Heves vármegye többi részének betelepítéséről leginkább az évről-évre összeállított adólajstromokból értesülünk. 1689-ben Heves vármegyében 37 község fizetett adót, a többi még mindig elpusztult volt. Gyöngyös, Pata, Bocs, Aranyos, Sz.-Domonkos, Saár, Bátor, Csehi, Bekölcze, Lelesz, Mikófalva, Hatvan, 558Derecske fizettek nagyobb adóösszegeket, tehát ezek voltak a népesebb községek, míg a Tisza mentén levő községek voltak a legnéptelenebbek. Az 1692 augusztus 25-én Gyöngyösön tartott vármegyei közgyűlésen is felhangzott a panasz, hogy az idők mostohasága következtében a vármegyében még most is sok üres pusztaság látható, de jelzik, hogy egyes helyek már népesedni kezdenek. Az 1692-i adóösszeírásban a három járásban már 62 községet számláltak, a szolnokvármegyei rész még mindig néptelen volt. Az első járásban Gyöngyös, Pata, Pásztó, Apcz, Hatvan, mint városok szerepelnek, úgy következnek a falvak. Az újonnan telepített községek 7 évig czenzusmentesek voltak. – A „Heves és Külső Szolnok vármegyék nemes és paraszt személyei és azok tehetőségének a szolgabírák által 1697 november havában történt összeírásá”-ban már 75 visszatelepített községet találunk. A 75 községben 6279 férfiszemélyt írtak össze, a legnépesebb községek voltak: Gyöngyös, Pata, Poroszló, Tiszanána, Füred, Solymos.