a) 1833 február 25 Országos ülés. Tárgy: A Tágen-ügy megvitatása. A többség helyteleniti a kitiltást. Döntés: A kitiltás nem volt… | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Full text search

a)
1833 február 25
Országos ülés.
Tárgy: A Tágen-ügy megvitatása. A többség helyteleniti a kitiltást.
Döntés: A kitiltás nem volt törvényerejű határozat, Tágen visszajöhet.

Februar 25-én Országos ülése a KKnak és RR.)

A PERSONALIS folytatatni kiváná a vallásos tárgyat, de felállott:

CSÁSZÁR (Temesi követ) s engedelmet kérvén hogy más tárgy felől akar szóllani, azon aggodalmát fejezé ki, mellyet a 22-ik februáriusi gyászos történet, – annak nevezi; mert bús homályal boritá, a megelőző tanácskozások dicsőséges fényét – benne támasztott. Legfőbb aggodalma azon elvben áll, mellyet több követ kijelentett, s a Personalis sem czáfolt meg, hogy t. i. egy követ még Actio alatt van, a székétől elmozditathatik, s a tanácskozásban részt nem vehet. Ő ezt nyugodtan megfontolva törvénytelennek, s igasságtalannak tartja. Ezen kérdés megfejtését két kútfőből lehetne meriteni, törvényből és törvényes szokásbol. Az eset oly ritka hogy szokást nem szülhet, nem marad tehát más kútfő mint a törvény, (felolvassa az 1723: 7. czik[kely] 8. 9. §-át,)* nincs ebben nyoma, hogy az actio alá vetett személy maga székétől kitiltathatik. Büntető törvény szoros magyarázatú. Hozzá adja, hogy az actio magában még nem infamia, máskint képtelenség lenne, hogy az ki töb izben actio alá esett, megitéltetett, s büntetését ki állotta, helyét elfoglalhassa, az pedig ki még le marasztva nincs amannál, több büntetést szenvedjen. Következteti tovább hogy az Actio még nem lemarasztás, s ha igaz hogy az 1723-ki 5-ik czikely szerint, birói lemarasztás előtt, személyében s vagyonában egy nemes sem háborgathatik, sokkal bizonyosabb, hogy életében, s mi ezzel egy lépést tart, becsülletében sem háborgathatik. Kérdi pedig a kibe becsület érzés van, nem fogja e legnagyobb szégyennek tartani, ha a tanácskozásokbol az Ország szine előtt kiparancsoltatik. És igy ha csak az 1-ő R. 9-ik czime* nem puszta hang, törvénytelen azon kiparancsolás. De igasságtalan is; mert a személy és vagyon biztosága s az emberi jusok oltalma miatt állanak fel a polgári társaságok, ezeknek biztositása végett alkatnak a Constitutiók, tudjuk azt is hogy a vád esetében ezen jusok csak anyiban sértethetnek meg, a mennyiben az igasság máskint ki nem szolgáltathatik. E jelen esetben, ha a kitiltott személy azt mondotta volna, én sérteni nem akartam, de ha sértésnek veszik a RR. im! eleget teszek, azt tartja, a 200 ft le tételével megszünteték az actio, s helyétől meg nem fosztathaték, az igasság tehát ezen kimélést anyival inkább megkiváná, mivel ha feloldozó itélet találna következni, sérelme kipótolhatlan. Ki adhatná visza becsületét, s vesztett idejét. De törvénytúli is ezen büntetés, mert egy praepostnak, kinek mintegy 150.000 ft jövedelme van, vagy akár mennyi, mi nagyobb büntetés, a 200 ft. e vagy hogy ki parancsoltatott. Leginkább pedig azért találja ezt igasságtalannak, mivel az ő széke nem csak az övé, hanem Committenseié is, s ha ő ülésétől megfosztatik, küldői büntettetnek, mert az országos tanácskozásokbeli részvéttől ki záratnak, a mi nem kevésbé igasságtalan mint azon törvény, melly a felségsértés miatti büntetést, a maradékra is kiterjesztette.* És igy azon kitiltásnak hangosan ellen mond, egyszersmind lelkiösmérete, igasság, s a törvényhozó test méltósága iránti figyelemnél fogva kijelenti hogy miután a N. Váradi káptalan érdemes követe, némelyek kivánságára az ülésből megszégyenitve kimenni kéntelenitetvén, nagyobb büntetést állott ki, mintha biróikép a törvényes büntetésbe lemarasztatnék; az actiót többé helyesnek nem találja, s megfontolván hogy ha netalán feloldoztatnék, a törvényhozó testre, minő menthetetlen compromissio háramlana, a mennyire tán még a RRtől függ, az Actiot megszüntetni javalja.

Az idézett törvénycikk szerint az országgyűlés békéjét megzavaró felett, megidéztetése után, a királyi tábla ítélkezik.

Hármaskönyv, I. 9.

1715. évi 9. tc.

Hasonló értelemben szóllottak Bene, Aczél, Torkos, Andrássy (Esterg), Marits, Hertelendy. – BENE fájlalá hogy Hazánk védangyala, melly a nagytekintetü vallásos tárgyban oly szelidséggel lepte meg a K. és Rendeket, hogy e tekintetben a legpallérozottabb nemzetekkel is mérkőzhettek, néhány perczig eltávozni látszatott. Az 1-ő rész 9-ik czimével, melly a nemesi kiváltságot oly magas polczra helyhezteté, meg nem egyeztethető kitiltásnak ellenemondott, s feltartván azok ellen kik a tábla végén, a hely szentségével öszve nem férhetőleg viselték magokat, elégtétel követelését, ezen kinyilatkoztatásának mára halasztását, csupán az indulatok akkori felhevülésének tulajdonitatni kéri.

ACZÉL in forma solennis protestationis lépett föl azon kitiltás ellen, melly egy követnek többek által pártolt kivánságára a törvényel, és törvényes szokással ellenkezőleg közben jött, s mellyet ő igasságtalannak, a lemarasztásnál sulyosabbnak, és mintegy moralis halálnak tekint. De a birói itéletet nyugodtan fogja bévárni, s az actio elenyésztetését, birói függetlenség sérelme nélkül kérdésbe nem vehetőnek itéli. – TORKOS azt hiszi ha ily nyugalommal, s békeséggel szólhattak volna a követek mint most, nem ez lett vólna a dolog kimenetele, s kérdi meg vólt e azon szabadság mellyet a tanátskozások szentsége megkiván? állitja hogy nem vólt. – ANDRÁSSY úgy nyilatkozik, hogy bár mennyire tisztelje is küldőinek megkülömböztetését, de inkáb kész követségéről le mondani, mint ily törvénytelen, és a törvényhozó test méltóságával meg nem egyeztethető jelenségnek tanúja lenni. – HERTELENDY a Császár inditványára nézve mindenbe megegyez, mi a törvényhozó test méltóságával öszve fér.

MARCZIBÁNYI midőn az Actio elrendeltetet, úgy vélte, a ki Actio alatt van, annak ülése, s voksa nem lehet, s midőn valakinek alternativa engedtetik, hogy vagy ő menjen ki, vagy a többiek kimennek, törvénysértést nem lát, hanem Pest V[árme]gye követének (Péchy) azon kimondásában, hogy a törvényhozó test tagjai közzül valakit erőszakkal kiparancsolni lehessen, meg nem egyez. Az Actiora nézve kivánta vólna hogy, egyes követek véleménye kihalgatassék, nem pedig puszta lármára, mellyben az Auditorium legnagyobb részt vesz, történjék az elhatározás, melly benne azon aggodalmat szüli, hogy végtére a törvényhozók halgatókká s a halgatók törvényhozókká változnak. Nehogy tehát egy követ felszólamlása következésében kifakadó lármára végzés következzék, ovással él.

A Bene értelmében szóllottak még SZALABÉRI HORVÁTH, JEKELFALUSY, MARJÁSSY, NOVÁK azon hozzá tétellel hogy midőn az önkény eltörlése végett jöttek öszve, nincs öszve hangzásban önkényt gyakorolni.

BALOGH: Van dolog mellynek elintézésében nem csak törvényre vagy szokásra, hanem a kifejlő környülményekre is kell figyelmezni. Itt a megsértett becsületérzés nem talált a törvényes szokásokban elegendő oltalomra, s ugy tartom Europa előtt is nyerni fogunk, hogy a törvényhozó testben ily gyengéded becsületérzés létezet. Ily nemes indulat okozta felbuzdulást senki sem fogja véteknek tartani, a ki látta hogy Tagen Praepost úr hogy viselte magát a sorompón belül. Vártuk hogy önként ki megy, nem ment; s lehet e valakit vádolni ha ilyesek szemlélésére nemes gerjedelemre buzdúl? Egyébiránt felelet terhével csak küldőimnek tartozom, azoknak felelni fogok is, de soha sem bánom meg hogy a sértő fél eltávoztatását kivántam.

PÉCHY: Sajnálom hogy az ellenvetéseket tevők nem szóllottak nyomban akkoron. Nem is mondhatják hogy nem vólt szollás szabadsága, mert kinek kinek volt a Personalisban praesidiuma, a ki bizonyal nem engedte volna meg, hogy a szabadszóllás korlátoztassék. Könnyebb már most a dolog után szóllani. Akkor azomban midőn Bars vármegye követe azon alternativát tette fel, hogy vagy Tagen praepost úr menjen ki, vagy mi mindnyájan ki megyünk, bizonyosan tudom, hogy a mostan szólló követek közt is vólt olyan, a ki felállott, már nem tudom a végett e: hogy ki menjen, vagy hogy szóljon; de azt tudom hogy később az ülés egész csendességgel s mérséklettel folytatatván, nem szóllott. Elismerem hogy a ki parancsoltatást én is kivántam, nem első ugyan, – más vólt a ki mondotta, nem nevezem, – de mondottam én is, törvényes volt e kivánságom vagy nem, azt most nem vitatom, hanem akkor kellett vólna felelni, nem harmad napra. Egyébiránt nem tehetem fel egy káptalan követéről, hogy az 1-ő R. 9-ik czimét s ön jusait nem ösmerné, – az alternativa, nem kénszerités, – minek ment ki? szabadságában állott ki nem menni, s Manuelnek példáját követni.* Azon gyámokkal nem igen éltem volna, Temes vármegye követének helyén, hogy 150.000 ft. jövedelemmel biró személynek büntetése 200 ft. Ragaszkodom az actióhoz s kivánom hogy biró itéljen.

Manuel, Jacques Antonie (1775–1827) francia képviselő 1823 március 2-án szembeszállt a francia kamara jobbaldali többségével, amely a szentszövetségi hatalmak veronai kongresszusának parancsára sereget küldött a spanyol forradalom leverésére. Kitiltották az ülésről, de vonakodott a termet elhagyni, mire csendőrök távolították el. A baloldal 62 tagja vele együtt, önként elhagyta az ülést.

MAJTHÉNYI (Bars): Magáénak valja az idaeat, ő állitotta fel az alternativát, s bár mások követték légyen is, de a tettet főkép magáénak ösméri s ahoz most is ragaszkodik, ennyiben de csak ennyiben kivánván a N[agy] Váradi káptalan követének példáját követni, akiről örömest megvalja hogy magát férfias álhatatossággal viselte. Ha az ellenfél maga részéről idézi fel az 1-ő R. 9-ik czimében gyökerezett nemesi kiváltságot, ő tennen maga részéről is hasonlót kiván, mert úgy hiszi, ha néki nincs hatalma, mást az eltávozásra kénszeriteni, őtet sem lehet arra kénszeriteni, hogy ben maradjon, s a követi hitelesség kiméletlen sértése miatt actio alá vettetett személyel együtt folytassa a tanácskozásokat. Ő csak alternativát tett fel, s alternativa nem kénszerités. Mennyiben lehet a N[agy] Váradi káptalan követe büntetésének küldőire kihatása, nem visgálja, de kérdi valjon Bihar vármegye követének sokkal számosabb küldői nem büntettettek e, midőn követjök megsértetett? Törvény igaz nincs, melly a kiutasitást megengedné, de oly törvény sincs a melly tiltaná, s olyan sincs, melly őt a megmaradásra kénszeritené. A szokás sok féle, Bars megyében legalább, a fiscalis Actio alá vetett táblabirónak hivatalos hatóssága felfüggesztetik, s hasonlitást tevén egy tisztviselő, s követ között, úgy hiszi, küldőinek véleményök ellen nem cselekedett, midőn az általuk bé vett szokást követte. A Temesi követ azt állitja hogy ez önkény – de valjon nem inkáb azon követ jár é az önkény útján, midőn azt kivánja, hogy a kitiltást büntetésnek vegyük, s ezt a törvény által megszabott büntetésnek önkényesen surrogálván, a világos törvény rendelését megtörjük, és igy hatalmunkat a birói függetlenség nvilvános sértésével önkényesen kiszélesitsük. Az actio megszüntetése lenne önkény. De ellenkezésben is van a tisztelt követ úr, ön magával, mert a kitiltásrol azt mondá, hogy a közönség factuma, ha ez áll, úgy az övé is, s az ellen post factum nem szólhat. Ha nincs is a kitiltás törvényben, de van a szivben s a nemes becsületnek gyengéded érzésében. Ő nyilván kijelenti, hogy ha bár mikor is, a hely szentségéről, s arrol hogy a követi sérthetlenségnek mivel tartozik, megfelejtkezve hasonló bünt követne el, hasonló büntetésnek magát örömmel alája veti, és soha sem fogja szégyenleni hogy tőlle eredt azon gondolat, melly bár egyes személy sértésével tetlegesitetett, de az egész testnek becsülletére szolgál.

BORSICZKY: Én is csak annyiban követem példáját a nagyváradi káptalan követének, a mennyiben Bars, t. i. a férfias rendithetlen álhatatosságban. Enunciáltam azon principiumot hogy vagy ő ki megy, vagy én kimegyek, csak magammal szóllottam, és szólhattam, e mellet állok, maradok, s csak azt jelentem ki, a minek úgy hiszem most s az elébbi országgyüléseken is elegendő tetleges bizonyságát adtam, hogy: „si fractus illabatur orbis impavidum ferient ruinae!”

COMÁROMY, BREZOVAY, MARKOVITS (Posega) az actio elengedése mellett szóllottak.

B. PRÉNYI: Ezen véleményben nem lehetek, – biró előtt van a dolog, itéljen. De azt, hogy az actio alá vetett követ az ülésből kiparancsoltathasssék, törvényesnek el nem ismerem. Pert execution kezdeni nem lehet. Mondjuk ki világosan, nem azon méltósággal történt az inditvány, mellyet a hely szentsége megkiván. Azomban valamint ezen principiumban meg nem egyezem, úgy azt sem ismérem el, hogy a kitiltás, diaetalis végzés lett vólna, csak az lehet conclusum, mit az előlülő, a többség akaratja szerint conclusumnak jelent ki, azt pedig ezen esetre nézve az Előlülő nem jelentette. Az egész csak onnan ered, s minden szomorú következése is onnan eredhet, hogy M[é]l[tósá]gos Personalis úr a szükséges rendet, és csendet fel nem tartotta, mi miatt könnyen oda jutunk, hogy mint a Trentsini 2-ik követ mondá, a halgatók törvényhozókká, s a törvényhozók halgatókká válhatnak. – Kéri a Personalist, tegyen e részben szükséges intézeteket.

COMÁROMY: Azt hiszi ha szabad szóllás lett vólna, találkozék ki meg nem egyezését kijelenté vala, de kinek lett volna kedve a felbuzdúlásnak magát ellene szedezni. Egyéb iránt kivánság volt hogy T[agen] Praepost úr kimenjen, de ő nem tekinti úgy hogy kénszeritést szenvedett, hanem úgy tekinti, hogy maga jó szántából ment ki.

ROHONCZY a kiparancsoltatást hasonlóúl nem tekinti a törvényhozó test factumának. A kik ma szóllottak, akkor egész csendel folytattatván a tanácskozás, miért nem jelentették értelmöket, vagy szóllani kivánságukat, s minek állnak most elő 48 órai gondolkozás után. Ha itt hazudtolni meg lehet egy követet, nincs szóllás, nincs személyes szabadság. Azomban ha Fő Tisztelendő Úr nem követné minapi megátalkodottságát, hanem azt tenné, a min kezdenie kellett vólna, t. i. engedelmet kér, nem lesz idegen az engedéstől.

ASZTALOS: A megtörtént dolgot, meg nem történtté tenni nem lehetvén, azon lágyitó módot javalja, hogy a ki parancsoltatás hagyatassék ki a naplókönyvből. – Ez közönséges resensust tamasztott, ellemben

CSAPÓnak azon inditványa: enuncialtassék az, hogy a kitiltás végzés nem vólt, – amint nem is vólt – önként fog következni hogy a mint önként ki ment, úgy ha akar visza is jöhet – elfogadásra talált.

CSÁSZÁR, MARCZIBÁNYI nem csipősség nélkül felelnek, a Balogh, s Péchy előadásaira. Marczibányi a többi közt azt is mondá: ha mi deferentiával vagyunk Pest V[ármegye] követének szollásszabadsága iránt, meg kivánom azt is, nekünk ne szabjon rendet mikor tegyünk propositiókat.

PÉCHY pedig így szóllott: A mit tettem, tettem. Trencsin Vármegye 1-ő követének kijelentett principiuma következésében, ezt kivántam Trencsin V[ármegye] 2-ik követének megmondani.

TISZA: Annak hogy indulatosságbol történt a tegnapi határozás, amint ez most kétszer huszonnégy óra után állitatik, ellene mond, s tiszttársa nevében is kijelenti, hogy a köz részvétbe teljes elégtételt találván, az actiotul kész elállani.

G. ANDRÁSSY azon kérdésre nézve, valjon a törvényhozó moralis test, a megsértő követet, maga köréből ki parancsolhatja e? ellenmondással felel, s küldői által lévén ide küldetve declarálja, hogy ha rajta azon szerencsétlenség történnék, hogy valakit megbántana, őtet csak physicai erő lenne képes helyéről elmozditani. Nem visgálja teljes szabadsága vólt e Tagen úrnak a kimenésre, vagy bent maradásra, mert 400 nem kedvellő tag között mulatni, nem igen kedves dolog, azt azomban mondhatja hogy a kiparancsolás nem vólt a többség akaratja De szomorúan látja hogy itt a törvényhozó test az auditorium influentiája alatt szenved. Az Actiónak állani kell, mert ha már, a mint e helyen enunciáltatott, a Pápa sem infallibils, úgy egy Vármegye sem az, s meglehet, hogy Bihar V[árme]gye nem lehetett jól informálva – ez a Perben fog kiőrlödni – óhajtja kijelenteni hogy Tagen Praepost úrnak megjelenését kivánják.

TISZA válaszol hogy a törvényhatóság hitelességét tagadni nem lehet. A visszahivásba meg nem egyezik, derogálna az a törvényhozó test méltóságának. Akadna a ki csinyt tegyen, csak hogy ily dicsőséggel hivatassék vissza.

G. ANDRÁSSY világositást ad, hogy ő nem akart pertractatiojába ereszkedni, vétett e Tagen Praepost úr vagy sem, hanem csak azt állitotta, hogy azért hogy valamit mint factumot állit fel az útasitás, nem következik, hogy azon factum másként nem lehet. Vissza hivni nem akarta, hanem csak azt, hogy meghalván a mai pertractatiot, reményli hogy önként viszajő. A kitiltást conclusumnak továbbá is el nem ismeri, ő csak azt veszi conclusumnak, mi az Előlülő által annak jelentetik. A Fiscalis Actiotol vett parificatio nem áll, mert a táblabiró egyes személy, követ pedig küldőinek nevükben vesz részt a törvényhozásban.

PÁZMÁNDY ellemben azzal nem akarja a tettet menteni hogy nem volt conclusum, sőt elismeri hogy az volt; de tőlünk füg ugymond annak lágyitása, ha azt végezzük, hogy ha tetszik vissza jöhet.

DOKUS az actiora nézve azt tartja, hogy a nyilván kijelentett többség akaratja ment conclusumba, de a kitiltást nem lehet közönséges akaratnak mondani, s küldőinek nyomban megküldött jelentéséből is kitetszik, hogy ő ezt conclusumnak akkor sem vette.

BEZERÉDY:* Nemes Bihar V[á]r[me]gye részéről történt nemeslelkü előadás bizonyos kedves viszhangot talált a KK és Rendekben, s ha a másik fél részérül is megtörténnek a kivántató lépések, nem kétli a követ, fog a Te[kinte]tes KK. és RR. bölcsessége módot találni ezen állapotnak alkalmatos elintézésére.

Bezerédy beszéde külön lapon beiktatva, idegen kéz irása.

A mi már a vitatás alá hozott tárgyat illeti – nem akarja a követ kinek kinek a pénteki ülésben volt szándékát, és tettét vizsgálni – végzés lőn akkor ezen országos ülésben, ő a végzés mellett szorosan megmarad, de ezen végzést akár melly tekintetben állapodásán, és értelmén túl ki terjeszteni nem lehet. A követ más végzést nem hallott, nem ismér, mint Tagen Prépost ellen határozott actiót, igaz, hogy minekutánna ezen végzést az előlülő már kimondá, a nevezett káptalanbéli követ ellen a köz neheztelésnek bokros és heves nyilatkoztatásai folytattattak, mellyek között, és némellyek kemény kifejezésekkel kivánták, hogy ő a gyülést hagyja el, de ezen nyilatkozásokat, és azok felett nem csak a végzés hozást, de a tanácskozást is elvágá ezen Tábla igen tisztelt előlülőjének kifejezése, hogy Tagen Prépost a gyülést maga akarja elhagyni, ki is ezen értelemben távoza el. Amit ugyan csak kiutasittó végzésnek mondani semmiképen sem lehet, melly végzés vitatások mellett azt hiszi a követ, soha sem következett volna. Ehez tartotta magát a követ pénteken, ehez tartja magát most is.

El nem mellőzheti azomban, hogy némellyeknek olly kifejezésökre nézve, mintha pénteken e gyülekezetben a tanácskozás és szavazásnak szabadsága nem állott volna fen – melly kifejezéseket a követ igen sajnosan hallott – nyilván ellene ne mondjon, és ki ne fejezze mikép nem lehet semmiképen állittani, hogy a tanácskozás és szavazás szabadsága egy perczig is elnyomva, de csak sértve is lett volna. Nem csak távol vala, de meg van győződve a követ, gondolatban sem volt ollyas a mi ezen szabadságot gátolhatta volna, mert olly szabadság, mellyet tetszés vagy nem tetszés, akár melly részrül, zugás, vagy más mód nyilatkozzon is az, gátol és korlátoz, bizonyosan nem is szabadság, nem olly szabadság bizonyosan, mellyel az itt jelenlévő képviselőknek birni, mellynek az ő melyeikben élni kell. Olly gyászos történetekrül, mellyek ezen szabadságot felforgathatyák, a követ itt szóllani sem akar, az illy történeteket Magyar országtúl a király és a törvényhozó test bölcsessége és igazsága, és a nemzetnek törvényessége bizonyosan mindenkoron távoztatni fog, kéri a követ az Istent, hogy e helyen a szabadság valaha kárt vagy hijányt ne lásson. De ismétli, hogy ez hijányt pénteken nem látott, és az akkor teljes szabadsággal hozott végzést, a mint azt már előadá, kérdésbe venni nem lehet.

PATAY és LA MOTTE azt hogy actio alá vetett személynek ülése, s voksa nem lehet, továbbá is helyesnek tartják.

Szóllottak még Marjássy, Rudits, Ocskay, Komlósy, Majthényi (Hont), ki azt tartá: Iliacos intra muros peccatur et extra, emberi gyarlóságból történt a hiba, s a dolog természetével ellenkező magyarázat, hogy önként ment ki, – Brezovay, Petrovay, Bük, Zmeskáll.

A PERSONALIS concludálja: előre bocsájtván hálaérzését hogy a RR megunván az erőltetett tanácskozás módját, Előlülői jogait érette, de magokért is pártolják. Az auditoriumra nézve azon közmondás hasonlatosságával él: adj szállást a Tótnak s a t. Hogy ezen botránkoztatás megszünjék, reményli, a RR bölcsessége, az ő közbenjárásával is el fogja érni. A tárgyat három fele elosztja:

1.) Bihar V[ármegye] követének megsértése, a RR megegyezésével lévén törvény útjára igazitva, a többség e mellett marad most is, anyival inkább, mivel amint egy követ (Petrovay) mondá, kettőn áll a vásár, s ha az alperes tagadásához ragaszkodik, kérdés elfogadná e azt kegyelemtől, mit az igasságtól vár.

2.) Hogy „ki parancsoltassék”, kérdés ha ez conclusum volt e, azt feleli hogy ő azt conclusumnak soha ki nem jelentette, a Barsi követ által felállitott alternativára semmit sem szóllott, hanem Tagen úrnak szándékát hogy t. i. önként ki akar menni, jelentette a RRnek, nem pedig végzést, nem a többség akaratját. Második kérdés, ha lehet e az actio alatt lévőt ülésétől, voxától megfosztani, a többség akaratja, hogy se törvény, se igasság szerint nem lehet.

3.) Az orvosló mód: menjen bé a dolog a naplókönyvbe úgy a mint ma történt, t. i. hogy a kiparancsolás végzés nem vólt, s igy a mint önként ment ki, úgy önként vissza is jöhet, ez elegendő óvás az ő jusaira, s a ház méltósága nem sértetik.*

A február 25-i, 23. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 216. s köv. l.

(Azomban Tagen mai napig Mart. 10-éig is az ülésben meg nem jelent.)

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir