Az üdvözlő tőr
Az üdvözlő tőr
Egy éjjel Szindzsár sah palotája ágyasházában felébredve, rémképet lát a feje felett. Villogó hegyes tőr függ a levegőben. Asszonyi hajszálra volt az felakasztva az ágy mennyezetére.
A sah rémülten ugrott fel az ágyáról, s a bőrvánkosa alatt egy levelet talált e sorokkal:
„– Üdvözöllek, ifjú sah! Ha nem szeretnélek igazán, ha nem kívánnám a békességet – ez a gyilok, ami a fejed fölött függ, a szívedet szegezhetné át. Válassz a béke és háború között.
Köszöntet a Hegyek ura!”
Szindzsár sah szándékait egyszerre megfordítá ez a rémlátás.
Nemcsak békét hagyott a Hegyek urának; de még a körülfekvő kuméi tartomány jövedelmét is megfelezte vele.
Ettől fogva azután a hegyek vénje elkezdte a maga rettenetes munkáját kifelé.
Senkit nem gyűlölt úgy, mint a törököket, a szunnita mohamedánokat.
Mert nem a hívők és hitetlenek közötti harc az igazi vallásháború; hanem amit két egy valláson, de különböző módon imádkozó harcol egymással: az az igazi.
Az izmaelita szekta olyan sokaságra nőtt már fel, hogy az egész világra szétterjedt. Tudjuk jól, hogy itt Magyarországon is hogy befészkelték magukat. Ők voltak a királyok pénzcsinálói, az adószedők.
Amíg csak a keresztes háború tartott századokon keresztül, a Hegyek vénjének a kezei vezették a törökök ellen a keresztyéneket. Ha a keresztyének és a szaracénok ki akartak egymással békülni, a Hegyek vénjének a hívei rögtön ott voltak őket összeveszíteni: a békeszerető szultánok, vezérek meghaltak rejtélyes, rögtöni halállal. Nem volt szabad békének lenni közöttük. Mikor már Európa kifáradt, az assasinok fő-fő bölcsei, a „dái áldoátok”-ok, a húsz nyelven beszélők, elmentek Rómáig, keresztyén diakónusoknak adták ki magukat, úgy szították fel a tüzet, magán a tűzhelyen. S ha legyőzetett minden keresztes had, a szaracénok urává lettek a szent helyeknek, akkor a „dái áldoátok” előkerestek a sivatagban kóborló vad népek közül egyet, azt vezették rá a győztes törökökre. Egyszer a Karizmiák hadát, másszor a mongolok végtelen hordáit uszíták rá a szunnita mohamedánokra, s végigtapodtatták velük Szíriát, Egyiptomot. Ők maguk egy maroknyi nép voltak, és mégis száz, meg százezernyi fegyveres hadakat zúdítottak egyik világrészből a másikba. Amerre a Hegyek vénje a kezét kinyújtá, azt a világrészt elönté a tűz, láng, vérözön.
Maga a saját népe pedig szántott-vetett, gyümölcsfákat oltott, méheket tenyésztett csendes, csatazajtól soha nem visszhangzó bércei között. Ezeket nem vitte hadakozni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
