a) 1833 junius 12 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek vallásos izenetét ötödször is visszaküldik.
a)
1833 junius 12
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetét ötödször is visszaküldik.
1833 junius 12
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetét ötödször is visszaküldik.
(Folytatása a főRR 12-ik Juniusi ülésének.)
NÁDOR: Miután a törvényhatóságok utasitásai szóba jöttek, én is kéntelen vagyok azok iránt véleményemet röviden kifejteni. Én ugy vélem, más Nemzetek példái minket nem kormányozhatnak, hanem egyedül az, mi egyez meg polgári alkotványunkkal, mit kiván honunk java? Azért is a mit az előttem szólló felhozott, azt én más országgyüléseken is hallottam, de véleményemet egy általjában meg nem változtatta. Magok a K és RR is elösmerik, hogy a nemzetnek képviselőit a törvényesen megkoronázott Fejedelem által egybehivott s törvényes előlülés alatt öszesereglett mind a 4 országos Status együtt képezi. Nem a Vármegyék követjei tehát, hanem a 4 Status együtvéve. Ez elannyira consitutionalis elv, hogy ellenkezőt állitani lehetetlen, s ebből magában következik, mit és mennyit érjenek az utasitások s mennyire köteleznek. E jelen izenetben azt mondják a RR hogy véleményöktől el nem álhatnak, részint meggyőződésük miatt, részint mivel utasitásaik által kötve vannak. Az elsőről nincs mit szóllanom, előttem a törvényhozó test minden tagjának meggyőződése szent, s mindenki előtt annak kell lenni, de midőn utasitásaikrol azt mondják a RR hogy azokat semmi felsőbb béfolyásnak alája nem vethetik, ezen véleményben nem osztozhatok, s azt hiszem, van egy felsőbb béfolyás, mellynek a követ minden kötés és korlát mellett is engedni, s a dolgoknak érett megfontolása után, bölcs itélete szerint utasitásátol el is állani köteles, és ezen befolyás a közjó, a hon boldogsága, ezen béfolyásnak ily hatásúnak kell lenni maradni, ezen béfolyásnak kell a törvényhozót bár mikép legyen is kötve, vezérleni. Ezen elvből indulván ki, ha úgy veszem az utasitásoknak kötelező erejét, hogy szorul szóra meg kell azt tartani, s a hon java bár mi sürgetőleg intsen is, eltávozni nem szabad, úgy engedelemmel szólván, hiában, haszontalan ülnénk itt, s példa gyanánt vévén fel az operatumokat, nem csak hogy coalitiót eszközleni lehetetlen lenne, de gyakran a legfontosabb tárgyakban igen csekély szám szabna törvényt ha hogy az előlülés minden egyes töredéket (fractiót) külön számitana, gyakran 10, 12 vármegye többséget tehetne. Tisztelem én a törvényhatóságok utasitási hatalmát, kétség kivül megköthetik követjeiknek kezeit, hogy alkotványunkkal ellenkezőt ne tehessenek, különösen is meghagyhatják, hogy ezt vagy amazt előmozditsák, de engedelmével a máskép gondolkozóknak, polgári alkotványunk épsége, és az országgyülési hatás természete mellet az utasitásokat elannyira kötelezőknek hogy azokat a követ betü szerint venni tartozzék, s bár mint fejlődjenek is ki a küldői előtt gyakran nem is ösmért körülmények, bár mit kivánjon a közboldogság tekintete, bár hová unszolja tennen meggyőződése, a tractatusok kifejtése következésében juxta prudens arbitrium utasitásátol el ne álhasson, – ennyire kötelezőknek teljességgel el nem ösmérhetem.
A TÁRNOK: Ezekhez még azt tevé, hogy ha elannyira kötelezők az utasitások, úgy nincs egyéb hátra, hanem hogy a főRR térdet hajcsanak, pedig nem gondolom, hogy a dignitariusokat, kiket törvényeink is a Nemzet támaszainak neveznek, s a Fő papokat kiket oly szent kötelesség csatol ide, magok a RR is alázatos engedelmes eszközöknek tartani akarnák, vagy mi ilyeseknek tartatni akarnánk. Ő legalább mind magyar természeténél, mind alkotványunk szelleménél fogva a törvényhozói független meggyőződését senki kijelentett akaratjának alája nem veti. A K és RR elvei elannyira inconstitutionalisok hogy ő azokat, azért is, ne hogy publicisticus kérdésekbe ereszkedjenek a főRR, halgatással kivánja elmellőzni.
Által menvén azon kérdésre, mit kellessék ezen egyeségre nem vihető tárgyban tenni? minthogy a külön felirást alkotványunkkal ellenkezőnek tartja, azt javalja, neveztessék vegyes országos küldötség egyenesen csak a végett, hogy valamely módot javasoljon, miként lehet egyesületet eszközleni, mert sokat lát, hol a két tábla elvei öszeütközésben nincsenek, p. o. a RR is megegyeznek hogy a kitérés vakmerőn ne történjék, csak hogy nékünk az ő általok, nékik pedig az általunk javallott modalitás nem tetszik, a küldötség javalhat egy harmadikat, mellyben úgy lehet minnyájan megnyugszunk.
HORVÁTH püspök: Annak az egész világ előtt leendő megmutatására törekedvén, hogy a főRR minő igazsággal, törvény s méltányosság tekintetével minden részrehajlás nélkül munkállódtak e tárgyban, miután a RR csak anyiban állitják a 26-ik czikkelyt sarkalatosnak, a mennyiben a Békekötésekkel megegyezik, különösen azt igyekszik bébizonyitani, hogy ezen 26-ik czikely az 1608-ki és 1647-ki* békekötésekkel mindenekben megegyezik. Fő erősségét meriti a 2-ik Ferdinánd* által törvénybe iktatott Bécsi békekötésnek azon ösméretes záradékjából absque tamen prejudicio Rcatholice Eclesiae,* állitván hogy a királynak, kit törvényeink kezdettől óta a Catholica vallás védjének (advocatus) neveznek, s kivel csak mint Apostoli királyal köttettek a békekötések is, – azon záradék következésében adatott hatalom felügyelni, ne transitus temere fiat, – mivel a korlátlan kitérés esset cum praejudicio, ilyen lenne a vegyes neveltetés is, és igy a RRnek mind két rendbéli kivánságai a pacificatióba ütköznek, ezen utolsó nem is az evangelicusok, hanem a catholicusok sérelme lenne, már pedig a püspökök, kik az Istennek, s az Apostoli királynak kegyelméből a népet kormányozzák, hiveiknek ezen kivánságárol semmit sem tudnak. Ő utóbb is megmarad az előbbi végzésnél.
Helyesen: 1645.
Helyesen: Mátyás.
1. art. 2. §.
G. KÁROLYI GYÖRGY: Némellyek a főRR közül sértő kifejezéseket gondolnak az izenetben találni, mellyben ilyesek teljeséggel nincsenek. Ha hogy a RR akaratjok eszközévé akarnák a főRR tábláját alacsonyitani, én lennék az első, ki ez ellen kikelnék, de én ezen czélzást nem látom, s csak azt látom, hogy bona fide utasitásaikra hivatkozván, képviselői kötelességöknek eleget tesznek. – Már 5-ik izenet váltatik e tárgyban hasztalan, legfőbb ideje tehát hogy a tárgy bérekesztessék. Hallottam e végre javaltatni, hogy ő Felségének elitélés véget a dolog felterjesztessék, de minthogy hozájárulása nélkül törvény nem alkotathatik, ez úgy szólván a dietális tractatus természetében fekszik. Külön felirást tegyünk? ezt én sem kivánom, de egyébiránt is ennek utja már a dieta elején bevágatott azon kinyilatkoztatással, hogy a Magyar dieta két teremben tanácskozó egy tábla. Engedjünk a kissebbekben? ám legyen, de hogy ezek miatt a RR elállanának a nagyobbaktol kételkedem. Mit tegyünk tehát? Kövessük őseink példáját, kik az 1791-ik 26-ik czikelyt a Clerusnak s némely világiaknak ellenmondása mellet is megalkották. Mi is cum protestatione Cleri állnánk reá az első négy pontokra, s a többiben egyesülést reménlek.
TÁRNOK: Csak azt jegyzem meg, hogy 1791-ben a Clerus protestált, most a Fő RR táblája meg nem egyezik. Itt két Status van, Praelati et Magnates, amott csak egy (?) s ez magát subordinálni köteles a két Statusnak.
A FŐPOHÁRNOK: Felhozván az 1791: 26. czikely alkotásának historiáját, megemliti, hogy annak több megyék ellene mondottak, mivel a pacificatiokon túl is terjedőnek itélték, s azt hiszi akár mit beszélnek is a RR képviselői helyzetekről, országos végzés csak ugyan más nem lehet, mint a mellyben a főRR is meg egyeznek.
KOPÁCSY püspök: Nem tud más expedienst, mint kimeritőleg okokkal fel lépni, igy vagy capacitálódnak a K és RR, vagy legalább a késő maradék is meglátja hogy a főRR e részben is semmit el nem múlattak. Igy pontonként némellyeket felhozván, a transitusra nézve azt hiszi hogy a pacificatiókban is nem a szabad kitérésről, hanem a vallásnak szabad gyakorlásárol van szó. De egyébiránt is az 1608-ki pacificatióba* sok olyan bément, mellynek húrja igen magasra lévén húzva, siker és foganat nélkül maradt, p. o. hogy a czimzetes püspökök a királyi tanácsba ne részesitessenek, hogy a Jesuitáktol a birtok birhatás megtagadtassék, hogy a Nádori méltóság be töltése végett az Országbirája diaetát hirdessen, hogy az idegen katonaság az országbol egészen kivitessék,* mellyre nézve a király már 1609-ben kéntelen volt módositást kivánni.* Sokaknak ily kétséges helyzetében egyedül az 1791: 26. czikely tette meg a valódi magyarázatot, s ha van törvény mellyről el lehet mondani, hogy super usu et intellectu communi Regis et nationis opinione conventum est, bizonnyal lehet állitani, hogy a békekötéseknek helyes értelmök felett conventum est per Art[icu]lum 26., melly törvényes magyarázatot fentartatni kivánja úgy vélekedvén hogy ha a felhozandó okok a RRket egyezésre nem birják, nincs mást mit tenni, mint a miben megvan az egyeség, azt felterjeszteni, a többire nézve pedig tulajdon azon felirásban elszámlálni, hogy vannak még más pontok is, mellyeket a RR kivánnak, a főRR pedig megtagadnak.
Helyesen: az 1609.-i, koronázás előtti törvénycikkekbe.
Mindezekről a kérdésekről a következő articulusok szólnak: 6., 8., 3., 12.
Az 1609. évi 11. tc.-ben.
És ezen sark körül forogtak többnyire a következő vitatások. GYÜRKY ugyan csak ugy kivánta ezt is mint egyébb más tárgyakat pontonként felvenni, s oknak okot vetni ellene, – de a FŐ LOVÁSZ MESTER Isten neki, úgymond, elfogadja a Veszprémi püspök javallatát, – az Egri Érsek, Váczi, Nyitrai Püspökök, Zichy Károly, B. Bedekovics, G. Battyányi Imre, Szegedy Fő Ispán, Jordánszky s némelly mások a Kopácsy véleményére nyilatkoztak. – ZICHY KÁROLY nem gondolja hogy a Felségnek tágabb lelkiesmérete lenne mint a FőRRnek, s azért úgy hiszi, nyugodtan megbizhatnak a főRR ő Felsége itéletébe, erre leginkább az 1791-ki példa által ösztönöztetvén, ha pedig valahol csak ugyan dogmárol lenne kérdés, a Pápával való értekezés utján, Concordatum által el hehet intézni, mint ez más országokban is történt. – Ellenben a TÁRNOR csak azon az uton kivánja a sarkalatos törvényt meg változtatva látni, mellyen az hozva vólt, és ámbár ön magát, egész reményét, boldogságát, nemzetségét, s tulajdon akaratját ő Felsége akaratjának, és önkényének örömmel alája veti, de a világos törvényt alája nem vetheti. Azt sem tudván valjon ha ő Felsége arbiternek felszóllitatnék, rescriptumát változhatlan itélet gyanánt elfogadnák e a RR. – VURUM és B. BEDEKOVICS csak oly feltétellel készek a Kopácsy inditványához állani, ha óvás tétetik hogy a felterjesztésnek ezen módja más tárgyakra ne magyaráztassék, G. ZICHY KÁROLY szerint a vallás tárgyában különössebb hatalommal gondolván az Apostoli kormányt felruháztatva lenni.
G. KEGLEVICS (Bars) igen csudállatosnak látja hogy a kormánynak nem csak törvény elleni, de törvény kivüli magyarázatja is törvénytelennek mondatik, igy paralysáltatnék az egész kormány, s csak a törvény uralkodnék, a mit ő megfogni nem tud. Hogy a RR többségének végzése a nemzetnek akaratja lenne, azt egyenesen tagadja, mert a nemzet 4 Statusból áll, s tudjuk hogy a RR-nél sincs e részben közértelem. Az Instructiókra nézve azt hiszi, a FőRR még erősebb kötelékkel vannak leszoritva s ezen kötelék a törvénynek, s vallás dogmáinak, szentsége és a meggyőződés. Ezeknél fogva kivánná az elébbi végzést megtartani, csupán a temetőkre nézve kész engedni, de ha hogy a RR teljességgel meg nem egyeznének, úgy vélekedik, hogy az egyezést nyert pontokat fel kell terjeszteni, a többieket pedig boldogab időkre halasztani, midőn a RR nem lesznek utasitások által kötve, – mert az csakugyan igaz, hogy a miben egyesülés nincs, azt nem lehet felterjeszteni.
Az ORSZÁGBIRÁJA sem a Tárnok sem a Veszprémi püspök véleményében nem osztozik, s a képviselői helyzetre és az 1791: 26. czikelyre nézve már több más izben is mondottakon kivül, az Instructiók iránt ugy nyilatkozik, hogy a törvényhatóságnak ép értelemben vett utasitásaikban a nemzet palladiumát helyheztetve lenni a ki el nem ösmérné, az Magyar nem lenne, de ha oly tág kiterjedésben kötelezőknek vétetnének, az országgyülésének alkotványos hatását elzárnák. De ezekbe bőven nem akar ereszkedni, mert irtódzik a jus publicum önkényes kérdéseitől, ezek itt e helyüt sem a sérelmek orvoslását, sem a köz jót, sem a szabadság öregbitését elő nem mozditanák. Egyébiránt a Tárnok által javallott küldötséget el nem fogadja, már előbb is midőn küldötségre való utasitásrol vala szó, a RR initiativájokat veszélyeztetve lenni, a jusaikat és praerogativájokat megtámadtatni álliták. A külön értelmek felterjesztésére nézve pedig emlékezteti a főRRket hogy ő ezen tárgynak elején mindjárt félt, ne hogy az alkotványunk sirját nyissa ki, ő most is akár melly más módját inkább kész a Conciliatiónak elfogadni, mint sem ezen inconstitutionalis eszközhöz kezet nyujtson. Egyéb iránt sokszor hallotta szemére vettetni a Clerusnak, hogy sarkalatos törvény gyanánt védi azon 26-ik czikelyt, melly ellen protestált volt, – erre nem halgathat mivel nagy tetszéssel szokott fogadtatni. Ő ha valami venerandumot lát a venerabilis Clerusban, bizonnyal venerálja azt, hogy e tárgyban egyházi tisztét, s a jó polgár kötelességét egyesitette, harczolt a törvény ellen mig hozatala forgott kérdésben, – tiszteli és védi, mi után meghozatott.
GR. ESZTERHÁZY MIHÁLY: Ezt maga is dicséretesnek találja, s reménli, hogy a most hozandó törvényt is oly sarkalatosnak fogja találni. A Négy Státusra nézve ő még is különbséget lát, mert az 1474-ki törvény bévezetésében oly formán látszik irva lenni, mintha csak az electi nobiles essent totum Regnum representantes,* és van is különbség, mert a RR-ket a nemzet választja, a főRRket a király hivja meg. De ebbe nem kiván a feleletben bőven ereszkedni, csak röviden és közönségesen emlitve jobb köpönyeg lesz mint a dogma. Az instructiót maga sem értette oly határtalan szélesen kiterjedhetőnek.
A decretum bevezetése: Nos praelati et barones et electi nobiles regni Hungariae in praesenti congregatione Budensi congregati totum idem regnum Hungariae repraesentantes.
G. ZAY ismételé minapi kijelentését hogy Horváth Országi ponton kivül a RR véleményéhez ragaszkodik.
B. PONGRÁCZ beszédje közben az instructiokról úgy elmélkedik, hogy azok ily értelemben véve a törvényhatóságokat fellül emelnék a törvényhozó testen.
JORDÁNSZKY pedig kivánván a Clerusnak tenni szokott szemrehányásra felelni, kérdi, ha nem igy viselné magát, valjon nem vetnék e szemére, hogy midőn erszényéről van szó, tud beszélleni, de a vallást nem tudja védeni.
Miután az ORSZÁG BIRÁJA kifejté az 1791. és mostani helyheztetés közötti különbséget hogy az evangelicusok jusai kétségbe voltak hozva, most világos törvény által el vannak határozva, akkor elegyes ülésben forgott a dolog, s a többség ingadozott, most két tábla közt van a kérdés, – utánna tevén, hogy ha ezen nemét a coalitionak kivánnák a RR, legalább távol fény sugárát nyugtatták vólna kivánságoknak, előbbi nyilatkozása mellett maradott: t. i. hogy most pontonként okát kell adni a fő RR megnem egyezésének. – A mit is a NÁDOR végzésnek nyilatkoztatott, azon hozzá tétellel, szolitassanak fel a RR, hogy vagy fogadják el a főRR véleményét, vagy javaljanak valamely módot melly szerint ezen tárgy a dietális tractatus köréből mihamarébb ő felsége elébe kerüljön.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
