V. Kelemen pápa ugyanis, Gentilis bíboros személyében éles eszű, nagy erélyű követét küldötte Magyarországba, hogy értelmes orvosként „az ország 225sokféle bajához képest, hol tüzes vassal írtsa ki a kóros kinövéseket, hol mint a béke angyala, az irgalmas szamaritánus példájára, bort és olajat, vagy balzsamot öntsön a javuló sebekbe.” A bíboros kiterjedt hatalommal és fényes udvarral érkezett Budára 1308 októberben. Három évi működése tanúsítja, hogy a helyzet világos szemléletéből indult ki az az elhatározása, hogy a hatalmaskodó főurakat, e „minden gonoszság taplóit” jó szerén, a míg lehet, szigorral, arra bírja, hogy ne gátolják működését, az Anjouk trónja megszilárdítását. Mire nézve „követi hívatalából kifolyólag” legelőbb is országgyűlést hítt össze november 18-ára, mely hogy fényesen sikerült, leginkább Tamás érseknek kell érdeméűl följegyeznünk. Ő volt, – hogy Károly király szavaival éljünk, – ki jó szóval, rábeszéléssel, tanácscsal, intéssel, sőt fenyegetéssel alkotta meg a „klerikális szövetséget, mely ama hosszantartó fejetlenségi zavarokban, midőn a nagy családok korrupcziója a legmagasabb fokra hágott és végveszélylyel fenyegette a sülyedő hazát, tagadhatatlan, nagy érdemeket szerzett a rend és béke visszahozásánál s az ország rákövetkezett jólétének megalkotásánál.” Ez országgyűlésen jelen voltak immár a Kőszíniek személyesen, László erdélyi vajda és Csák Máté is, de csak képviselve. Csák Máté egyébiránt, úgy látszott, teljesen meg van nyerve. Gentilis, Tamás érsek társaságában találkozott vele a pálosok kékesi magányában és megegyezett vele a föltételek iránt, melyek mellett késznek nyilatkozott Károly király hűségére térni és őt segíteni, a miben Tamás érseknek főrésze lehetett.
A pesti országgyűlésen kívül több más gyűlést is tartott Gentilis, melyeken igen fontos határozatokat hoztak. Ezek elseje megtiltja örök időre, hogy senki se merje a magyar királyt megkoronázni, ha nem az esztergomi érsek. Csakhogy a szent korona, melylyel Tamás érsek Károly iránt megkoronázni óhajtá, még mindíg László erdélyi vajda birtokában volt, ki azt Bajor Ottótól elvette. Rég megindúltak az alkudozások Buda és Déva között a korona visszahozatala iránt, de mivel ezek czélhoz nem vezettek, Gentilis „tilalmasnak nyilatkoztatta ki a Szent István koronáját mindaddig, a míg az a király kezéhez, vagy a székesfehérvári káptalanhoz, a hol helyén van, vissza nem kerül.” És a római egyház nevében aranyból készült új koronát ajándékozott az országnak, ezt, „nehogy Isten áldása, melyet az apostoli szentszék a régi koronához fűzött, megfogyatkozzék”, az ország érsekei és püspökei által szent krizmával megkenette. E koronát tette azután Tamás érsek a Boldogasszony budavári templomában, 1308 június 15-én Károly király fejére, előbb azonban megeskette az ország alkotmányára, mely esküt Károly király ugyancsak az érsek után magyarul mondott el, mire a jelenlevők névszerint fölhívatván szintén az érsek által, hűséget fogadtak az immár másodszor megkoronázott királynak.