A pestmegyei Sárviz.
A pestmegyei Sárviz.
IV. Bélának a csáthi monostor számára kiállított 1264-iki* és V. Istvánnak ugyanazon monostor részére adott 1272-iki adománylevele* említi a Sarwezy-t, a Sárvizet, a Saart s azt folyónak, folyamnak, nagy folyamnak mondja. Ortvay így határozza meg a Sárvíz folyását: a pesti középjárásban, hol a víz Sári, Besenyő, Dabas, Gyón mellett délnek Baracsnak húzódott s a manap is fenlevő Láposréten elterült… a Bugyi és Sári között található Sitó, a Gyóntól keletre lévő tóság e Sár folyónak kétségtelen maradványai. A Sári falu Dabastól éjszaknyugatra, s a Tatárszentgyörgyhöz tartozó Sarlósár még fenntartják nevét, de jelölik egykori irányát a Halásztanya, a Halász Péter-tanya, a Homokhegyek és a gyóni erdő között s a Halászmajor a borovicskai erdő déli vidékén Sarlósár táján, hol ma semmiféle víz nem folyik. Az okiratokban idevonatkozólag említett helyek közül Pezár, Bezer = Peszér; Dobas, Babas = Alsó- és Felsődabas; Boroch = Baracs; Hynarch = Inárcs puszta; Bessenew = Bessenyő; Gun, Gion = Gyón.* Ez tehát a tőlünk jelzett vízmedernek szélső keleti vonalát jelentené. Ha ezen felül figyelembe vesszük, hogy Baranyában a Duna egyik ágát Schardunának mondja egy 1247-iki oklevelünk* s hogy a fehérmegyei Sárvíz is a Duna egyik melléklevezető erének jellegével bír, alig tévedünk, ha a pestmegyei levezető mederben az egykori Ó-Dunaágat keressük. Megerősíti ezt egyébként az a tudományosan megállapított tény, hogy a Duna eredeti, ősfolyása határozottan kelet felé igyekszik s csupán geologiai viszonyok térítették el egyes helyeken ez iránytól. Szabó József írja:* a Duna ős, de geologiai tekintetben mégis legujabbkori történetére nézve azt mondhatjuk, hogy az kijövén Vácznál a szorosból, szétterült s különböző időben dolgozott azon a téren, mely a mostani folyásától kezdődve, keletnek megy Dunakeszin innen, s tart a fóti, mogyoródi, csömöri s kőbányai hegyekig, honnét visszakanyarodik nyugatnak s Gubacson innen a mostani medrével összeesik. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy a lejtősebb része e területnek Budán van s e részben a szilárdabb kőzetek uralkodnak, míglen kelet felé csaknem csupa zúzkövek, vagy a csekély ellentállással bíró durva mész voltak túlnyomók, még azon részletet is szabad e vázlathoz csatolni, hogy e folyam medre kezdetben a felső kavicsterületének keleti részén volt s az beiszapolás s a nyugati part tovább és továbbmosásával nyomult Buda felé s ott jelenleg a nyugati haladásnak netovábbját érte el.
Knauz Monum. Eccl. Strigon. I. 512. 513.
U. o. I. 593. 594. és Fejér Cod. V?. 223. 224. 11.
Ortvay i. m. II. 193–194. 1.
Wenzel Árpádkori Uj okmt. VII. 287.
i. m. 10. 1.
Ha tanulságot véve a multból és jelenből, a Dunának geologiai jövőjéről szólani szabad, akkor azt lehet állítani: hogy annak előbb-utóbb ismét vissza kell tartania kelet felé.
Hosszasabban időztem e tárgynál, nem azért csupán, hogy Anonymus igazát a honfoglalók hadi útjára nézve igazoljam, hanem főleg azért, mert csak így érthető meg a királysággá erősödött Magyarország megyénk területének elosztására vonatkozó intézkedése.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
