Károly király megkoronáztatása.
Károly király megkoronáztatása.
A magyar nép azonban, mely Szent István koronája iránt „nagy tisztelettel viselteték”, annak akkora tekintélyt tulajdonított, mintha a királyi jog benne sarkallanék”, nem vette a koronázást, a mely új koronával, szokatlan helyen ment végbe, olybá, mint a melyhez kétség nem férhetne. Gentilis bíboros tehát mindent elkövetett, hogy László vajdát a szent korona visszaadására bírja. De hasztalan közösítette ki az egyházból; hasztalan rekesztette minden uradalmát egyházi átok alá; hasztalan küldötte hozzá kedvenczét, Benedek választott erdélyi püspököt, kinek megerősítése függött ez ügy szerencsés elintézésétől; a vajda nem engedett, mígnem Tamás érsek nem vállalkozott az alkudások befejezésére. Semmi esetre se volt síma az alkudozás útja, eredménye mégis az lett, hogy a vajda az érsek kezeibe hitet tevén, Károlyt elfogadta királyának, természetes és törvényes urának, megígérte, hogy a sz. koronát 1310 július 1-re visszaszolgáltatja. „Visszanyervén pedig – úgymond Károly király – az érsek úr szorgos gondoskodása következtében a szent koronát … a kellő helyen, Székesfehérvárt, tudniillik, a hol régidőtől fogva szokás Magyarország királyait megkoronázni, egybegyűjtvén országunk összes főpapjait és hű nagyjait, megtartván a szokott, elődeinktől megállapított ünnepségeket, Tamás érsek úr keze által a királyi diadémával vagyis a szent koronával megkoronáztattunk” (1310 augusztus 27.) Mivel pedig bevett helyes szokás, – teszi hozzá az immár harmadszor megkoronázott király, – hogy ez alkalommal az esztergomi egyház iránt bőkezűségét megmutassa, Komárom vármegyét, várost és várat az érseknek adományozta.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
