Vezérczikk. (Közös szükség és közös akarat.)
Vezérczikk. (Közös szükség és közös akarat.)
Róma a világtörténetben nagy fontossággal birt, mig fénye és hatalma saját nagyságának terhe alatt össze nem omlott; nagygyal birt később az üdvezitő ideje után egészen más téren, más irányban, és nagy eszmének fénypontja gyanánt tekinthető ma is, midőn az egyházfő feltünő erélylyel és léleknagysággal ül trónján Krisztusnak szellemében, ki sz. Pállal e tant hirdetteté: Cselekedjetek, és ki ne fáradjatok és el ne csüggedjetek, és ne hátráljatok; hanem megerősülve az igazságban, és állhatosakká levén akaratban, küzdjetek folytonosan az isten igéje mellett. És cselekedjetek egyetemben, mert miképen egy testben sok tagjaink vagynak, minden tagoknak pedig nem egy cselekedetek vagyon: azonképen sokan egy test, egyenkint pedig mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk. – Az érintett eszme a romai statusban eszközlendő vasutak épitését érdekli. Romában jelenleg egy különösen terv köröztetik. Ez elvnél fogva: „mig egyebek nem lesztek: nem boldogultok” egyesülésre szólitatnak fel a romai status lakosi, mikép ha 250,000 ember összeáll és magát öt évre naponkint 5 1/2 bajocchi (egy bajoccho = 1 1/4 kr. pp.) fizetésére kötelezi: a vasutak épitését szükséges 25 millió scudi (egy romai scudi = 2 ft 5 kr. pp.) azonnal meg van szerezve, s nem kell idegen bankárok szivessége, nem tarthatni idegenek nyerészkedésétől, s az ország önmaga eszközli közös akarattal mit a közös szükség olly sürgetően követel. Eszünkbe jut itt egy érzelemdús atyának parabolája. Egy ember utazék vala a hegyekben, és 1368olly helyre érkezék, holott egy nagy szikla az utra gördülvén egészen betemette azt, és ezen uton kivül nem vala sem jobbra, sem balra semmi ösvény. – Az ember látván, hogy utját nem lehet folytatnia a szikla miatt, próbálá azt elmozditani, hogy rést csinálhasson, és ugyan csak küzdött, de’ minden erőködései hasztalanok valának. Midőn ezt látná leüle nagy szomoruan mondván: „valjon mi lesz belőlem, ha majd az éjszaka itt lep engem a magányban, élelem, oltalom és minden védelem nélkül azon órában, midőn a ragadozók préda-keresni megindulnak? – És a mint e gondolatba elmerülve volna, ime jó egy másik utazó, és ez is akként cselekedvén, mint az első, s magát hasonlókép elégtelennek találván arra, hogy a sziklát elmozdithassa, leüle hallgatva és szomoruságában lehajtá fejét. És ezután jövének többen is, és senki sem birá a sziklát megmozditani, miért is nagy vala aggodalma és félelme mindnyájoknak. – Elvégre egy közülök igy szóla a többihez: atyámfiai imádkozzunk a mi atyánknak, ki a mennyekben lakozik, talán ő fog segiteni rajtunk a mi inségünkben. És e beszéd meghallgattaték, és szivből imádkozának mindnyájan egyetemben. És miután imádkoztak volna, az, a ki mondá „imádkozzunk” igy szóla: atyámfiai! a mit egyikünk sem tehete meg maga, ki tudja nem tesszük-e meg azt mind egyetemben? És ezzel felkerekedének, és tolák mindegyütt a sziklát, a szikla pedig engede, és ők folytathaták utjokat békével.
Igen is, a mit egyikünk sem tehet meg maga, megtehetjük mindnyájan egyetemben. És ez alapigazságnál fogva az egyesült akaratot, ha hol a haza érdekeit helyesen értik és ez értést holmi kegyek utáni kapkodás meg nem zavarja, isten nem hagyja sikeretlenül. Nem akarunk ez alkalommal egyebet mint figyelmet gerjeszteni a római statusokban forgó tervezet iránt. A figyelem, ha valahol, itt nálunk hasznos, hol a közös anyagi szükségek a fiumei vasuttól kezdve lefelé olly sokban kiáltók, és hol az előmenetel lehetségét nem idegen rokonszekvekben, nem kegyekben, nem a véletlen jótéteményében: hanem az önmagunkon segitniakarás nemes erejében találhatni. És pedig annál inkább, 1369minél sulyosabban érezzük az időnek ránk nehezedését. Ellenséges, vagy hogy gyengébb kifejezéssel éljünk hátráltató elemek keletkezése önkeblünkben mennyire fájdalmas, ismétleni nem akarjuk, de hiszen megadja isten még érnünk, hogy mint amott mondani szokták a modor és forma és tactica és eljárási eszközök, és nem tudni még mi mindenféle külsőségek elvesztendik távolitó erejüket, és az egyesült jó akarat, mint nemzetnek főerénye közössé válandik. Addig is azonban semmit se tartsunk a küzdelmek és viszályok bajaitól, nyomoraitól, ezek a békés átalakulásnak, mig az emberek emberek lesznek, szükséges feltételei, mint magának a természetnek romboló megrohanásai. Alig egy éve, hogy az északi szélesség 36° 40é 56ĺ és keleti hosszuság 13° 14é 36ĺ alatt Victory angol hajónak két árboczát a hirtelen kerekedett szélvész kitörte s emberei a tengerből felrohant nagy hőség, tüzgomolyok, por és kénkőgőz miatt csaknem megfuladtak: és az angol tengerész valjon megfélemlik-e szirtek és hullámok között életét koczkáztatva bebolyongani, a tengereket, tudván, hogy a fáradalom anyja a szabadságnak, és a szabadság dicsősége és gazdagsága és nyugodalma a népeknek?
Akadályoktól megfélemleni egyeseknél gyávaság, nemzeteknél a halálnak csalhatatlan előjele. – Csak értenünk kell közös szükségeinket, s nem csupán érzeni homályosan mint érzik a balitéletek békóiban botorkáló braminok a sejtelmek kétes hatását. Érteni és nem tántorodni az ámitó szavak után, mert ezek az érdekek hatályos összeutközésének természetes szülöttei, s ha kit pusztán az elmélet szépségei csábitnak, ám lássa, mikint vergődik ki a gyakorlat ösvényén szükséges tájékozásokban. Lám Cobden Francziaországban is hatalmasan izgat a szabad kereskedés eszméjének megtestesülése mellett. Az eszme, meg kell vallani, az emberi természettel szorosan atyafiságos, és a társadalmi élet magasztos eszméjében végczél. És mellette Marseilleben már százakra menő tagokból társulat is keletkezett, mig más oldalról ugyanott Elbeuf és Sedan az ipar-védelem mellett szövetkeztettek ezreket. És mi ugy látjuk és nem csalatkozunk, hogy az utóbbiak ismérik az ország közszükségét még mind eddig Anglia irányában. Nálunk a sorompó-döntögetők és a vasut-ellenségek emelnek szót: mi pedig az iparvédelem szükségét látjuk, ohajtjuk és követeljük, s reményljük ha vitatás alá tetszik amonnan bocsátani, hátra nem maradandunk. Addig csak azon benső ohajtatot fejezzük ki, vajha isten, ki a közös szükség sürgetését az emberi nemnek tökélyesitésére és boldogitására engedi emelkedni, erősitse bennünk a közös akaratot.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
