Legyesbénye.
Legyesbénye.
Legyesbénye, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 294 házzal és 1550, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Szerencs. E néven 1552-ben találjuk először, a mikor Legyesbényei Csillag Istvánt és Thoma Ferenczet iktatják birtokába. 1567-ben a törököktől elpusztított helyként van említve. 1575-ben Horváth Katalint és Szemerey Jánost, 1590-ben Fein Lukácsot s 1593-ban Kapy Zsigmondot iktatják egyes itteni telkekbe. Az 1598-iki összeírásban Kőmíves András, Szinnyéry Lukács özvegye, Begányi Pál, Bors János, ’Sennyey István, Rákóczy Zsigmond, Szemere Gergely, István és János, Néney Boldizsár és Móré István vannak birtokosaiként felsorolva. 1730-ban még csak puszta volt, 1774-ben Patay Sámuel, Püspöky Ferencz, Vay László, Máriássy János, Bessenyey György, Békésy Pál és a gróf Aspremontok, újabban pedig Zalay Boldizsár és Patay Sámuelné a földesurai. Ezidőszerint Zalay Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, kényelmes úrilaka, melynek régibb részét a mostani tulajodonos nagyapja emeltette, az utóbbit pedig Zalay Andor 1901-ben építtette. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községbeli két templom közül a római katholikus 1902-ben, az ev. református 1700 körül épült. Ide tartoznak Alsógilip, Felsőgilip, Előtelek, Kőkutlapos, Kiskővagó és Kismajor tanyák.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
