Székhelyharcz.
Székhelyharcz.
Az alispán távoztával vármegyeszerte megindúlt a harcz, mely az eddigi választásoktól annyiban különbözött, hogy a küzdelem nem annyira a jelöltek személyeért, mint elsősorban a vármegyei székhelyért folyt. Ez a székhely-kérdés, mely a kiegyezés óta gyakran felmerűlt, most elkeseredett küzdelemmé vált, különösen, hogy 1889 folyamán a pénzügyigazgatóságot Szatmár-Németiből Nagykárolyba helyezték át. A vármegye egy része Domahidy Sándort óhajtotta volna az alispáni székben üdvözölni, de ő kitért a jelölés elől, okul hozván, hogy a jelöltséget csak abban az esetben fogadja el, ha az alispáni jelöltséget a vármegyei székhely kérdésével nem kapcsolják egybe. A szatmáriak állásfoglalásával szemben azok a vármegyei bizottsági tagok, a kik a vármegyei székhelyet továbbra is Nagykárolyban óhajtották megtartani, szintén szervezkedni kezdtek. Ez a párt, melynek élére gróf Károlyi István, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselője állott, Zanathy Ferencz vármegyei főjegyzőt jelölte az alispáni tisztségre, míg azok, a kik a vármegyei székhelynek Szatmár-Németibe leendő áttételét kívánták, Nagy László körül csoportosultak. Sőt, hogy a zavar teljes legyen, a Nagybánya környéki megyebizottsági tagok Nagybányán gróf Teleki Sándor elnöklete alatt gyűlést tartottak, és ez alkalommal mozgalmat indítottak, hogy Nagybánya székhelylyel egy önálló törvényhatóság alakuljon. A mátészalkai járást is igyekeztek a szatmár-németi székhely hívei az ő pártjukhoz téríteni, de a szept. 8-iki mátészalkai értekezleten, melyre Ujfalussy Sándor volt alispán is eljött, a bizottsági tagok túlnyomólag Nagykároly mellett foglaltak állást.
Az 1889 okt. 3-án tartott közgyűlésen, mely a bizottsági tagok óriási érdeklődése mellett folyt le, Nagy László, a szatmár-németi párt vezére, 285 szavazattal alispánná választatott Zanathy István 224 szavazatával szemben. De alig foglalta el Nagy László az alispáni széket, mozgalom indult meg, hogy a közelgő általános tisztújításon ellenjelöltet állítsanak neki. A bizottsági tagok egy része Domahidy Sándor kir. közjegyzőt kérte fel a jelöltségre, a ki azt el is fogadta, de még november hó folyamán visszalépett.
A decz. 19-én tartott tisztújító közgyűlés nagyobb mozgalom nélkül folyt le. Alispánná ismét Nagy Lászlót választották meg s ezuttal egyhangúlag.
De a nagykárolyi székhely megvédésére a következő év elején (1890 ápr. 13) báró Perényi Péter elnöklete alatt egy külön megyei párt alakult, mely esetleges meglepetések kikerülése végett egy öttagu végrehajtó-bizottságot alakított. A szatmár-németi székhelypárt ezalatt szintén szervezkedett. Jeney Dániel és 107 társa kérvényt nyújtottak be a vármegyéhez, hogy a vármegye székhelye 1891 május 1-én Szatmár-Németibe helyeztessék át.
Ezt a kérvényt a jún. 12-én tartott közgyűlésben tárgyalta a vármegye közönsége. Ezen a rendkívül zajos közgyűlésen a Kovács József, Zanathy Ferencz és Ujfalussy Lajos felszólalásai után a többség, az állandó választmány javaslatának napirendre tűzését mondotta ki, a délután megtartott folytatólagos közgyűlésen Nagy László alispán ismételt felszólalásai után a székhely-kérdés megoldása czéljából egy előkészítő bizottságot küldtek ki, azonban a közgyűlés azt is kimondotta, hogy az áthelyezést csak abban az esetben foganatosítja, ha az a vármegye mindennemű megterhelése nélkül történhetik meg. Báró Perényi Péter mindjárt a közgyűlésen felebbezést jelentett be a határozat ellen, mely szerinte több rendbeli alaki kifogás alá esik. Midőn a vármegye felterjesztette határozatát a belügyminiszterhez, ezzel egyuttal megindúlt a küldöttségjárás is a fővárosba. A szatmári székhely-párt már június hó 25-én tisztelgett a kormány tagjainál Nagy László vezetése alatt, a küldöttséghez Boros Bálint, Chorin Ferencz, 551Isaák Dezső, Domahidy István és gróf Teleki Géza képviselők is csatlakoztak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
