Pest vármegye közgyüléséből.
Pest vármegye közgyüléséből.
I. A magyar középponti vasutnak igazgatósága Bécsben van! – Pestmegyének mostani közgyülésében kérdezni kellett, hogy miért van Bécsben e vállalat igazgatósága?
Felelet volt:
Azért, hogy az alapszabályok megsértessenek;
Azért, hogy a vállalat érdekei szenvedjenek;
Azért, hogy a vállalattal szerződők panaszra fakasztassanak;
Azért, hogy egyesületi tevékenységünk irányozása is idegenben gyökerezzék meg stb. stb.
És bár mennyire keserük e válaszok, igazaknak kell azokat ismernünk.
Felolvastatott a közgyülésben az alapszabályok egyik, ha nem csalatkozunk, a 32-ik szakasz, melly világosan kijelenti, hogy a társaság igazgatósága Pozsonyban leszen.
S még is Bécsben ül.
Pedig talán nem is szabadna az alapszabályokat megsérteni, ha ugyan azért hozattak, hogy megtartassanak. – Mit? –
Vagy talán csupa magyarok tagjai ezen társaságnak, kiknek nevével a mi jóakaróink mindig összekötni szeretik a törvényszegés mulasztásait?
442Bizony avval a vasut-társaság tagjait nem rágalmazhatni, hogy magyarok volnának.
S azért megjegyezzük, hogy a nem-magyarok is tulcsapnak a korlátokon, kivált ha Magyarországon kellene azokat megtartaniok.
Legalább a vasut-társaság tagjai megszegték alapszabályaik azon pontját, melly az igazgatóság székhelyét Pozsonba tűzte ki.
A vállalat érdekei pedig, természetes, hogy szenvedjenek, midőn a felügyelet olly messziről gyakoroltatik.
Ezt bizonyitgati sem kell, ha elolvassuk az ujabb időben e tárgyban közrebocsátott vádakat.
A vállalathoz szerződéssel csatoltak pedig erősen panaszolnak, s folyamodásuk van elég a vármegyénélis.
Egy illyen panasz hozta szőnyegre a feltett kérdést is. –
Az igazgatóságnak egyik pesti tagja szerződést kötött egy vállalkozóval, fa-csemetékre, mikkel a vasut kellékei kiültettessenek. – A vállalkozó meg saját részéről a monoriakkal alkudott meg. – Ezek a több ezerre menő csemetéket a kitűzött helyre szállitották, s mint természetes azonnal pénzöket kérték a vállalkozótól. De ez szegényebb, semhogy talán 4000 forintot magáéból fizethetne, – s ezért a csemeték átvételét s kifizettetését sürgeti. Igen, de időközben a bécsi directio megtilt minden fizetést, mig az Bécsből nem assignáltatik. Tehát a vállalkozó nem kap pénzt, várakoznia kell. S csak sokáig ne kellene! De már nagyon elhuzódik a dolog, pedig a monoriak zaklatják a pénzért és méltán. És már ez olly hosszan tart, hogy a vállalkozó siettetést kényszerül abban látni, ha még a megyéhez is folyamodik.
S honnan származik e káros halogatás?
Persze onnan, hogy az igazgatóság távol van, – nem látja a sürgető szükséget, – nem érintkezik az érdeklett 443vállalkozókkal, s a távolságnak miatta bureau-szerüséggel kényszerül bilincselni ügyvitelét.
Minek megy tehát Bécsbe, – de minek még Pozsonyba is, – holott középpontja a vállalat vonalának Pesten van; s a munkákat is itt kezdék meg, s innen sugároztatják fel és le.
És káros az, ha még egyesületi dolgainkat is ki engedjük deriválni az országból. Ugy is eléggé szivárgunk bizony kifelé!
Mi ennyi ártalmak tekintetéből, miket e nagyszerü magyar vállalattól távol ohajtanánk, nagyon helyén találtuk Pestmegyének abbeli határozatát, miszerint fel fog a n. m. Helytartó tanácshoz irni azon kérelemmel, hogy az igazgatóság, az alapszabályok értelmében, Pozsonyban székelni parancsoltassék.
II. Már a szappanosokra is vigyáznak. Pestmegyének most folyamatban levő közgyülésén olvastatni hallottuk az élelmezési vegyes biztosság elnökének, M. Szentivány Vincze urnak levelét, mellyben tudatja a megyével, miképen működésének rövid ideje alatt álmélkodással győződött meg arról, hogy a szappanosok visszaélései már annyira vakmerőn üzetnek, miszerint különösen a faggyugyertyára nézve, olly fontot használtak már számos évek óta, mellyben 30–28 sőt még kevesebb lat is volt. Valóban gyönyörü eljárás volt az mind a szappanos czéh, mind a városi „erélyesek” részéről, melly ekképen zsákmányolta a szegénységet! – A szappanosok, ugy átszik a lábra kapott stearin-gyártás ellenében törekedtek magokat kárpótlani; – mig a pannonia-, milly-gyertyákat talán teljes mértékben kapjuk: addig a tisztelt czéh megdézmálta e fontot. – De rá viradt már e czéhre is. A biztosság hathatósan intézkedett, hogy ezután a kellő törvényes mérték megtartassék. Kivált a szegénység fogja ezt meghálálni, mert a vagyonosabb osztály stearinnel látja el magát, s igy a szappanosok visszaéléseit nem érzi, de a szegény osztályok, kik a világitás körül nem üzhetnek luxust, nem menekülhettek a zsarolástól, melly fájdalom! olly soká nézetett el! Hjah a szegényt az ág is huzza.
III. (A mészárosok igazságosnak tartják már a törvényes fontot.) Alig hittünk füleinknek, midőn Pestmegye gyülésében a mészárosok folyamodásában illyet olvastak. Eddig a mészárosoknak, ugy áttuk, más fogalmuk volt az igazságról. Nekik az tulzás gyanánt tünt fel, hogy a mészáros fontnak is 32 latja legyen. Ők azt devalválták (közbe legyen mondva, innen is látszik, hogy a devalvatio nem eredeti eszméje még az utánzásban sem a Budapesti Hiradó devalvatorainak). S csak devalvatióból gazdagitottá székállóikat, kiknek fizetésök nem vala egyéb a „szabad lopásnál” És számos éveken át tartott ez igy folyvást, egész eddiglen. És a mészárosok ugy találták igazságosnak mértékjöket. – Most hát moráljok megváltozott. Meg azért, mint magok mondák a folyamodásban, mivel az élelmezési biztosság egy két esetben büntetést szabott azon mesterek rovására, kiknek legényei hiányosan mérték a hust. Illy motivatio, persze igen tanulságos, nagyon oktat.–
S igy most a közönség jó mértéket kap.
De a mészárosoknak van panaszuk. – A nyomtatékkal gyült meg bajok. Azon arányt, mellyet e részben kell követniök, s mellyet a Hetilap 18 számában mi is közlénk, 444ollyannak álliták, hogy mellette a nyomtaték-részeket mind ki nem mérhetik a szinhussal. Azért azt kérik, hogy nyomtatékul adhassanak mindent csak tüdőt, paczalt és körmöt nem; – s ohajtják, hogy minden fontra 6 lat nyomtatékot adhassanak. –
Jó lesz itt a marha részeit közelebbről a azon számokban ismertetni meg, mint azokat a vegyes biztosság egy alválasztmánya által egy próbavágatás következtében bejelenté:
Levágatott pedig egy ökör és egy tehén.
Találtatott pedig
| az ökörben: | a tehénben: |
| 1) fagygyu | 71 font | 31 font |
| 2) nyuzott tiszta hus | 50 – | 27 – |
| 3) szügy | 64 – | 31 – |
| 4) csontos tarja, vagy is első jobb része | 79 – | 35 – |
| 5) virágos tarja, vagy is első bal része | 75 – | 33 – |
| 6) Hátulsó jobb része | 111 – | 60 – |
| 7) Hátulsó bal része | 114 – | 61 – |
| 8) máj bal része | 10 – | 6 – |
| 9) sziv | 4 – | 2 – |
| 10) nyelv | 4 – | 2 – |
| 11) lép | 2 – | 1 – |
| 12) négy lábszár | 8 – | 4 – |
| 13) két vese | 2 – | 1 1/2 – |
| 14) keresztcsont | 2 – | 1 – |
| 15) hátgerincz | 6 – | 2 1/2 – |
| 16) velős csont | 17 – | 9 1/2 – |
| 17) 2 hátsó mócsing | 19 – | 10 – |
| 18) 2 első mócsing | 15 1/2 – | 7 1/2 – |
| 19) fark | 1 1/2 – | 1 – |
| 20) pofahus | 8 – | 4 162 – |
| 21) állkapcza | 8 – | 4 1/2 – |
| 22) nyakcsont | 9 – | 6 3/4 – |
| 23) állcsont belső része | 8 – | 4 1/2 – |
| 24) tölgy | – | 2 – |
Ekképen az egész marha-suly, a száj, köröm, tüdő és paczal elvetése után tett az ökörben 688 fontot, a tehénben 348 1/4 fontot. Vagy a fagygyu levonásával, s véve csak a tiszta hus mennyiséget, a czombot, nyakhust, szügyet, két tarját, hátsó részeit, volt az ökörben 493, a tehénben pedig 247 font. – Apróbb rész volt az ökörben 195, a tehénben 101 1/4 font. Ez apróbb részekből nyomtatékul adható volt a biztosság első rendelete szerint az ökörben 81 1/2, a tehénben 45 font; – külön eladásul felhagyott az ökörből 26 1/2 a tehénből 16 1/2 font. –
A biztosság ujabb rendelete szerint pedig nyomtatékul szabad még adni, pofa nevezet alatt, ennek husát s az állcsont belső részét, azaz ökörben 16, a tehénnél 9 fontot, és szabad kivágni az ökör-nyakcsont 9, s a tehén-nyakcsont 6 3/4 fontját is, ha e csontról le nem nyuzatott a hus. (T. i. a nyakhust az ugy nevezett „Rothwürstlerek” számára szokják levenni a mészárosok, – s ekkor aztán a kopasz csontot nem szabad, a mint nem is méltányos, nyomtatékul adni). –
A vegyes biztosság e számolat után ismét meggyőződött arról, hogy a nyomtaték iránti rendeletek ellen a mészárosok fel nem szólalhatnak.
445A megyei közgyülésen mind e mellett tanácskozás alá vétetett, valjon méltányos e a nyomtaték körüli azon intézkedés, miszerint egy font husnál nem szabad nyomtatékot adni. – Voltak kik ugy vélekedének, hogy a nyomtaték csak akkor mérethetik el teljes bizonyossággal, ha minden fonthoz adatik belőle, ellenben, ha csak az egy fontnál többet vevőnek lehet nyomtatékot adni s ezt is csak bizonyos meghatározott arányban, ugy megtörténhetik, hogy egy-fontos vételekben ugy kimeritetik a szinhus, miszerint a nyomtaték legnagyobb része a mészáros nyakán marad, tetemes kárával, mert az árszabás alkalmával a nyomtaték mennyiség is számba vétetett. Ezen felül igazságosnak sem látták sokan, hogy azon magányosak, kik egy egy fontnál többet nem hordatnak, szinhust vigyenek haza naponkint, ellenben a számos legénységgel dolgozó, vagy népesebb családu szegény ember annál több hasznavehetlen lomot kapjon, minél nagyobb mennyiségü hust kényszerül hozatni. – Ellenben mások azt hivék, hogy a szegénység az legtöbbnyire, melly egy fonttal kénytelen megelégedni, nem levén tehetsége többet hozatni drága pénzen, hogy tehát méltó eljárás épen a szegény embert megmenteni, kevés vétele mellett attól, hogy nyomtatékkal még kevesebbre szállitassék hus-mennyisége. Aztán bizonyos levén, hogy egy fontot soha sem vágnak a jobb részekből, az, ki csak egy fontot vehet, már nem bir azon előnnyel, hogy jó hust kapjon, minőt az visz haza, ki több fontot vágat. Ezért szükség, hogy a nyomtaték a különben is jó hust nyerőknek adassék, – mig a szegény, ki egy fontjában a hitványabb hust kapja, legalább avval vigasztalódik, hogy husánál is roszabb nyomtatékkal nem terhelék. –
Bár mennyire fontosak is a nézetek, ugy az egyik mint a másik részről, még is mivel a szegénység mellett csak a méltányosság, – a mészárosok mellett ellenben az igazság szólott: a megye egyelőre nem határozott semmit, hanem a vegyes biztosság mellé kinevezett tagjait felhatalmazta, hogy megvizsgálván előbb a mészárszékeket, igyekezzenek tapasztalást és adatokat szerezni, hogy minő arányban történik a hushordatás az egy fontos és több fontos vételekre nézve, – és ha ugy találnák, hogy az egy fontos vétel valóban olly sok, hogy miatta az egész nyomtaték-mennyiséget eladni nem lehet, akkor törülje el az egy fontosok nyomtaték-mentességet s átalában állapitsa meg a nyomtaték-tariffát a mutatkozandó szükséghez képest.
Volt még a mészárosoknak másik kérelmök. Minden héten próbavágatást sürgetnek, s ennek eredményéből kivánják a hus productionalis árát kiszámitatni, mellyhez azután oda vétetvén a széktartási költségek, s a polgári üzlet dij, az ekkint kiszámitandó ár legyen a következő hónapra a szabott ár. – A megye rendei nem fognak hónaponkint limitálni. Mert a próbavágatás csak a pesti heti vásárokon vett marhákkal történhetnék, az itteni piaczon pedig nagyon könnyü a marha-árakat felrugtatni, a minthogy még az eddigi próbavágatások alkalmával valóban tapasztaltatott, hogy ez áremelés megtörtént. Aztán a pesti mészárosok nem is a pesti piaczon látják el magokat marhával, hanem a vidéki vásárokon stb. – Illy tekinteteknél fogva már rég kimondá Pestmegye, hogy hónaponkint nem árszabályoz, – hanem mindig félévre. Ezen rendszabály által eléretik az, hogy a téli évszak drágább limitatioja idejébe bele esik az őszi és tavaszi árak jutányossága, s igy a téli árak magassága kiegyenlitetik. Őszön még olcsó a marha, – és gyepen 446van, – a takarmány pedig jókor véve szinte olcsó. Tavaszon, mert a mező megint megnyilik, ismét jutányosság lép be, – de a mészárosok még is a téli évszak magas limitatioja mellett árulják a hust, s a mit illyenkor nyernek, bőven kipótolja a veszteségeket, miket a szorosan téli hónapokban, tulajdonképen hetekben netalán viselni kényszerűlnek. – A mészárosok magok is elfogadták ezt, s talán épen magok kérték, midőn még minden évnegyedi közgyülésen szokás volt limitálni. Azért a rendek ezuttal is megmaradtak az eddigi rendszernél, annál inkább mert, mint az elnökség megjegyzé, a félévenkinti árszabályozás, a felebbi nézeteknél fogva, valóságos alku. – Alku a megye részéről annyiban, hogy bár mi olcsósság van őszön, és tavaszon, a hus még is egész juniusig egyformán drága marad; – alku a mészárosok részéről annyiban, hogy télen bár minő lesz a marhaszükség, megállják a limitatiot. –
Isten bizony! szörnyü dolog ez a limitatio. A hatóság mi állandó harcz és háboruban kényszerül állani a vállalkozókkal: – a vállalkozók mi folytonos megtámadással kénytelenek víni krajczáros kérdések körül, a hatóság mi tömérdek időt veszteget el, egyéb ügyek tárgyalásától vonva azt el, s még is fölötte kevés köszönet van fáradságaiban, midőn sem a vállalkozóknak megelégülést, megnyugvást, sem a közönségben bizodalmat, meghivást nem szerez, nem támaszt. Látni kell a szólni-akaróknak gyakran félelmes elfogultságát, nehogy ha a vállalkozók részére ohajtja kimondani az igazságot, a közönség fizetett embernek gyanitsa, – s hallani kell a publicumban a még jobbak, méltányosbak szájából is jövő megjegyzéseket, mik a mészárosügy pártolóit érdeklik. – És vegyük még ide, mikint senki a világon, legyen a mészárosok, a producensek, vagy a consumensek részén, nem állithat biztosan, nem czáfolhat alaposan semmit, – hogy itt minden csak hozzávetés, azaz leglelkismeretesebb embernél is, csak sic volo sic jubeo az egész árszabályozás.
Azért ohajtandónak jelentették ki a szólók közül néhányan, bár a városok megtennék mielőbb a lépéseket a felsőbb helyeken az iránt, hogy a concurrentia a husárosság tekintetében legalább olly módon engedtessék meg, mint a februariusi közgyülésen kivántatott megadatni (lásd a Hetilap 12, 13. számát). Azóta már nehány hét mult el, s a szükség inkább növekedik, mint alább hagyna! –
Valóban minden okunk van kivánni, hogy hetenkint egy vagy két napon, mint a sertéshus, ugy a marha is szabadon árultathassék, vagy épen, hogy minden árszabás nélkül, szabad versenyü vállalkozóknak engedtessék át az egész mészárosság.
X.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
