A NÉP ELFORDUL JAHVÉTÓL
A NÉP ELFORDUL JAHVÉTÓL
Amint már szó volt róla, a Birák könyve legnagyobbrészt megcáfolja a gyors és teljes sikerű honfoglalásnak azt a legendáját, amelyet Józsué könyvéből ismertünk meg. Első két fejezete közvetlen cáfolat, mert aprólékos jegyzékét nyújtja az el nem foglalt városoknak és a még sokáig meg nem hódított területeknek. A bíráknak nevezett felszabadítókról szóló történetekből viszont közvetett cáfolat áll össze: a legkülönfélébb kánaáni és más népek igájában sínylődő izraeliek csak ritkán s akkor sem tartósan vívták ki szabadságukat; a szétszórtan élő törzsek magukra hagyva hadakoztak, vagy legfeljebb két-háromnak sikerült olykor erőit egyesítenie. Nem ritka a zsidó törzsek közötti testvérgyilkos háború sem, ennek legelszomorítóbb példáit épp a Birák könyvében találjuk. Nyoma sincs tehát a megígért földet biztosan birtokló, egységbe forrt zsidó népnek, amelyről Józsué története oly tetszetős képet festett.
Az is lépten-nyomon kiderül a könyv lapjairól, hogy a Mózes által beléjük plántált hit igen vékony gyökereket eresztett csupán Izrael fiai között. Jahvéhoz való hűségüket a legkisebb szellő is megingatta. A zsidóság egy tekintélyes részéről még csak azt sem lehet mondani, hogy hűtlenné vált Jahvéhoz, inkább az az igazság, hogy nem is volt hajlandó vagy nem volt képes magáévá tenni az ő kultuszát. Azokról a zsidó törzsekről, nemzetségekről van szó, amelyek már a honfoglaló népcsoport érkezésekor hosszú ideje Kánaánban éltek, és az Élek, Baálok meg Aséra és Astarte istennők tiszteletét tekintették természetesnek. A harcias nomádok pedig, akik a pusztai vándorlás emlékeivel érkeztek, hamarosan megismerkedtek a fejlett anyagi kultúrájú kánaáni népek életével, pompázatos és mozgalmas városaikkal, fényűzésükkel – lehet-e csodálni, hogy mindez ámulatba ejtette őket, s vágyat keltett bennük, hogy minél közelebb jussanak hozzá? Akár olyan áron, hogy az idegen vallást is átveszik?
S mi tagadás, a kánaáni népek vallása többnyire jótékony, emberszabású istenségeivel, művészi szobraival és oltáraival, a sok színes, drámaian mozgalmas szertartással, mámoros és szabados ünnepségeivel sokkal vonzóbb lehetett az egyszerű nomádok számára, mint a véres áldozatokat követelő, szigorú és megfoghatatlan mennyei Úr. Baál és Astarte tisztelete és minden szertartása a természet jelenségeivel, az ősszel meghaló és tavasszal feltámadó növényzet misztériumával és a termékenységgel volt kapcsolatos. A zsidók pedig, akik a földmívelést lényegében a kánaániaktól tanulták el, a föld termékenységét előidéző vallási ténykedést és felfogást éppoly természetes módon vették át tőlük, ahogy az eke, a kapa vagy a sarló használatát. Nem lennénk tehát igazságosak a zsidósághoz, ha magunkévá tennénk a Biblia szemléletét, amely egy jóval későbbi kor vallási felfogását tükrözi; ha úgy képzelnénk, hogy szégyenletes állhatatlanságukban a zsidók lépten-nyomon elárulták igaz Urukat, s puszta megátalkodottságból a pogányok alantas és ocsmány isteneihez pártoltak. Azt tették csak, amit koruk, környezetük és életkörülményeik írtak elő nekik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
