Telepítések.
Telepítések.
Heves vármegye területének betelepítési kérdése legelőször az 1688. márczius 9-én Losonczon tartott vármegyei közgyűlésen foglalkoztatta a rendeket. Arról panaszkodtak, hogy Heves vármegye lakosságának jó része a török időkben, majd az ostrom előtt elrendelt „blokád” következtében messze vándorolt. A nép a katonaság zaklatásai elől falustól a hegyekbe, erdők közé menekült, ott gyökerekkel, fák magvával, elhullott állatok húsával tengeti életét. Ezeket szólítja fel a vármegye visszatelepülésre és nekik egy időre mindenféle czenzustól mentséget ígér.
A nép azonban csak lassan tért vissza lakóhelyére. Tartott a vármegyét megszállott idegen katonaságtól, az aldunai táborba vonuló seregek zsarolásától 556és Tököly kóborló, portyázó csapatai is veszélyeztették a közbiztonságot. Az 1688. szept. 9-én Gyöngyösön tartott tisztújító széken szomorúan jellemzi a vármegye néptelen voltát az a határozat, hogy oly kevés a vármegye népessége, a községek száma, hogy a régi négy szolgabíró helyett kettő is elvégezheti a szolgabírói teendőket. 1689-ben is még két szolgabírót választottak.
A vármegye területén legelőször Eger városa népesedett be. Eger várát a kormány, mint az összes végvárakat, visszavétele után kincstári birtoknak tekintette. Már 1687 deczember 20-án Fischer Mihály kamarai biztos felszólította a vármegyei népességét, hogy a ki Eger városában letelepedni és házat venni akar, az az egri harminczadosnál jelentkezzék. Az országos levéltárban levő pozsonyi kamarai számadások között találunk olyan jegyzéket, mely azt bizonyítja, hogy a felhívásnak sikere volt. Többen pénzért vásároltak itt házakat, egyesek „gratis” kaptak, – mások hadi érdemeikre hivatkozva, ajándékba kérték az egri házakat és szőlőket. Eger város 1688 április 15-én kelt összeírásában a házakat utczánként, számozva találjuk felsorolva.
Nováky „Memoria dignitatum”-ában megemlíti,1) hogy „1688 márczius 25-én Fischer Mihály szepesi kamarai biztos Fenesy György püspök jelenlétében kijelölte a várban a püspöknek a székházát, melyben ezelőtt a török basa lakott, és a városban is adott neki egy házat, melyben Ibrahim pasa tartózkodott. A káptalan számára a régi káptalanszerben a vár alatt, az éjszaki részen Illyefalvi István nagyprépostnak és Dorics káptalani kiküldöttnek 16 házat adott át a hozzátartozandóságokkal, ezenkívül egyes szőlőket, réteket, szántóföldeket. Kaptak a Káptalan-utczában egy moscheát addig, míg Szent János apostol és evangelista kathedralis temploma a várban újra felépült. A városban levő Sz. Mihály templomot parochiális egyháznak jelölték ki és parochusa Nagy János lett.”
1) Adatok IV. 231.
Kétségtelen dolog, hogy az első betelepülők között voltak Eger városában a papok és szerzetesek. Kollonicsnak és a bécsi udvarnak politikája és mindenekelőtt a kath. vallás restitúcziója volt. Az 1692-ben tartott házösszeírás szerint volt már a városban a jezsuitáknak 6, a ferenczrendieknek 6, a minoritáknak 3, a szervitáknak 5 háza, a püspöki, káptalani és plebániai házakon kívül. Ezek a szerzetesrendek és a papság a városban levő 9 moscheát alakították át templomokká. Az 1692-i összeírás szerint Eger utczái a következők: Vizi-utcza (Wascher Hellergasse), Török-utcza (Türkengasse), Schossberggasse, Felnémet-utcza, Rácz-utcza, Hosszú-utcza, Belvárosi magyar piacz, Kaisergasse, (Portörő-malom-utcza), Kis-utcza.2) Volt négy kapu: almagyari, felnémeti, rácz és hatvani kapu. Az 1692-i összeírás szerint Egerben 412 lakott és 468 lakatlan ház volt.
2) Szederkényi i. m. IV. 8.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
