Az óra történeti leirása.
Az óra történeti leirása.
(Vége.)
Az első zsebórák tokja vagy kristályból, vagy aranyból, ezüst és sárgarézből volt. A számtábla szinte azon érczből volt, bele levén metsze az órák száma. A fénymázbóli tábla csak később jött szokásba. Hele már olly zsebórát is készitett, melly órát ütött. Illy zsebórákat azután Heinlein és Werner is készitettek Nürnbergben. Az elsőbb az akkor divatos pézsma-tekébe is csinált kis órákat. A XVI-ik század közepe táján Augsburgnak is ügyes óraművesei voltak, kik zsebórákat ütő és nemütő müvel készitettek, mint Buschmann, Emmoser, Marquart, Schlottheim, Roll stb. Császárok és királyok rendeltek meg illy órákat nálok. XI-dik 1370Lajos idejében Francziaországban szinte voltak zsebórák. Egy nemes ember, ki játékban mindenét elveszté, ezen fejedelem szobájába ment, elvivé óráját, és hóna alá rejté, hol az egyszerre ütni kezdett. Ezáltal a tolvaj fölfedeztetett. Lajos azonban nem csak megbocsátott neki, hanem az órával is megajándékozta. Átalában akkor a zsebórák egyik legnagyobb kedvtelését tevék a fejedelmeknek, ki azokat evés közben asztalra a boros palaczkok közé tevé, vagy pedig a cserépben álló kis fákra akaszták. A fejedelmek különösen az igen kis zsebórát szerették, mellyet nem ritkán az öltönygombba, pálcza-gombjára, nyaklánczokra is oda csináltattak.
Mivel a zsebóra még igen drága volt, csak a legelőkelőbbek s gazdagabbak juthattak birtokába. Igy Angliában egy zsebóra 54 font sterling volt. A XVI-dik század közepe táján már asztali órákat vagy álló órákat is készitettek, mellyeket szinte egy rugó hozott mozgásba. Az illy asztali órák néha egyszersmind müvészi csillagász-órák voltak, mellyek az égi testek mozgását ábrázolták, s a kalendáriumot magokba foglalták.
Vagy a XVI-dik század végével, vagy a XVII-dik elején feltalálták a zsebórára a csigát, (Schnecke), mellynek a rugó egyenetlen járását kellett volna igazitani. Mikor t. i. az óra fel van huzva, és legmagasabbra tekerve, akkor legerősebben huz. A mint az óra lassankint lejár, vagy a rugó ismét tokjában lassan lassan kiterjeszkedik, akkor gyengébben huz; mikor lejáró félben van, leggyengébben. A csiga azonban sajátságos alakja által azt eszközli, hogy a kerékmű ez egyenetlenséget nem érzi. Feltalálója hihetőleg angol volt, de nem Hook oxfordi oktató, ki csak a XVII-dik század vége felé csinálhatta, holott bizonyos, hogy csigás zsebóra már azon század elején volt. A csiga összeköttetése a rugóval vagy rugótokkal finom bélhúr segedelmével történt; ezen húr helyett a finom szemecskékből készitett láncz csak később alkalmaztatott.
A nagy órákra nézve a lógony fontos találmány volt. A mérleg helyett az köttetett össze az óra orsójával, mellyről ugy függött le, hogy mozgását tető-irányos felülegen tehette meg. Ezen találmányt, melly által a nagy órák több egyformaságra tettek szert, Huyghens Keresztély hollandi mathematicusnak köszönhetjük. Ő az első lógonyos órát 1657-ben mutatta be a hollandi Rendeknek. Igaz, hogy már azelőtt Galilei a nagy természetvizsgáló Florenczban a lógonyt mozgás-kkisérletekre alkalmazta, és a lógonymozgást időmérőnek javasolta, de csak a régi araboktól ismert szabad lógonyt, nem pedig ugy, hogy óra-müvel lenne összeköttetésben. Azonban a lógony-órák, különösen azon nagy iv miatt, mellyet a lógony képezett, a csillagászi használathoz megkivántató pontosságra nézve még sok kivánni valót hagytak fel. Hogy ezen pontosságot előállitsa, feltalálta Huyghens a cycloide (különös görbe vonal) szerint meghajtott bádogot, mellybe a fonal, mellyen a lógony függött, ütődött, hogy ezáltal egyforma rezgést nyerjen. De idő jártával ezen bádogot ismét elhagyták, és a lógonynyal csak kis ivet képeztettek. Mert az illy kis ivek a pontos mozgásra megkivántató cycloide kis részei gyanánt tekintettek.
A lógony még mindig legjobb szabályozó a nagy órákra nézve. De Huyghens feltalálta a tekercs-rugókat (Spiralfeder) is, mint szabályzókat a zsebórákra nézve. Ezen hajszálvékony, a billegővel és az óra felső lapjával 1371összekötött, tekercs módra meghajtott aczél-rugónak kell t. i. ruganyosság által (szakadatlan egymástóli el- és ismét összehuzódása által) a billegő mozgásának egyenlőtlenségét elenyészteni, következőleg az óra járását lehetőleg egyformává tenni. Az első zsebórát illy tekercsrugóval Huyghens 1674-ben Turet hires párizsi óraművessel készittette. Több évvel az előtt az erőmüvészetben jártas Hauteville franczia apát az által igyekezett a billegő mozgásának nagyobb egyformaságot adni, hogy ő azzal és az óralappal rugalmas sörtét és később vékony aczélrugót kötött össze. Lehet, hogy Huyghenst aczélrugói feltalálása ez vezette.
Az óramüvességben csak hamar más szép találmányok csatlakoztak az előbbihez. Igy Clement angol 1680-ban feltalálta a nagy órákhoz a horgony-akasztást, vagy az angol horoggali megakasztást az eddigi orsó megakasztás helyett. Egy horog csak nem olly alaku, mint a hajó-horgony, kapott körmeivel az akaszkerék fogai közé, mellynek fürészforma fogai a kerék ágaival egy felülegben feküdtek. Ezen megakasztás is, mint az orsó megakasztás, ugy nevezett visszaeső, azaz ollyan, hol az akasz-kerék fogának egy kicsit mindig ismét vissza kell mennie, mielőtt az angol horoggal, vagy orsóval uj mozgást közölhet. Több esztendővel ezután Graham angol e horgot ugy szerkezté, hogy a megakasztás nyugvó lett, az akasz-kerék foga tehát nem tett ismét visszamenő mozgást.
A zsebórák akasz-kerekének megakasztásánál azt vették észre, hogy a mozgató erő szaporodása vagy kevesbedése, az óra megváltozott helyzete, annak megrázódása (mint a gyors menésnél, lovaglásnál) változást okozott az óra járásában, mellyet közéletben mint csekélységet el lehetett nézni. Sülly, Huyghens, Hook, Hauteville, Dutertre, Facio, le Roy, stb., ezenm tökéletlenségen, részint az akasz-kerék megakasztásának javitása, részint másféle uj megakasztások által igyekeztek segiteni. De csak a Tompion-tól a XVII-dik század vége előtt feltalált henger-megakasztás lőn hiressé, bizonyos nyugvó megakasztás, mellyet egy sajátlag alakitott kerék és egy kisded kivájt, s rovatékkal ellátott kis henger képez. Ezen Grahamtól és másoktól javitott hengeróráknak hire az ujabb időben még növekedett. Mert most a legjobb schweiczi, franczia és angol óragyárakban még inkább készitik mint az előtt. Mind ezt, mind az akaszkerekes órákat a XVIII-dik században Thiout, le Roy, Berthoud, Breguet, Lepine francziák, és Mudge, Arnold, Kendal angolok stb., még inkább tökéletesitették.
A XVIII-dik század közepe táján Mudge volt feltalálója a szabad megakasztásnak, vagy annak, mellynél a szabályozó rezgeseit tova folytatja, mig a megakasztó kerék különös belekapás által feltartóztatik. Ennél, főleg az időmérőknél (Chronometer) vagy a geographiai óráknál használt megakasztásnál a dörzsölődés szerfelett megkisebbitetik, és a mi abból megmarad, minden időben egyformán hat. Berthoud, Magellan, Villiamy, Platier, Lepaute, Kendal, Howel, Breguet, Prior, la Grande, Cellat stb. ezen szabad megakasztást némelly tekintetben változtatták és tökélesitették. Az órák kerekei és hajtómüvei ujabb időben a magasb erőmüvészetnek köszönhetik jobb szerkezetüket. Más a XVIIik század végével de la Hira franczia az epicycloide-t találta legügyesb vonalnak, hogy a kerekek fogait a szerint képezze, nemcsak az óra kerekéit, hanem más gép kerekéit is. Camus, Euler, Kaestner, Gerstner és mások kik ezen tárgy 1372felett még alaposabb vizsgálatokat tettek, ugy találták, hogy a Cycloide legjobb alak a fésü- vagy korona-kerékre, az Epicycloide pedig a homlok-kerékre nézve. Berthoud Párisban különös gépet talált fel, az illy órakerekek fogainak kerekitésére.
Picard franczia 1669-ben tette először azon felfedezést, miszerint minden lógonyóra nyárban, a lógonynak melegség általi meghosszabbitása miatt lassabban, télben pedig a lógonynak hideg általi megröviditése miatt gyorsabban jár. Egyszersmind azon észrevételt is tette, hogy a csillagászi és geographiai órákra nézve, mellyeknek lehető legpontosb járással kell birniok, igen kivánatos volna, ha a különböző szerkezete által elháritnák. Graham angol a XVIII-dik század első felében feltalátta a száraz fábóli lógony-rudat, melly a légmérséklet befolyásának nem volt alávetve. Fontana, Ludlam, Schrőter, Crostwhite, ezután szinte készitettek illy lógonyokat; a pontosságra nézve semmi kifogás nem volt, csak hogy nem voltak tartósak. Azért Graham csakhamar föltalálta a pótló lógonyt, t. i. azon két különböző ércz rudból álló rácslógónyt,” mellynek azon tulajdonsága van, hogy ha az egyik érczrud a melegség bizonyos foka általa lógony lencsejét leeb bocsátja, azt a másik ércz a melegség ugyanazon foka által szinte annyira fölemeli stb, hogy tehát az emelkedés középpontja mindig ugyan azon helyen marad. Illy lógonyház már azelőtt mások Harrison, Arnold. Cassini, Ellicot és Short eszmét szolgáltattak. Berthoud, Greiner, Sheldon, Cumming és mások különbözőkép javitották és változtatták a rácslógonyt. Rivaz, Faggot, Fordyce, Kleemayer különnemü pótló lógónyokat találtak fel.
Pótló előkészületek a zsebórára nézve annak tekercsrugójával köttetnek öszve, mivel a meleg által ez is meghoszabbitatik, a hideg által megröviditetik, ennélfogva a zsebórák a meleg nagyobb fokánál lassabban, csekélyebb fokánál gyorsabban járnak. Az illy pótló előkészületeket a hosszúsági órák feltalálásának köszönhetjük, mellynél az először használtatott.
A geographiai órák, hosszusági órák, időmérők minden órák közt a legpontosabbak, különösen az ugy nevezett tengeri órák, mellyet Harrison angol a XVIII-dik század elején talált fel. Bár Gemma Frisius már 1530-ban javaslatot tett, miszerint az órák geographiai hosszuságok meghatározásánál alkalmaztassanak, és később más tudós és ügyes emberek, mint Metius, Fourier, Riccioli, Varenius, Krabbius, Huyghens és Leibnitz ebben vele egyetértettek; de még mindig sok nehézség állt illy javaslat kivitele előtt, mivel még többféle physicai befolyás szolgált akadályul az órák e végre megkivántató pontosságának. Egy tengeri óra, vagy a geographiai hosszuság meg határozására a tengeren használt időmérő, tudniillik ollyan óra, melly a legpontosabban jár, mellynél hideg és meleg, nedvesség és szárazság, dörzsölődés a kerekek és hajtómüvek egymásba vágása, a hajó ingása a járásban teljességgel semmiféle változást nem okozhat. Ha egy illy óra az egy bizonyos helyrőli elindulás napján, p.o. déli 12. mutat, annak több hónap utáni visszatértekor ugyan azon helyen ismét a déli 12-tőt kell mutatnia; következéskép azon a tengernek vagy földnek minden helyén megláthatni, hány órát, perczet, másodperczet 1373stb. 12. előtt vagy után tér el azon hely dele az elindulási hely delétől. Abból aztán némelly csillagászi vizsgálatok segedelmével azon hely geographiai hosszaságát, és a könnyen megismerhető geographiai szélesség segitségével magát a helyet is földképen vagy golyón feltalálhatni. Mivel ez a hajózásra nézve igen nagy fontosságu volt, különösen az ismeretlen, vagy veszélyes helyek elkerülése végett, ennélfogva több kormány tetemes jutalmat tett fel olly eszköz feltalálására, mellynek segedelmével a geographiai hosszúságot a tengeren a lehető legpontosabban feltalálhatni; Anglia maga 20000 font sterlinget tett fel. Ennélfogva sok kitünő erőmüvész és csillagász semmi fáradságot nem kimélt, hogy e tekintetben a győzödelmet és a nagy jutalmat is megnyerje.
Egyike a legbuzgóbbaknak, kik magokat azon munkára adák, hogy illy hosszusági órát feltaláljanak, Harrison János volt Barrowban Linkoln megyében, mesterségére nézve ács, de nagy erőmüvészi lángész, ki magától tanult meg órát csinálni, először fa, aztán sárgaréz órát is, melly többnyire mind igen jól járt. Midőn hallá azon nagy jutalmat, melly ama találmányra fel volt téve, minden eszét és ismereteit összeszedé, hogy azt megnyerje. Lakása közel a tengerhez volt; tehát annyival több alkalma lehetett a hullámok mozgása és hajók ingása fölött többféle vizsgálódásokat tenni; mellyeket szándéklott találmányánál használhatott. Valóban már 1725ben készitett egy hosszusági órát, melly a legügyesebb óramüvesnek is legnagyobb dicsőségére válhatott volna. Azonban az a jutalom megnyerésére szükséges föltételeket még nem töltötte be egészen, és még más kettő is, ki vele később a jutalomért versenyezett, több kivánni valót hagyott hátra. Végre még is győzött, mert 1764-ben egy egészen jeles óra (rugó-óra) által megnyeré a nagy jutalmat. Más ügyes részint angol, részint franczia s német müvészek mint Arnold, Kendal, Mudgel, Emery, Howel, Berthoud Ferdinand és Lajos, Breguet, Kessels és mások, Harrison nyomdokára léptek, s részint még jobb hosszusági órákat akár tengeri akár száraz földi használatra készitettek.
Harmadperczes órák, mellyek a másodpercz hatvanad részit mutatják, mindenféle sebes mozgás vizsgálásánál használtatnak. A XVI-dik század közepe táján már volt illy óra, és az orvosok az érverés számlálásánál használták. Ez óra ugy volt szerkezve, hogy mozgását egy ravasz megnyomása által minden pillanatban meg lehetett akasztani, és épen olly gyorsan ismét meginditani. A XVII-dik század közepén Eimmart regensburgi fi csillagászi órái által volt hires, mellyek harmadperczet is mutattak. Csak az ujabb időben használtattak a harmados órák némelly méréseknél, p. o. a hang, szél, esés gyorsasága meghatározásánál. Nem sokáig tartó vizsgálatokra, e név alatt: hordozható másodperczszámlálók sajátságos órákat állitottak fel, mellyek minden másodperczet kettős ütés által különböztettek meg, és tetszés szerint a számtábla melletti ravasz által mindig elehetett állitani. Louville lovag volt az első, ki 1722-ben illy órát használt; ez egy másodpercz alatt öt ütést tett. Berthoud, le Roy, Vulliamy és mások ezen másopercz-mutatóknak különféle uj elmés szerkezetet adtak.
Eleitől fogva a közönséges órák csak nem mindenütt aaz igazi idő szerint jártak, vagy azon idő szerint, mellyet minden közönséges jó napóra mutat. Csak némelly helyeken és országokban, mint Párisban, Genfben, Gothában 1374és Angliában kezdték ujabb időben az órát a középlő idő szerint járatni, azon idő szerint t. i. hol egyik nap és olly hosszu mint a másik. A XVII-dik század vége felé feltalálták az egyenlitő órákat, mellyek egyszersmind az igazi és középlő időt mutatták. Ezen elmés és müvészi időmérőket idővel le Bon, le Roy, Meynier, Thiout, Berthoud, Lepaute, Möllinger és mások tökéletesitették.
Az ismételő óra feltalálását, mellynek hasznát különösen éjjel érezhetni, Barlow angolnak köszönhetjük, ki 1676-ban ezen találmányát először nagy órákra, és azután zsebórákra is alkalmazta. Egy más angol Quare azt igen tökéletesitette. Barlow ismételő órájánál két ravaszt kellett megnyomni, hogy órát és negyedórát ismételjen. Quare óráinál pedig csak egy gombocskát a tok fogantyuján. Egyébitánt az angolok, francziák, schweicziak az ismételő órát ujabb időben igen tökéletesitették. Schweizban a csengetyű helyett csengő aczélrugót tettek az órába, mellyre a kalapács ütött; ezáltal sok helyet megnyertek az óra tokjában és ezáltal az órák előbbi nehéz járásukat is elvesztették.
A keltő órák, vagy ollyan órák, mellyek akármelly tetszés szerinti órában a harangon hosszu zajt tettek, hogy az által az alvókat felkeltsék, már a XIV. és XVdik században ismeretesek voltak. Leginkább a kolostorokban lehetett találni. A XVI-dik században még különösebb készületet kötöttek a keltő órához, miszerint nemcsak a kalapács ütött a harangra, hanem az ki is csaholt és gyertyát gyujtott; Carovagius készitett illy keltő órát a a XVIik században. A XVIIIik század végével a keltő készületet zsebórákra is alkalmazták, de itt az nem használható olly sikerrel, mint nagy óráknál.
A keletes órák, mellyek egy hónap egy napját vagy keletét, a hónapos órák, mellyek az év hónapjait, és a holdórák, mellyek a hold változásait mutatták, már a XVIik században ismeretesek voltak. Az ide tartozó müvek az óra járó müvével voltak összekötve. A tulajdonképi müvészi csillagász órák, mellyek az égi testek mozgását, azoknak napi, hónapi és évi változásait, az abból származott kalendáriumot stb., ábrázolják, régiebbek, különösen azok régebbiek, mellyeket emberi kéz, fogantyu segedelmével, vagy pedig viz hajtott. Ide tartoznak Archimedes sphaerája, Chromati7us, Boetius, Pacificus és mások müvészi vizórái. Egy illy remeket a straszburgi toronyban lehetett látni, mellyet három hires müvész Habrecht Izsák, Abrahám és Josiás 1571től 1574ig Dasypodius hires mathematicus felügyelése alatt készitettek, azon szép mű nemcsak az égi testek mozgását, az ebből származott jelenségeket, kalendáriumot stb, mutatta csoda tökélylyel, hanem emberi és állati alakokat is, mellyeknek mozgása és cselekedete az elő lényekéhez hasonllitott. Hasonló mesterséges óramüvekre tettek szert csakhamar más városok is, mint Lyon, Versailles, Kölh, Olmütz, Prága, Nürnberg stb.
Játszó órák, mellyekben harang, fuvola, hárfa, lant, zongora s más egyéb zeneszerek kerék-, emeltyü- és rugómü által inditattak játszásra, már a XV-dik században ismeretesek voltak. A legrégibb harangjátékot 1481-ben Alostban, Flandriában készitették. A harangjáték ezután csakhamar megszaporodott Németalföldön a toronyóráknál; de csak a XVI-dik és a XVII-dik században voltak a legtöbb városok harangjátékkal ellátva. Némellyikben 36 harang is volt, mellyek minden óraütés után öszhangzó harangozást tartottak.
1375A régi hárfás és fuvolás órák, mint szinte azon órák is, mellyek czimbalmot, lantot, hegedűt játszottak, még igen tökéletlenek voltak. Csak a XVIII-dik század első felében javitották és szerkeszték jobban némelly német müvészek, mint Bovenschen, Rauschenblat, Kitzing és mások. A XIXdik század elején az aczélrugós játszó órákat találták föl. Még zsebórákra, burnótszelenczékre, varró-párnára is alkalmaztak illy rugós játszó müvet. – Recorder schweizi fi a XVIII-dik század közepe táján olly órát talált fel, melly mintegy maga magát huzta fel. Egy kisded, rugalmas tollon nyugvó, igen mesterségesen az óra belsejében alkalmazott suly, azon egyéb legkisebb mozdulatánál is, ki az órát magánál tartja, a főrugót ujra felhuzza.
Az utmérő, és lépés-számláló, melly kerékműből áll, és egy jármű mozgása, vagy egy ember lépése által tétetik munkásságba, hogy a megtett utat megmérje, szinte az óramüvesség tárgyai közé számláltathatik. Már Vitruv idejében volt illy utmérő, mellyet ezen római épitőmester le is irt. – Ujabb időben az óra feltalálása után az utmérőt tetemesen tökéletesitették, és ujakat is találtak fel a XVI-dik században, többek közt Feyhel és Schissler augsburgi müvészek, a XVII-dikben Buterfield angol, a XVIII-dikban Saveux, Meynier, Outhier francziák stb. – Ezek között voltak ollyanok is, mellyek a hajó utját mérték és a megtett utat egyszersmind mgoktól papirosra jegyzették.
R.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
