Vezérczikk. (Mikor szününk meg már rontani minmagunkat?)
Vezérczikk. (Mikor szününk meg már rontani minmagunkat?)
Előttünk fekszik Nográdból egy kebellázitó tudósitás, tényről, melly az ököljog embergyalázó korszakának bélyegét viseli, s melly ha való, ámbár egyes ember borzasztóan elragadtatott indulatosságának szüleménye, mégis mivel a gyanusitások és becsmérlések egész legiója ellene fegyverkezett a magyar nemzet szellemi és anyagi érdekeinek, félős, nehogy hatósági eljárásunkat állitsa szégyenkőre a polgárisodott Europa előtt, s nehogy a hivatallal nálunk történhető visszaélések miatt olly népek sorába állitson bennünket, kiktől őrizkedni szelidebb keblű embernek ösztönszerű törekvése. – A lélekháboritó tényt már tisztelt elvrokonunk a Pesti Hirlap ez idei 693 számában a mult csütörtökön elmondta. – – Vajha ne lenne való egész borzasztóságában! – És önként felmerüle emlékezetünkben 842Kossuthnak ama hatalmas szózata, mellyet 1841 martius 31-én egy pécsi esemény következtében velőig megrázkodva olvastunk; és felmerülének a bot vessző és korbács ezernyi durva jelenei, miként ver a tanitó tudományt tanitványa fejébe, mikét ver gazda hűséget cselédébe, miként ver a pesti rendőr az utczán verekedőkbe (minthogy verekedni nem szabad) tartózkodást a verekedéstől; – és elszomorodánk szivünkben tudván, hogy nekünk úgy sem levén históriánk, melly a népélet hű rajzát adná, mindazon töredékek nyomán, mellyek ittott felróva vannak, arczpirulással azt kell bevallanunk, hogy a nép tömege három század lefolyta alatt erkölcsben és polgárisodásban alig teve egy gyermeklépést; mert a hol a kin és méltatlan szenvedés szemléleténél még a miveltebb kebel is hideg marad, a megbotozott, meggyalázott ember pedig csak ugyszólván megrázza magát, hogy az ütlegek minden bélyegét letörölje: ott silány állati életben teng egy szolga lelkü nép, mellynek haladása a civilisatio ösvényén az emberi méltóság csufságára és a status czéljának gonosz meghiusitására megvan akasztva.
De keblünkben az emberiség érzetén kivül még a hazánk nyomorúságai fölött való érzet is részese lön a fájdalomnak. Az europai civilisatio világ-hatásából származó ipar és kereskedelmi mozgalmak, vagy ha ugy tetszik annak viszonos hatással éltető erejei hazánkban is gyökerezni kezdenek, sivatagban jóformán, mellyhez hogy a közérdek érzetéből 843keletkező egyesült nemzeti akaratnak termékenyitő harmata ne igen járulhasson, a félénkeknek, meg a kegyvadászóknak, meg a nem magyaroknak egész serege őrködik. De mégis gyökerezni kezdenek azok, s a nemzetek istenének segitségével, ha mi nem is juthatunk be az igéret földébe, utódink majd élvezendik gyümölcseiket. De mennyi ezer küzdelme van a meggyökerező iparérdekeknek Magyarországban, mennyi akadály tornyosul elébök jobbról balról, hogy még csirában elnyomattassanak, vagy ha emelkedni kezdünk, emelkedésünk a csigamenetéhez hasonló legyen. A bérbe kapható gyárüzlethez alkalmas épületek a szükséges épitkezéshez megkivántató olcsó pénz, a munkára alkalmas és czélszerüen kiképzett gyárnépség hiánya, mindjárt első tekintetre szembeszökő akadály. Hozzájárul, hogy a magyar gyárnok majd nem minden elő – és segéd munkást, millyenek a rajzolók, festők, csinozók, kallózok stb. kik önállólag itt még most elegendő foglalatosságot nem találnak, maga kénytelen tartani; azután, hogy a magyar gyárnok hahogy üzletének diszre émelkedésén fárad, tanitványait vasárnaponként saját költségén kénytelen oktattatni; erszényének, orvosi és gyógyszertári költségek és egyéb szükségek fedezése végett, melly költségeket a külhoni gyárnok nem is ismér, munkásainak legnagyobb részeért mindig tárva kell állnia. Ezek és még többek a gyár és műipar emelkedésében nem kissé hátráló akadályok. De van még egy mellyről szólnunk kell, és ez azon igazság, hogy iparhoz tehetős középrend kell. Nálunk ez csaknem egészen hiányzik. Külföldi tehetősb gyárnokok s gyárvállalkozók készebbek Amerikába, Australiába vagy épen az orosz czár ótalma alá vonulni. A beköltöző idegenek 5/8-a katonaság elől menekülő szegény vagyontalan németség, 2/8-a pedig csöcselék nép, melly e politiátlan országban koldulás és tolvajság által tengeti henye életét, s végre talán 1/8-a a bevándorlóknak áll olly egyénekből, kik által a közép osztály javára iparvállalatokkal foglalatoskodni; és a földmivelő mind pénzügyi mind szellemi mind személy és vagyon bátorsági tekintetben sokkal alacsonyabb fokon áll, hogysem az ipar iránt csak hajlamot is érezhetne, vagy épen versenyzést remélhetne. Ezek szerint tehát vagyonos vállalkozóknak mindenfelé hiával vagyunk.
De van még gyár- és kereskedelmi üzletünknek, s ez által remélhető nemzeti vagyonosodásunknak és jelentősségünkben egy borzasztó nem annyira ellensége mint gyilkosa, mellytől minden jobb keblü ember visszaborzad; melly ha nem volna, talán a fenemlitett 5/8-os osztályba az 1/8-os osztályt sorozhatnánk; melly keblet lázit itthon iszonyatosan, s rémképével még a felénk néző külföldire is elijesztőleg hat. És erről akaránk nehány szót tenni az idézett nógrádi tudósitás következtében. – E szörny a személyes bátorság nem léte, a törvényes ótalom hiánya, a hatóságukkal visszaélők zsarnokoskodása. – Szomorú képet tudánk itt rajzolni, ha hogy hasábjaink szűk helye megengedné, vagy arra nem számitanánk, hogy hála az istennek olvasóink nagy része nemcsak isméri ez iszonyatos szörnyet, hanem ha rajta állna, kis is pusztítaná. Nehéz ugyan, mert hiszen mig ember lesz, visszaélés is lesz, s a földi pályánk bizonyára nem egyéb mint folytonos törekvés a tökéletességre. De gondoskodnunk kell minden esetre, hogy bármelly utján is előmenetelünknek a szörnyek rémiteni, visszarettenteni vagy haladásunkat elzárni 844szünjenek. Gondoskodnunk kell, hogy a hazában a polgárnak, gyárnoknak, kereskedőnek vagy iparüzőnek ótalma legyen; hogy mennyire csak lehetséges, bátorságositva legyen vagyonára és szenmélyére nézve, és becsületes tisztes statuspolgári helyet foglaljon a hazában; gondoskodnunk, hogy peres ügyeiben gyors, szigorú és részrehajlatlan igazság szolgáltatásra számolhasson, hogy a váltótörvények, mellyekben az élet és tapasztalás utján mutatkozott javitások is történtek már, pártatlan szigorusággal kezeltessenek, hogy parancsok, a becsületes hitelező kijátszására intézett csődök, félbe szakasztások, fölebbvitelek, ujitások stb. szóval végnélküli hurczoltatások után a perek esztendőkig ne heverjenek; a csődök ugy, mint példák vannak rá, ne legyenek valóságos fosztogatása a feleknek, s több efféle ipar-hervasztó balságok mellőztessenek. De gondoskodnunk kell végre arról, és legfőbbképen, hogy a hivatallal visszaélők vadsága ellen óva legyen a nem privilegiált osztály embere, különben anyagi érdekeink felvirágzásáról, mellyet az erkölcsök szelidsége istápol hatalmasan, kétségbe kell esnünk, mert a gondokozó hazafinak minden lépten fel kell sohajtania: hogy a mivelt országoknak alig vagyunk csak kezdetöknél is!! – Bár az emlitett kicsapongáshoz hasonlót többé ne érjünk!
Különben külföldeknek, ha kiknek netalán a magyarelem ellenei e tényt egész borzasztóságában, egész siető készséggel rém gyanánt hirül viszik, megnyugtatásukra legyen megérintve, hogy meggyőződésünket és tapasztalaton épült meggyőződésünket mondjuk ki, midőn mind azok irányában kik ipar és kereskedés érdekében honunkbani megtelepedés szándékával birnak, sok megelőző szives fogadást, segedelmezést, anyagi és erkölcsi ótalmat emlithetnénk. Szolgáljon például Körmöcz és Ujbánya sz. k. városoknak gróf Zay Károlnak stb. stb. e lapokban is közlött ajánlataik. De magunkra nézve is jegyezzük fel, hogy az illyeseket a külföld igen jól isméri, s a ki pénzzel sok pénzzel bir, annyival mennyi nálunk gyáripar vállalatoknál szükséges, az ha illyesek állanak utjában vázokúl, vándorbotját nem honunk, hanem olly országok felé irányozza, hol személy és vagyon tekintetében igaz valódi bátorlétet, tisztes állást és kellemes életet reményl: nem pedig hol védtelenűl és jogtalanúl áll. Azok pedig kik már itt telepedettek, és a hon közös vagyonát értékesitő kereskedésben százakat meg százakat forgatnak, és ámbár a közvetlen haszon övék, de a közvetett mindenesetre édes mindnyájunké a haza jövendőjeé: azok az emberi bánásmód jogos állapotát, a törvénynek szigorúságától bizonyosan mit sem tartva, az igazságszerü eljárást méltán követelik. És mi tudván, hogy a kereskedésnek gyár- és műiparnak éltető eleme az okos szabadság, jog és biztositott védelem, ne mulasszunk semmit, mi ez elem előteremtéséhez megkivántatik, és szünjünk meg már egyszer valahára minmagunk hirében nevében botor indulatosággal gázolni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
