b) 1833 junius 13, 14, 15 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] Az Urbariale befejezése. [II.] Egy VIII. törvénycikkely javaslata a jobbág…
b)
1833 junius 13, 14, 15
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Az Urbariale befejezése. [II.] Egy VIII. törvénycikkely javaslata a jobbágy személyi és vagyoni biztonságáról.
1833 junius 13, 14, 15
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Az Urbariale befejezése. [II.] Egy VIII. törvénycikkely javaslata a jobbágy személyi és vagyoni biztonságáról.
[I.] A K és RR Junius 13-ik és 14-ik napjain még mindég Szalopek és Petrovay elölülésök alatt kerületi üléseket tartottak s az Urbariale operatum 7-ik és utolsó törvényczikelyét béfejezték. A regulatorius perek instructióját részletesebben illető kérdések, p. o. hogy a Combinatorium, regulatorium, osztályozás, irtások böcslése, s fizetési módja a perben allegatiók után itélet által határoztassanak el, a kerületi jegyző Palóczy ügyes tollára bizattak.* – A 9-ik § pedig, melly a remanentialis földekről* szóll, meghagyatott ugyan a mint van, de azon kérdésre valjon az eddigi regulatiók alkalmával a jobbágyoktól elvett remanentialis földeket,* tartozik e uj regulatio alkalmával jobbágytelkek alakitása végett a földes úr a colonialis fundushoz visza csatolni? voxoltatván 21 21 ellen állott a voks és igy a végzés más napra maradt, a mikoron is voxolván a jelen nem vólt megyék, az előlülő úgy jelenté ki a végzést, hogy 25 megye voxolt arra hogy nem tartozik, 23 megye a Hajdú kerület és Clerus hogy tartozik és igy végzés: hogy nem tartozik.*
Mindezek a kérdések a VII. articulusnak, amelynek tárgyalása június 5-én kezdődött, a Proiectum szerint 7., a Modificationes szerint 8. §-ába tartoznak.
Remanentiálisnak számítottak azok a földek, amelyek a Mária Terézia-féle urbáriumban megállapított telki illetőségen felül voltak a jobbágyok birtokában, az új rendezés alkalmával azonban, mivel ez csak a régi állományt hagyja kezükön, a földesúrhoz vissza kell kerülniök. A Modificationes 9. (Proiectum 8.) § szerint ily földekből új úrbéri telkeket kell alakítani. (Modificationes 13. s köv. l.)
A fogalmazás pontatlan, mivel a tervezet nem a multban lefolytatott regulatiókról, hanem a jövőben eszközlendőről szól, s oly földekről, amelyeket a jobbágyok a legelőből vagy allodialis birtokból elszántással vagy más módon foglaltak el. Ezeket a földesúr szabad rendelkezése alá juttatja.
A kerületi ülés ily módon az eredeti javaslat mellett foglalván állást, a földesúr érdekét a jobbágyság elé helyezte.
Olvastatván a 10-ik §-us, melly a földmérőkről szóll,* azon aggodalom támadott hogy a megyék földmérői segédjeik által szokták a mérést megtétetni, s végre magok authenticálják. Végzésbe ment, hogy bár magános, bár megye földmérője tette légyen is az első mérést, minden esetben hiteles disinteressatus földmérő által kell a hitelesitésnek megtörténni.*
A Modificationes 10. (Proiectum 9.) § értelmében a magánmérnök munkáját a megyeinek kell hitelesítenie. (Proiectum, 36. l.)
Pontosabban: bírói kiküldöttek által érdektelen mérnök közbejöttével.
A 11-ik §-usra, t. i. a regulatio alkalmával becsúszott vagy később támadott egyes hijányok kiegyenlitésére (adjustatiora) nézve* világosan betétetni kivántatott, hogy a rectificatiót minden egyes jobbágy is kivánhatja. Némellyek úgy hitték hogy a rectificatio különbözik az adjustatiótol, s azért itt is világosságot s a rectificatióra nézve a 8-ik § alkalmával kifejtett elveket* részletesen szerkeztetésbe tétetni kivánták, valamint azt is hogy mi úton történjék a rectificatio – de mások a rectificatio és adjustatio között különbséget nem találtak, azt ellenben igen természetesnek látták hogy ennek is tulajdon azon törvényes Civilis per útján kell történni, melly a regulatióra nézve elhatároztatott. Ezek szerint SZALOPEK javallatára az hogy „quilibet colonorum” és „eadem via legali” bé fog menni a szerkeztetésbe. – Végre még a javitásra nézve inditványt tőn PRÓNAY, mondatnék ki világosan hogy javitásaiknak pótlás nélküli elvesztésével a regulatio miatt soha se károsodjanak a jobbágyok, a fizetésre nézve természetesnek találta, hogy ha p. o. gyümölcs fa van az A jobbágy földén, s ezen föld regulatio alkalmával B jobbágynak jut, ez tartozzék becsárát megfizetni.
Modificationes 11. (Proiectum 10.) § szövege: De caetero, si partialis defectus in sessionali constitutivo aut pascuo emergeret, qui regulationem totius terreni haud deposcit, ibi coloni duntaxat adiustationem tabellae urbarialis desiderare possunt. (Proiectum, 36. l.)
V. ö. 447. s köv. l.
SOMSICH ellenben ezt természetesnek egy általában nem találta, mert vannak javitások mellyeknek haszna nagyon relativum, mint p. o. a gyümölcs fák, gyakran minden értékét elvesztené azon szegény jobbágy a gyümölcs fák s a. t. kifizetésével, ki örömestebb vette volna a tiszta földet. Ezen tárgynak bővebb vitatása alatt sokan látván hogy minden egyes lehető eseteket törvénybe foglalni lehetetlen, a biróság itéletére kivánták bizni. – BEZERÉDY különböztetést lát, s úgy vélekedik, ha valaki székes földet kövéritett, bokrokat irtott, s egyébb a rendes gazdaságra elkerülhetetlen javitásokat tett, s azok még hasznot hajtó állapotban vannak, az által vevő tartozzék meg fizetni, ne tartozzék ellenben az ollyas javitást mellynek haszna relativus, mint p. o. szeder ültetvény sövényezés s a. t.
RÉPÁS azt látja, két elv ellen nem lehet ellenvetést tenni: 1. hogy a javitó minden esetben pótlékot kapjon, 2. hogy a kinek állandó rendes hasznot hoz, az fizesse, a többiekre nézve úgy vélekedik, hogy a ki ön haszna tekintetéből kivánta a regulatiót, az fizesse. Végre leginkább Gr. ANDRÁSSY véleménye szerint ezek határoztattak: 1. a javitó kárpótlás nélkül soha sem marad, 2. ha lehet, úgy kell a mérést tenni, hogy a javitás a javitónak kezénél maradjon, 3. ha nem lehet, s a javitás valakinek valóságos hasznára válik, barátságos egyezés, vagy ez nem sikerülvén birói itélet szerint az fizesse a kárpótlást, ki a hasznot kapja, 4. ha senkinek különös hasznára nem válik, akkor a földes úr és jobbágyság közösen fizessék, mivel a regulatio mindkét résznek használ.*
Mindezek a megállapodásak nem a most tárgyalt utolsó paragrafusba, hanem a törvényjavaslatnak a Proiectum 7. (Modificationes 8.) §-ból alkotott 7. §-ába kerültek be. (Iratok, I. k. 309. l.)
[II.] E szerint be lévén fejezve az Urbarium* – SZALOPEK emlékezteti a RRket hogy mindjárt az Urbarium elején szó vala, hogy a jobbágyok személyes jogairol egy különös törvény czikkely fog szerkeztetni – ezt idő közben DESEWFFY öszeszerkesztette,* talán könnyités végett dictaturára kellene bocsájtatni. – RUDICS s más némellyek ellenkeznek, nem lehetvén úgymond szerkeztetést tenni a végzés előtt. – KOMLÓSY pedig a felett kiván voxoltatni, kell e még valami additamentum, mert neki ugymond semmi uj articulust nem adtak utasitásába. (És igy ezen követ úr az eddigi munkán elannyira a legfelső tökéletesség bélyegét látja, hogy az emberi értelemnek minden gondolatját, s a lehetőség körében létező minden javallatot a nélkül hogy azt meghalgatná, s tudná miből áll, a priori rosznak s el nem fogadhatónak kiáltja, – mert neki nincs VIII. art[icu]lus utasitásába!!) De BEZERÉDY, BALOGH, KÖLCSEY pártolák az előlülőt, állitván, hogy ha úgy tekintessék is azon szerkeztetés, mint a Temesi követ inditványa, minden egyes követnek van jusa inditványt tenni, s őt meg is kell halgatni. – DESEWFFY tehát felolvasá javallatát, melly igy szóll:
V. ö. Kölcsey, VII. k. 273. l.
A június 12-én Gr. Andrássynál tartott konferencián ismertette először.
Articulus VIII. De personali et reali subditorum securitate.
Iis quae circa rerum subditelae superioribus articulis sancita sunt urbariales duntaxat subditorum correlationes afficientibus, quod caeteros classis hujus regnicolarum seu personales, seu reales vitae contactus respicit; eadem communium regni legum imperio suberit, imo praesidio quoque earundem legum perfruetur. – Utve sorti subditorum hoc etiam ez obtutu sublatis quibusvis ambiguitatibus atque abusibus stabili ratione prospectum sit, quum in recte coordinata Civitate nemo nisi legitime citatus, aut vocatus debitoque juris ordine convictus fuerit in persona aut rebus suis turbari queat, decernitur:
§ 1. Quod nec urbariale conditioni obnoxii regnicolae casibus duntaxat diserta legum dispositiane declaratis exceptis circa legitimam proceduram ferendumque praescripto juris ordine judicium in persona, aut rebus suis laedi, itaque nec secus poena quapiam corporis afflictiva seu Domini terrestris, seu cujuscunque arbitrio affici possint.
§. 2. Activitate litingandi subditis vigore Art. 20: 1802.* in contractualibus jam concessa libertas haec ad caeteras quoque eorundem causas ita extenditur, ut cunctas seu activas, seu passivas praetensiones personalesque injurias tam contra D[omi]num terrestrem quam et alium quemcunque actoratu proprio prosequi iisdem integrum erit.*
A törvénycikk a polgároknak és az úri hatalomnak alája nem vetett szabad állapotú embereknek szerződési és egyszerű örökösödési esetekben perlekedési képességet engedélyez, jobbágyoknak pedig szerződési perekben.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 278. s köv. l.
Ezen törvényczikely tehát a Junius l5-én tartatott kerületi ülésben tanácskozás alá vétetett.
SZALOPEK mint előlülő kötelességének ismeri figyelmeztetni a RRket hogy midőn az urbarialis rendes folyó járandóságoknak úri hatalommal lehető béhajtása elhatároztatott, nyilván hozátétetett, hogy ez a jobbágy személyének sértése nélkül történjék, itt tehát már előre fel van azon elv állitva, hogy a jobbágy személyének minden önkényes sértés ellen mentnek kell lenni, ki van mondva, hogy csak meghalgatása s megitélése után lehet büntetnie. Ha vét, ha kicsapong, minő büntetés érendi, az nem ide, de a büntető törvény könyvbe való, itt csak annak van helye, de annak igen is van hogy az urbarialis viszonyokon kivül immunitása van, s hogy személyében s vagyonában csak a törvény rendes utján háborgatathatik. Némely szóváltoztatással tehát el lehet a javallott törvényczikelyt fogadni.
ACZÉL: A javallott törvényczikelynek itt ezen a helyen elfogadására, vagy alkotására szavát nem adhatja. Okai ezek: Az országos küldötség által rendszeresen elrendelt munkálatokban minden polgárnak jusai, annak helyén intézet, s biztositás alá vétettek. Az urbarialis munkában semmit sem lehet fel venni, a mi az úr s jobbágy közötti viszonyokon kivül fekszik – itt törvényes büntetések nem rendeltethetnek, a nélkül pedig az intézet félszeg, és veszedelmes lenne. Az is elfogadott elv immár hogy per excerpta semmit sem lehet felvenni, s ezt annál kevésbé nem, mivel általa oly principiumok alapitatnának előre, mellyek által kötve lennének a RR kezei, midőn majd annak helyén a tárgy ex professo tanácskozás alá kerül. De még más aggodalma is van, ő ezen törvényczikelybe oly elveket, oly fogást lát elrejtve, mellyből alkotványuknak, s az egész nemesi karnak vég romlása következnék és azért ő soha semmi szin alatt reá nem áll.
BEZERÉDY: A tanácskozás alatt lévő törvényjavaslatban oly két fő erényt, és czélzást találok, mellyek midőn a legelevenebb részvétre, és pártolásra buzditnak, kételkedni nem engednek, hogy a javaslat elfogadást nyerend és ezzel hazánk ügye hatalmasan elő fog mozditatni. A polgári társaságnak, s alkotványnak jótéteményét s áldásait terjeszti t. i. egy részből ki ezen javaslat hazánk legszámosbb lakosira, s a személynek a vagyonnak bátorságát, s minden sérelemtől, minden önkénytől való mentségét a törvénynek, s alkotványnak nyilván határozott oltalma alá helyhezteti, melly alkotmány a mint polgárakká teszi a hazafiakat, s polgári kötelességet kiván tőllök, úgy a személyes és vagyonbeli bátorságnak a polgári társaság ezen fő czéljának biztositásával a polgároknak tartozik. Ezen igazság minnyájunk szivébe vésve van, s törvény hozói tisztünk egyik főrésze és egyik czélja a javaslatnak.
De egyetlen út és mód is alkotványunk s törvényeink biztos fentartására, s hazánk boldogságára mind azért, mivel ezen terjesztés, és részvétel által ver csak a haza s alkotvány minden hazafi szivében eleven gyökereket, mellyek egyedül képesek azt a viharok közt fentartani, s állandó életnedvet s erőt adni a kevély tölgynek, mi nélkül koronája diszleni nem fog – mind azért, mivel a mi szabadságunk fő és tartós biztosága csak az övékében fekszik, csak bátorságban élő szabad emberek tartják fen másnak szabadságát, bátorságát. Igy van a tulajdonnal a birtokkal, igy a jusokkal a szabadsággal is, és igy lesz mindég e világon mig valakinek jó eledellel tetézett tála veszedelemben forog, midőn egy sereg éhes, kik a jó illatot, s izt szinte érzik, állja őket körül. És ez a javaslat másik czélja, melly kivált hazánk körülményei közt minő figyelemra méltó, világosb, hogy sem fejtegetnem kellene.
Átaljában T[ekintetes] KK, a dolog maga magáért szóll, s az igen világos igazságot nehéz és szükségtelen is probákkal támogatni, de annál váratlanabb az ellenvetés, hogy ezen czélzatok hazánk alkotványával, a nemesség jusaival ellenkeznének, s honunk állapotját fenyegetnék. Erre hazánk s törvényeink története, ha ezt az élet legjobb mesterének ugyancsak elösmerjük, maga veszi által a czáfolást. Az aranybulla bizonyosan constitutionalis törvény volt, s a nemesség jusaival nem ellenkezett, s még is látjuk hogyan mind elő szavában, mind több czikelyeiben a parasztnak és minden rendü hazafiaknak szabadságát, bátorságát, – általánosan ugyan, mint azon időszaknak szertartása hozta magával de nyilván kimondja, és úgy mint akárkiét, biztositja.* Következik Nagy Lajosnak, Mátyásnak dicső ideje, mig 2-ik Ulászló gyász emlékü országlása alatt szerencsétlenül változtatta az ország a parasztokra nézve törvényeinket, s eldőltek az aranybullának őket biztositó czikelyei. De valjon ezek nélkül erőben, vidám életben maradtak e az aranybullának czikelyei, mellyek a nemességet illették? dőltek, omlottak T[ekintetes] KK amazok után! Kérdezzük a 16. s 17. század szomorú történetét, mi lett hazánkbol, mi jusainkbol? mi sulyos tanitást kapott nemzetünk, hogy a hazafiak minden osztályai jussainak fentartása nélkül egyiké sem biztos, egyiké sem állandó! De azért vagyunk itt hogy a mi romlott, a mi hanyatlott, azon segitsünk, kövessük tehát, mit az igazság kiván, mit az ész, s a sziv sugall, mit hazánk története bizonyit. Ez lelkesitette küldőimet, midőn utasitásúl adák, hogy az 1-ő rész 9-ik czimjének* a személyes bátorságát tárgyazta pontjai a haza minden rendü lakosira kiterjesztessenek (éljen!!) s ezt követem én, midőn a javaslott törvényczikelyre voxolok. És ép az urbéri munkálatban, ép itt látom én helyét ezen törvénynek, – az urbarium s úr és jobbágy közötti viszonyok általa oly sok tekintetü gyülölségtől menekednek meg, általa az urbarium igazi arányzatában s viszás magyarázattol menten és megóva állitatik fel, s általa az urbarium mint oly törvény iránt, melly legfőbb jusaikat magában foglalja, ragaszkodás és bizodalom gerjesztetik a földmivelőkben – pedig mily sokat nyer a törvényhozó ha ezt el éri! s végre mivel az urbarium lelkének ellenére, de még is sokszor annak szine és örve alatt becsúszott viszaélések a javaslott törvényczikkely által jövendőre ép az urbariomban szüntetnek meg s háritatnak el.
Az aranybulla a nemesek és királyi serviensek kiváltságait foglalván össze, oly kifejezései, hogy a király a nemesek és más emberek Szt. Istvántól nyert szabadságát biztosítja, természetesen nem vonatkoztathatók a jobbágyságra.
Hármaskönyv, I. 9. a nemesek jogairól szól.
Szólottak még Balogh, Somsich, Gr. Andrássy, Deák, Asztalos, Majthényi (Hont), Dokus a javaslat mellet, Rohonczy, Hertelendy, Busán ellene – Brezovay inter utrumque tenuit.
Az ülést (melynek többi részei következni fognak)* a 11 orára rendelt országos ülés félbe szakitotta.*
L. a következő szám alatt.
Ezen az (55.) országos ülésen a felső táblának a vallásügyben készült ötödik feleletét vették át a rendek. (Jegyzőkönyv, II. k. 33. l.) – V. ö. Kölcsey, VII. k. 279. s köv. l.
ad N[ume]rum 51. additamentum finale.*
Innen a szám végéig külön kis lapon, utólag beragasztva.
Junius 17. Borura derü! liceat sperare timenti! A mái kerületi ülésben Kölcsey és Poszavecz előülésök alatt (majdan terjedékenyen közlendő) gyönyörü vitatások után 28 vármegye, a szabad kerületek s királyi városok 18 vármegye és Horváth Ország ellen elhatározák, hogy a jobbágyi karzat személyes jogairol igen is itt különös törvényczikelyt alkotnak. (Jelen nem voltak a voxoláskor Honth és Ugocsa, kik mellette szóllottak és Sáros.) Melynek folytában leginkább Császár inditványa szerint helyesnek ösmértetvén hogy mentől tisztáb s egyszerüb lesz ezen törvényczikkely, annál kevesbb balmagyarázatra nyujtson alkalmat, következő elvek fogadtattak el: 1. hogy a jobbágyok az urbarialis viszonyokon kivül, minden más nemzeti osztályal egy tekintetbe, s a közönséges törvény jóvolta és oltalma alá jönnek, 2. hogy a törvény útja és birói itélet nélkül senki által sem büntetethetnek és személyökben vagy vagyonokban nem háborgatathatnak, 3. hogy mindenféle sérelem orvoslására nézve személyes kereseti joggal (actoratussal) birnak. Ezen elvek szerint fogja Desewffy feltenni a szerkeztetést.*
Olv. részletesebben 475. s köv. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
