Gróf Károlyi Gábornak
Gróf Károlyi Gábornak
Turin, 1892…
Kedves Barátom!*
* Gróf Károlyi Gábornak. K. F.
Elvesztette Ön nejét, a ki behintette az Ön élete utját a szeretetnek virágaival s megadta Önnek a legbecsesebb kincset, az mit az élet adhat, a házi boldogságot.
Úgy vagyok értesítve, hogy gyógyíthatlan, kínos betegség okozta halálát; ha így van, neki a halál az volt, a mit így szoktunk kifejezni, hogy »kiszenvedett«. Igazuk lehet, igazuk van azon bölcselőknek, a kik Platótól kezdve az »ismeretlen bölcs elmének« szerzőjéig azt tartják, hogy nem adományul kapjuk a végzettől a létet, hanem csapásul; mert ha megvonjuk a mérleget létünk örömei és fájdalmai közt, a számvetés eredménye még a legkedvezőbb esetben is mindig passiv; hát én nem azt fájlalom, hogy az, a ki az Ön életét a házi boldogsággal megfűszerezé, »kiszenvedett«. Ő rá nézve a halál szabadulás volt; sohasem igazabb, mint a gyógyíthatlan, kínos betegségek esetében az, a mit Nápolyban egy templom ajtaja fölibe bevésve olvastam: »Aut pati, aut mori«; »vagy szenvedj, vagy halj meg«.
Ő meghalt, hát megszünt szenvedni, de olyan édesek a szeretetnek kapcsai, hogy Önnek, a ki őt elveszté, keservesen fáj, tudom, hogy mennyire fáj; közel egy emberöltő ideje vonult el már ősz fejem fölött, a mióta engem hasonló csapás ért, s a seb, melyet szivemen, lelkemen ejtett, még mindig keservesen sajog szakadatlanul; s a bú, a bánat, a lelki gyász, melyet lakótársammá tett, velem fog lakni rideg hajlékomban halálomig.
Hát én értem, hogy mennyire fáj Önnek a veszteség; a legőszintébb hű baráti érzéssel osztozom fájdalmában; óhajtom, hogy az idő balzsamos ujjai nagyobb hatással kezeljék az Ön szivének sebét, mint nálam tevék; de az időre bizva, a mit csak az idő adhat, vigasztalni nem akarom, mert vigasztalni nem tudom; de megmondom Önnek, miben keressen enyhítést; a kötelességek lankadatlan teljesítésében, melyekkel az ember embertársának, a polgár nemzetének, a hazafi hazájának tartozik.
Tartson meg – ha nem resteli – engem, öreg hű barátját nagyrabecsült, jóindulatában, barátságában.
Isten Önnel!
Kossuth Lajos.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
