Anonymus a mai Pestmegyéről.
201Anonymus a mai Pestmegyéről.
A honfoglalás történetét régi krónikásaink közül a legrészletesebben Béla király névtelen jegyzője, a sokszor lenézett, gyakran leszólt, de azért soha nem mellőzhető Anonymus beszéli el. Ha minden adatát nem fogadhatjuk is el történelmi valóság gyanánt, de hagyományt örökítő sorokként kegyeletes érzéssel iktatjuk elménkbe.
„Úr születésének 903-ik esztendejében, –meséli Anonymus – Árpád vezér seregeit kiküldvén, az egész földet, mely a Tisza és Budrug (Bodrog) között vagyon Ugosáig (Ugocsa), minden lakóival magának elfoglalá és Borsoa várát megszállá, harmadnap azt megvíván, bevevé, falait lerontá, s Szalán vezér vitézeit, kiket ott talált, lánczra verve Hung várába parancsolá vitetni… midőn mind ezt, a mi történt, Szalán vezér megszökött embereitől meghallotta vala, kezét sem meré emelni, hanem követeit küldvén, bulgár módra, miként azok szokása, fenyegetődzni kezde. Szalán vezér követei … Árpád vezért urok nevében üdvözlék és annak izenetét Árpád vezérnek előadák. Árpád vezér pedig meghallgatván a kevély, Szalán vezér követségét, nem kevélyen, hanem alázattal felele néki, mondván: „Jóllehet az én ősapám, a nagyhatalmas Athila király, bírta vala a földet, mely a Duna s Tisza között a bulgár határszélig terjed, mely földet most ő bír, mindazonáltal én, nem a görögöktől vagy bulgároktól való féltemben, mint ha nem bírnék ellenök állani, hanem vezértek Szalán barátságáért, a magam igazából csak egy kis részt kérek barmaim miatt, tudniillik a Soujou (Sajó) vizéig való földet s ezenfelül kérem vezértektől, hogy küldjön nekem a maga emberségéből két kulacs Duna vizet és egy nyaláb füvet Olpár (Alpár) homokjáról, hogy megkísérthessem, ha édesebbek-e Olpár homokjának füvei a scythiai vagy Dentumogeri füveknél s ha a Duna vize jobb-e a Tanais vízénél?” És kiadván nékik az üzenetet, különféle ajándékokkal gazdagítá őket és jóindulatjokat megnyerve, hazamenni parancsolá. Akkor Árpád vezér tanácsot tartván, azon módon külde követeket Szalán vezérhez, és külde néki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét, tizenkét kún gyermeket és a vezérnének tizenkét igen okos ruthén leányt, tizenkét hölgymenyét és tizenkét nyusztbőrt és tizenkét aranyos köntöst. És azon követségbe…küldének egy igen serény vitézt, Tursol nevezetűt, kémlelés végett, ki a föld minőségét nézze körül és minél hamarább visszatérve, hozzon hírt urának, Árpád vezérnek.*”
Cap. XIV. A magyar szöveg Szabó Károly fordítása szerint. Fejérpataky: Béla kir. névt. jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól. Bpest. 1892. M. T. Akad. kiadása.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
