Czéhügy.
Czéhügy.
A czéhek belállapotáról. Szeretnék minden szépet és jót irni czéhünkről; de hogy tehessem azt? hazudni nem akarok, pedig igazat mondani tilos bár, de nem vétek.
Előttünk áll a czéhláda, mélyen rejtő a bádogtokba zárt szabálykönyvet, mintha ezzel jelenteni akarnók, hogy tartalma nem köztudomásra való. Miért is nincs az minden mester, mesterlegény és inas előtt tárva? hiszen az őket is egyaránt érdekli; ollykor történik ugyan hivatkozás a szabályczikkelyekre, de miért kell sok dolgot, mi a czéh körében is véghezmehetne, helyhatóság elibe terjeszteni, és annak elintézésére bizni? például: ha valakit 2 forintra büntettünk, mert mühelyébe nehány napra dolog nélkül levő kontárt fogadott napszámra s a büntetés neki fáj, vagy ha beteg s gyermekekkel terhelt mester folyamodik legényért és nem adhatunk, miért nem fogadhat illyen és az özvegy mesternő kontárt is; vagy ha valamelly magát szorosan a czéhszabályaihoz alkalmazó s ennek értelmében ollykor makacsan a czéh szokásai ellen nyilatkozó mester a czéhből kicsapatik stb. Tudom én hol rejlik a baj, de önök is tudják kedves czéhtársaim. Mind a mellett itt négy szem közt csak azért is megmondom, hogy elhihessék, miszerint csakugyan én is tudom. A czéhbiztos, tisztelet a kiveendőknek, ritkán nagyobb ur mint mi vagyunk. A chézbiztos legtöbb esetben maga is czéhbeli mesterember, és ha nem is az, a czéhbeliek által jő a tanács vagy egyéb hivatalba, miután biztossá lett, s ennek lehet tulajdonitani, hogy a szabályoktól sokszor nagyon eltérő végzéseinket is aláirja. Lám czéhtartó urak azt sem hagyják helyben, hogy azt a mit a biztos nagy számu czéhgyülésben a czéh akaratja ellen a jegyzőkönyvbe irt, egy fiatal mesterember ujával azonnal kitörölte, és mit irt be? azt hogy a jegyző beirta Péter és Pált, hogy rendelhetésök megengedtetett, ellenben Jánosnak nem; ezt tehát a biztos irta be, mert ugy látta igazságosnak, s a megsértett biztos nem nyert többet, minthogy czéhbiztos hivataláróli lemondása elfogadtatott. Nem kis baj, hogy a biztos mindent ránk hagy, de mit tegyen ha nem félünk tőle. Ollyan egyén, ki erélyesen léphetne fel czéhek irányában, bizony nem türendi lármánkat, a ki pedig eltürendné, a jó ég tudja használna-e vagy inkább ártana.
855Tekintsünk egy kissé a czéhszabályokba, ott nehezen fogjuk találni, hogy inast felfogadni nem szabad, ha csak 20 vagy több forint óvalompénzt nem tesz le, pedig az már némelly czéhek bevett szokása; azt sem olvassuk, hogy a felveendő gyermek legalább 14 éves legyen, holott némelly czéh – bár szakműve nem olly nagy erőt igényel, ezt nélkülözhetlennek látja; no aztán ha igy 8–10 éves gyermek kerül a mesterhez, ott csakugyan nem lesz egyéb az öntudatnál; hanem azt igenis helyén találom, hogy az inassal emberségesen bánjanak, kizárólag a meserségre használtassanak, hogy a tanitó-mester igyekezzék inas-tanitványát annyira vinni, hogy munkája után kenyerét mielőbb megkereshesse. Nem találom továbbá ezen szabályok közt azt sem, hogy a mesterré lenni kivánó háromszori tábla járás s tudja isten még mi czim alatt fizesen köszöntő pénzt és adózzék; hanem azt olvastam, hogy a remeklőt csupán azért, hogy a mesterek szaporodása gátoltassék, taksával tulterhelni nem szabad stb. Nézetem szerint a czéheket eltörölni nem szükség, mégcsak módositani sem sokban, hanem a fenálló szabályok volnának foganatba veendők. Ha a czéhek ezektől elejétől fogva el nem térendettek, aligha valakinek eszébe jutott volna azok vég-eltörlésének ohajtása. –
Mester János.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
