A gr. Butler-féle alapitvány.
A gr. Butler-féle alapitvány.
Gróf Butler Jánosnak a Ludovikára tett alapítványáért a vármegye köszönetet szavazván, az 1835 szeptember 4-én tartott első választáson nyolcz pályázó közül Matolay Gábor táblabíró Viktor nevű fiát választották meg 17 szótöbbséggel a Ludovicába való küldetésre. Minthogy erre számosan jelentkeztek, utasíttották a követeket, hogy e nagy vármegye számára igyekezzenek még egy helyet kieszközölni; az első alispán pedig indítson gyűjtést új alapítványokra, hogy a vármegye több ifjút küldhessen a magyar katonai intézetbe. Az év végén különben a nádorispán értesítette a vármegyét, hogy a Ludovika Akadémia csak a jövő 1836/7. tanévben nyítható meg. Gróf Butler János a maga alapítványának Zemplén vármegyét illető részét, 6.666 frt 20 krt, a vármegye kezeihez lefizette, mely összeg, köszönettel vétetvén, a hadi pénztárba letétetett és a vármegye határozata szerint az alapitvány kamatai, addig is, míg a mult évben megválasztott ifjú a Ludovikában tényleg felvétetnék, annak neveltetésére fordíttassanak. Ellenértékül a kamatok élvezetéért a megválasztott Matolay Viktor – minthogy a Ludovika nemcsak 1836/7-ben, de 1848-ig sem nyílt meg – magánúton tanulta a katonai tudományokat és azokból vizsgázott is, s e körülmény hozzájárult ahhoz, hogy 1848-ban a „zempléni önkéntes zászlóaljban” hadnagygyá választották. A hadjárat alatt Matolay Viktor egy ideig Görgey Arthúr tábornok vezérkarában, a térképrajzoló osztályban volt alkalmazva; utóbb pedig Kossuth Sándor ezredesnek és ennek megsebesülése után Posta alezredes hadosztályparancsnoknak a segéde volt, immár századosi ranggal.
Az 1835. deczember havi közgyűlésen a sztropkói kerület szolgabírája jelentette, hogy a 34. számú Benczúr-gyalogezred egyik csapatával átvonuló Wolkwiczky főhadnagy Sztropkón garázdálkodott s minthogy a megrendelt előfogata késett, a tiszt a bírót elfogatta, megbotoztatta, a barátok szekerét önhatalmúlag elvette, a zárdafőnökkel az utczán gorombáskodott. Miután Tállyán és Terebesen is hasonló esetek fordultak elő, azok orvoslása végett a vármegye felírt a helytartó-tanácshoz; de a kért elégtétel elmaradt.
Kossuth András főjegyző a tiszántúli kerületi táblához neveztetvén ki, 1839 április 15-én a főispán Szemere Pétert főjegyzővé, Eperjessy Józsefet első alügyészszé, másod-alügyészszé pedig Füzesséry Józsefet nevezte ki. Ugyanekkor egy leérkezett királyi kézirat tudatta a vármegyével, hogy a főispán, mint alkanczellár, nagyon el lévén foglalva, főispáni czímének és méltóságának fenntartásával a főispáni teendőktől felmentetett és helytartójául 472Siskovics József, eddigi baranyai alispán, neveztetett ki. A helytartó a beiktatását május hó 13-án tartotta meg.
Miután június hó 2-ára királyi meghívó levéllel Pozsonyba országgyűlést hírdettek, a követválasztó közgyűlést Zemplén vármegyében május hó 16-ára tűzték ki, mely alkalommal Lónyay Gábor 524, Fáy Ferencz 519, ifj. Szirmay Antal 15, Péterffy Károly 7 szavazatot kapván, Lónyay Gábort első követül jelentették ki. Második követté, közfelkiáltással, Péterffy Károlyt választották meg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
