Késgyártó Ditmar testvérek, (Heilbronban a Neckar mellett) javitott beretva gyártása. Karmersch-tól.
A jó beretvák szükséges volta, s azon gyakori panaszok, hogy a kereskedésben forgó közönséges faju beretva között, még akkor is midőn igen csinosok és drágák, csak történetesen akadhatni igazán jófélékre, a felirásban megnevezett gyárosokat, már több évek előtt arra inditotta, hogy egész figyelmöket s szorgalmukat ezen tárgy felé forditsák. Tapasztalataik szerint a hiba nemcsak a késvasnak kevésbé szorgos kezelésében fekszik, mind kovácsolás mind edzés közben, hanem sokkal inkább a beretvák szokott alakjában. Ugyanis a girincz vastagsága, s az élnek vékonysága között létező törzarány miatt, lehetetlen a késvasakat átalában illőleg megkeményiteni. Ezen észrevételtől vezéreltetve már 1829-ben, átalában egyenlő vastagságu beretva késvasakat készitettek, rátapasztott girinczekkel, s ezen javitás, mellyre Wittenbergában kirekesztő szabadalmat nyertek, azon idő óta olly czélszerűnek mutatkozott, hogy gyártmányaik terjedelmes körben nagy hirre kaptak. A németipar átalános műkiállitásában Berlinben 1844-ben Ditmar testvérek egyéb gyártmányai között, ezek is átalánosan kedvező elismerésben részesültek.
Ujabb tapasztalataikból azonban a nevezett gyárosok azon következtetést huzták, hogy a késvasak mindig annál jobbaknak mutatkoznak, minél kevésbé melegitetnek meg a kovácsolásnál; mert a finom aczél, kivált vékony darabokban gyakori megmelegités által hamar megromlik. Ezen körülmény igen kivánatossá tette, hogy a vékony beretvák hideg uton készittessenek; ehez képest Ditmar testvérek folytonos igyekezetének, minélfogva gyártmányaikat a tökély lehető legmagasabb fokára emeljék, sikerült a nevezett kovácsolást és meleg készités módot egészen eltávolitani, mellynek következetében legnagyobb biztosággal a legtökéletesebb beretvákat gyártják. A legfinomabb India-aczélt ugyanis hideg állapotban a késvastagságára kihengerzik, azután sajtoló és metsző eszközökkel a hidegen kihengerzett aczélból, hasonlag hidegen vagdalják ki a beretvákat. Az így készült beretvák, kiváltképen tartós, metszős éllel különböztetik meg magokat; mert a késvasak már a hengerzés és a sajtolás által ollyan szerfeletti tömöttséget vesznek fel, mellynek következtében az edzéshez sokkal kevésbé kell felmelegitetniök, ehhez is azonban saját bánásmódjuk szerint, szénvizenygázt (Kohlenwaserstoff) használnak. Ez által a finom India-aczél edzetlen állapotu, eredeti szivossága legnagyobb részben 850megmarad, melly különben a szokott edzési módoknál a melegités fokához s kihűtéséhez képest elvész.
Mivel a fekete angol simitás közben, a kiköszörült beretvák könnyen megégnek, azaz élüknél ártalmasan meglágyulnak, e tekintetből Ditmár testvérek a magok szabadolmazott beretva-késeiknek galvaniféle aranyozással halvány aranyszint adnak; és hogy a hátulsó részt kivált elefántcsont-nyelekben a rosdától megóvják, álannyal vonják be.
Ezen gyártás mellett, azon különféle hatások, mellyek az aczélra gyakoroltatnak, más egyéb bánásmódokhoz hasonlitva, egy igen érdekes észrevételből is feltünők lehetnek; melly abban áll, hogy a süritett aczélból készült Ditmárféle késeken miután csekély felmelegités és kihütés által kellőleg megedzettek, mikor az aranyozást megelőző rágatás (Aetzung) által belső szerkezetük felfedeztetik, igen szép damaszk alakok tüntek elő; ellenben az ugyan azon aczélfajból kovácsolt késvasak, mellyet erősebben kell megtüzesiteni és kihűteni, hogy illő keménységet nyerjenek, a rágtatás közben vagy változatlanul maradnak vagy pedig csak apró pontokat tüntetnek elő.
Ditmár gyártás módjával nem kell öszvetéveszteni a Francziaországban már régóta szabadalmazott azon gyártásmódot, minélfogva a beretvakések vékony aczél-lemezekből metszetnek ki; mert noha a kimetszés mind két esetben alkalmaztatik, de a kettő között lényeges különbség talál helyet. A franczia módnál, melly egyátalában a szaporább gyártásra, nem pedig a késvasak javitására van intézve, az aczélnak előleges hideg kihengerzése egészen hiányzik, s igy az innét származó előnyök is elmaradnak. Az aczél lemez, mint a melly meleg uton készül semmivel sem jobb a közönséges aczélnál, hanem egyenetlen sőt részenkint meg van égetve; ellenben a hidegen hengerzett aczél lemez, magának finomságára sürüségére s egyenlőségére nézve az áruban forgó legjobb aczélt is felülmulja. Ugyan ezért az aczél-lemezekből kimetszett kések kellő megkeményitését nem eszközölhetni másképen, hanem csak a szokott mód szerint, kemény izzitás és kihűtés által, ugy hogy a Ditmár-féle gyártás módjának többi előnyei is hasonlag elmaradnak.
A beretva-gyártásnak, ezen lényeges javitásáért Ditmar testvérek a würtembergi kormánytól, julius 5-én 1845. tiz esztendeig érvényes kirekesztő szabaditékot nyertek, s a király születése napján septemberben 27-dikén tartott ünnepély és jutalom kiosztás alkalmával, ezüstérdem pénzre és 30 darab arany jutalomra érdemesittettek.