MÓZES ELHIVATÁSA
MÓZES ELHIVATÁSA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 3.9
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
A pusztában kút volt, ott pihent meg a vándor, és oda jöttek Midián papjának, Jetrónak leányai, hogy apjuk juhait megitassák. Hanem más pásztorok is jöttek oda, durva, erőszakos legények, és nagy riogatással odább akarták hajtani a lányok állatait. Mózes felállt, és öles termetét látva meg kemény szavát hallva a pásztorok meghúzták magukat, ő pedig segített a lányoknak barmaikat megitatni. Azok elmesélték atyjuknak, hogyan segítette meg őket egy férfiú, aki Egyiptomból való. Jetró szemrehányást tett nekik, miért nem hívták a férfiút, hogy velük egyék.
Így került Mózes Jetró házába. Jól érezte ott magát, hamarost el is vette feleségül a pap leányát, Cippórát, aki fiút szült neki, Gersom nevűt.
Telt-múlt az idő. Mózes a pásztorok életét élte, és apósa juhaival olykor messzi vidékre is elvándorolt, hogy jó legelőt találjon nekik. Így jutott egyszer Sínai pusztájába, a Hóreb-hegy tövébe. Látta ott messziről, hogy egy csipkebokor nagy lánggal ég, de a tűz hosszú idő múltán sem emésztette el a bokrot. Odament hát Mózes, hogy lássa, miféle tűz az, de a bokor közepéből félelmes hangot hallott:
– Ne közeledj, Mózes, és oldozd le sarudat, mert szent a hely, amelyen állasz!
Mózes engedelmeskedett, s eltakarta arcát.
– Én a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak istene vagyok – hallotta újfent a fenséges hangot. – Megelégeltem népemnek, Izrael fiainak szenvedését Egyiptom földjén, reájuk tekintek, megszabadítom és visszavezetem őket atyáik földjére, a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Téged küldelek, hogy ezt a munkát végbevigyed a nevemben.
– És ha kérdik Izrael fiai, hogy mi a neved, mit mondjak, uram? – kérdezte Mózes remegve.
– Mondd nekik, hogy Vagyok Aki Vagyok, ez az én nevem! – felelte Isten. – Menj hát, és gyűjtsd egybe Izrael véneit és a népet, s mondd nekik, hogy én megszabadítom őket! Menj ezután a fáraó elé, aki már nem az, akit te ismersz, hanem utódja annak, és mondd neki: „Az Úr, Izrael Istene kívánja, hogy népe háromnapi járóföldre kimenjen a pusztába, s ott áldozzon neki. Nem fog engedni, mert én megkeményítem a szívét. Akkor csodákat művelek, és Egyiptomot iszonyú csapásokkal látogatom meg, mígnem a fáraó elbocsátja népedet.
– És ha nem hisznek nekem, Uram? – kérdezte Mózes.
– Dobd csak a botodat a földre! – parancsolta az Úr.
Mózes úgy tett, a bot pedig kígyóvá vált, és tekergőzött a földön. Az Úr parancsára Mózes félve megfogta a kígyó farkát, s az íme, visszaváltozott bottá. Újra parancsolt az Úr, Mózes köpenyébe dugta kezét, s amikor előhúzta, fehér volt, mint a bélpoklosoké, s ahogy visszadugta, s újfent előhúzta, tiszta lett, mint annak előtte volt.
– Ha még ilyen csodajeleknek sem hisznek – mondta az Úr –, vedd a folyó vizét, öntsd ki a földre, és vérré válik az.
– De én nehéz beszédű vagyok, Uram – szabódott Mózes –, mindig is dadogtam, és akadozott a nyelvem. Küldj el, kérlek, valaki mást, aki alkalmasabb nálam! Isten pedig haragra lobbanva felelte:
– Ki adta az embernek a szájat és a szájnak a szólást? Ki teheti az embert némává, és szólóvá a némát? De ha kétségeskedsz, íme találkozol majd bátyáddal, Áronnal, akinek ékesen szól a nyelve. Menj vele együtt mindenüvé, s amit én a szádra adok, azt te az ő szájára add, s így Áron lesz a te szószólód. Tégy hát, amint mondtam, és én el nem hagylak, hanem veled leszek minden napjaidban.
Mózes ezek után hazatért nyájával Midiónba, és így szólt apósához:
– Meghalt a fáraó, aki elől elbujdostam Egyiptomból, most vissza akarok térni, hogy meglássam, élnek-e még enyéim.
– Menj békével – mondta Jetró.
Mózes pedig vette feleségét és két fiát, és elindult a hosszú útra.
Történt egy éjszaka, ahol megszálltak az út mentén, hogy az Úr megjelent, Mózes elé állt, és kezét emelte, mintha meg akarná ölni. Cippóra felriadt, és igen megrémült. Felkapott egy éles követ, lemetélte elsőszülött fia nemzőtagjának előbőrét, és a jelenés elé hajította.
– Immár véren vett vőlegényem vagy nekem! – kiáltotta.
Ekkor eltűnt az Úr, és Mózesnek nem esett bántódása.
Ahogy a Sínai pusztájába értek, íme, eléjük jött Áron, Mózes bátyja, aki intést kapott az Úrtól. Megcsókolták és megölelték egymást a fivérek, Mózes pedig mindent elmondott bátyjának, amit az Úr rábízott. Így azután Egyiptomba érve összehívták a zsidók véneit, bemutatták az Úr csodajeleit előttük, és meghirdették nekik a közeli szabadulást. És hitt az egész nép, és leborulva hálát adtak Istennek.
Mózes nyolcvanesztendős volt ez időben, Áron pedig nyolcvanhárom.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
