Egyéb XVIII. századbeli írók: Francz Mátyás tállyai r. k. esperes, vitairatával, melynek czíme: Soproni piros tyúkmony, Kassa, 1719 (Bod szerint: „Valami jubiléusra írott magyar versek ellen tojták ezt a piros tojást, hihető a nagy erőltetésben veresedett meg”). Greskovics András pazdicsi luth. pap 280(Agenda, 1729, tót nyelven, a Nemzeti Muzeum kéziratai között). Spátzai András migléczi, utóbb málczai, bánóczi s végre füzeséri ref. lelkész, ki a század közepe táján a Margitay-féle (Debreczen, 1736) ref. énekest és Zoványi György püspök Agendáját fordította tót nyelvre. Bárczay Klára, ki 16 éves korában, Göncz-Ruszkán, „Jó illatú füst” czímű imádságos könyvet fordított és bocsátott közre (Kassa, 1763). Palóczy György liszkai ref. pap és esperes (Lakodalmi köntös, Pozsony és Kassa, 1777; Állandó élet tüköre, Pozsony, 1779). Dely László legenyei ref. pap (Magyarországi kapitányoknak és királyoknak históriájok, 1779., Nemzeti Muzeum kézir.) Nádaskai András tokaji ref. pap (Fridrik Elisiumban, Pozsony, 1788). Szilassy János, „egynehány esztendeig Tokaj városának notáriusa”, ki a tokaji ref. eklézsia papjainak sorozatát s életét írta össze 1792-ben (Kézirat, Spatak). Kóczi Dávid, 1775–1803-ig mádi ref. lelkész (Húsz farsangi avagy lakodalmi prédikácziók, németből, Kassa, 1793; A palatinatusi catechesisre irattatott magyarázat, u. o., 1802).