4. Ibériai szalamandrák (Chioglossa Boc.)
4. Ibériai szalamandrák (Chioglossa Boc.)
A Chioglossa a Salamandrá-tól abban különbözik, hogy nyelve igen nagy, tojásdadalakú, kinyujtható nyélen ül, mint a barlangi szalamandráké, azonban nem köröskörül szabad, hanem elül van hozzáerősítve a szájüreg alapjához.
Az aranycsíkos szalamandra (Chioglossa lusitanica Boc.)
A Pyreneusi-félsziget északi részén honos aranycsíkos szalamandra karcsú alakja tekintetében a kaukázusi szalamandrához áll közel. Farkának első harmada hengeres, míg a hátrább eső része fokozatosan oldalt lapítottá lesz; a felnőtt állatok farka kb. kétszer olyan hosszú, mint a fej és a törzs együttvéve, a fiatal egyéneké azonban rövidebb. Ínyfogsorai S-alakúan görbültek s elül nem nyúlnak túl a belső orrnyílásokon. Szemei kiugrók, végtagjai rövidek, törzse karcsú, kb. négyszer olyan hosszú, mint a feje, bőre síma. Az eleven, mintegy 14–15 (kivételesen 16) cm hosszú állat színezete nagyon tetszetős. Háta középső sávját barnásfekete alapon két csipkésszélű, aranyszínű hosszanti csík diszíti, amelyek különösen a hát közepetáján élesek és kiszélesedettek és rendesen a farok töve mögött egyetlen, meglehetősen széles csíkká folynak össze. A két csíkot egymástól elválasztó köz néha csak a hát középvonalát jelző keskeny, barnás vonal alakjában van meg, de amely esetleg meg van szaggatva, sőt egészen hiányozhatik is, úgyhogy az utóbbi esetben a hát középvonalát egyetlen aranyszínű, barnás arabeszkekkel, pontokkal és csillagalakú foltokkal diszített szalag foglalja el. A törzs oldalai sötétbarnák, de szintén aranyosan és gyöngyházszerűen csillogók, hasoldala világosbarnás, helyenként gyöngyházfényű. Az aranyszínt a hátoldalon rézszínű, ezüstszürke vagy lilapiros festékanyagok többé vagy kevésbbé háttérbe szoríthatják; aranyszínű foltok és aranyszínű vagy lilapiros árnyalat megkülönböztethetők a fej és a farok oldalán is. E díszes szalamandra szabadban való életéről különösen Bedriaga közölt érdekes adatokat:
„A Chioglossa, miként Moller A. F-től tudjuk, a száraz évszakban a föld színe alá rejtőzik el és akkor csakis földmunkálatok alkalmával található. Késő ősszel és tavasszal, s ha a hőmérséklet enyhe, januárban is, főként alkonyattájt látható rejtekhelyén kívül. Nappal rendesen a mohába, kövek és lehullott lomb alá rejtőzik el. Moller gyakran találta fenyvesekben és patakok közelében. Ha véletlenül felzavarják, menekülni iparkodik, amennyiben a víz felé igyekszik, alámerül és lehető leggyorsabban elbújik annak legmélyebb részén. Meglehetősen nagy ügyesség kell hozzá, hogy el lehessen fogni, valósággal meg kell lepni a rejtekében. A szárazon rendkívül eleven s az utána nyúló kezet megtéveszti törzsének és farkának kígyószerű tekergésével. A vízben még ügyesebb s mozdulatainak gyorsaságában és ügyességében csak a barlangi vakgőte múlja felül. Láttára szinte azt hiszi az ember, hogy angolna úszik előtte. Edénybe téve annyira szilajon viselkedik, hogy az edény falán átugorva akar menekülni. Azonban mozdulatainak az elevensége a szárazon csakhamar ellanyhul, úgyhogy az ember megvárhatja, míg kitombolja magát s akkor azután megfoghatja, ami egyébként azért is nehézséggel jár, mert az embernek folyton aggódnia kell, hogy fájdalmat okoz neki. Már februárban a vízbe megy, de hogy hosszabb tartózkodásra-e, azt nem sikerült megállapítanom. Legjobban szereti az erdővidék forrásait és mocsaras területeit.”
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
