározással, Szabadkát Bácsba kebelezték be, noha Csongrád vármegye mindent elkövetett, hogy odacsatolják.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
