Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
Iparegyesület. A rajziskola mint e lap 82. számában olvashatni egy kis rajzműkiállitást tartott oct. 11-kén, mellyről szakértő dijbiráló választmány jelentést tevén az egyesület választmányának, a dij-kiosztási ünnepély a mult vasárnap tartaték meg. Az ünnepély szerény, de érdekes volt, mert buzdulva láttatának az intézet tanitványai az iparüzésnek magasabb szempontokból felfogására. Az ünnepélyt az iparegyesület aligazgatója Wargha István ur nyitotta meg főkép hazánkra vonatkozólag szólván az iparmező fontosságáról, tisztességéről, s az iparüzők főbb sajátságaikról u. m. a szaküzlet szeretetéről, a folytonos tökélyesbülésről, a közszellemről, a türelemről, a kölcsönös egyetértésés segitni készségről, végre a magyarságról. Erre rajzoktató Glembay Károl ur szónokolt, mint itt következik:
„Egy éve mult, hogy a tek. egyesület termeit a rajztanulóknak megnyitotta, s mi működénk, hogy mi sikerrel, azt a napokban tartott rajzműkiállitásban volt szerencsénk a tisztelt nagy közönségnek felmutatni. – Szivünkből örvendénk, midőn alkalmunk vala tapasztalni, hogy szép s válogatott vendégkoszoru látogatá azt meg; – lelkünkből örvendénk, midőn olvasók a hirlapokat, mellyekben köztetszéssel, s méltánylattal emlittetett meg egy évi működésünk buzgalma – mind ez uj erőt öntött lelkünkbe, jövőre kétszeres erővel működni, hogy ez által az ipartéren e részben találtató nagy hézagokat s hiányokat – erőnkhöz képest pótolhassuk. – Ezt tenni kötelességünk is, mert int az idő, hátramaradnunk nem szabad, ne hogy letiporjon az előre törő korszellem.
Ha a nemzetek történetibe tekintünk, valjon tudunk e egy civilizált népet is felmutatni, melly a rajzt a művészet legfőbb fokára nem iparkodott fölemelni. – Mennyit mondhatnánk erről a régi s közép korból elsorolván az abban élt nagy nemzeteket, ezek kebeléből Zauxist, Parrhasiust, Angelot s Rafaeleket. – Magok a jelenkor nagy nemzetei mennyit tesznek e müvészet nemesbitésére! – Nemde ismeri őket egész művelt világ.
Mi magyarok sem volnánk e nagy nemzetek mögött, ha csak kevéssé résztvevő s buzgó kebellel viseltetnék e szép müvészet iránt – hisz különben szellemdusság s lángelme nem mostoha kéz ajándoka hazánk jótékony éghajlata alatt, – csak azt föl kellene karolnunk, mert az e téreni működés nem olly könnyü mint talán némellyek gondolják; – e téreni működés szükséget, kényszert és megszoritást nem tür – e téren a működő szellem szárnyszegetten nem képes az ideálok országából a szépet saját körébe lehozni, meghonositani, s tökéletesiteni; itt a működő szellemnek legszabadabbnak kell lenni – hogy képes legyen a legmerészebb gondolatokat is isteni erővel létesiteni; – itt e téren nem szabad gátló tényezőknek, vagy talán olly szellemnek is létezni, 1509melly a rajzismeretet az iparos egyénekben mint talán fölöslegest s melleslegest tekinti, s ez által az iparmezőn a valódi izlésnek nemesbülését ferde vagy rosz irányu szándékkal megcsonkitani, megtörni iparkodik. – Egyesült erővel kell itt működni, ha akarjuk, hogy e részben is teljesüljön koszorus költőnk jóslata:
„Megjőni kell, megjőni fog egy jobb kor, melly után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.”
Ohajtható volna t. gy., hogy ezen ünnepély, mellyet szándokunk minden évben megujitani, többeket buzditana nemcsak megtartására, hanem nagyszerüsitésére is, – hogy ekkép minden évben egy mag vettessék az iparos földbe, és szaporodván minden oldalról a magok, – egykor duslombu ligetet képezzenek, menhelyül a jövendőségnek, ha hogy sorsviharok enyészettel fenyegetőznének, – mitől óvja meg nemzetünket a magyarok istene!
Elvégre fogadja a rajziskolában működő iparos ifjuság a neki szánt jutalmakat, miket lelkes pártfogók adtak öszve, s tegyen e mellett fogadást, hogy mához egy évre sokkal tökéletesb iparrajzművekkel fogja az öszvejövendő vendégkoszorut meglepni. – Szolgáljon egyuttal ez neki buzditásul további szorgalmasb működésre; – becsülje ezen ajándokot többre értékénél, szem előtt tartván itt a kitüntetés nemes szándokát, s forditván azt jövendő szerencséjének előrugójául.”
Ekkor a dijak a szerint mint már e lap 88-ik számában mondva volt egyesületi jegyző Csanády Fer. ur jelentése kiséretében kiosztattak, melly jelentést legközelebbi alkalommal közlendjük.
Végre a dijosztás után a dijazottak egyike Sós Miklós kőmüves legény következő köszönetet mondott:
„Tekintetes választmány! Nagy érdemü gyülekezet! Édes meglepetéssel hat meg bennünket a tek. választmány atyai gondoskodása, a miért is vegye ezen iparos ifjuságnak, mellyet a szép s üdvös iránti buzgalmas s iparkodásaért jelenleg kitüntet, legforróbb háláját s köszönetét. A tek. egyesület igazgató választmányának ezen méltányló tette kicsiben is tanusitja honérdekeink s névszerint keletkező hazai iparunk iránti buzgóságát, mellynek már annyi fényes példáját adá.
Ezen kitüntetés mi reánk iparos ifjakra nézve annál édesebb, minél többeket van szerencsénk jelen alkalommal e diszes körben vendégekül tisztelhetnünk, mi tanujele annak, hogy édekkel viseltetnek e szerény ünnepély iránt.
Kezdetnek ez is elég, de sok önök megbecsülhetlen részvéte által, s nagyon elég buzditásul ernyedetlen haladásra a megkezdett ösvényen.
Egy év előt még nem ismerők ezen termeket, miknek falai közt most élénk buzgalom vezérli kezeinket a rajztáblákon, a nem tevén ónszárnyai nem lebegnek többé e téreken, hanem sürge szorgalom boldogabb jövőre tör magának utat, s fejt képességeket, mik különben gyümölcstelen enyészendettek el. És ez az iparegyesületnek érdeme, miért mi egyesek örökre hálával maradunk adósok, s csak a haza birhat neki méltó emléket emelni történetében. A magyar iparműves rajziskola meg van alapitva s ép ott, hol annak legtermészetesb helye, az iparegyesület kebelében.
Érezzük mi magunk, midőn kezdőkül dolgozunk, melly nagy szükségünk van a haladásra, és érezzük, midőn már kevéssé haladtunk, melly üdvös, melly boldogitó, melly hasznos a tökélyesbülés. Ez jelképe azon térnek, mellynek iskolájába mi járunk – ez jelképe a magyar iparnak; szüksége van haladásra, s boldogitó, hasznos lesz gyümölcse törekvésinek.
Itt állunk mi, én és társaim, keblünkben olthatlan lángjával a tanulásnak s előmenetelnek; lankadatlan szorgalmu napszámosokká akarjuk magunkat képezni a hazaboldogság épülő templomához, mellynek anyagát ne hordják s készitsék elő idegen nemzetek, mert nem a mi jólétünk s dicsőségünkre fognák majd azt összehordani. –
És e templomépülethez munkásokat adand az iparegyesületi rajziskola is. Mindennapi tapasztalás bizonyitja, milly nagyon szükséges az, ha nem akarjuk az ipart egyoldalulag előmozditani.
A rövid év, mióta rajziskolánk fenáll, megszülte a maga szerény 1510eredményét. Tettünk a mennyit birhattunk. Óráink számitva valának, mert hivatásaink, mikkel kenyerünk s jövendőnk van összekötve, igénylék legfőbb időnket. De iparkodánk azért még is egész tehetségünk szerint, mivel tudók, hogy jövendőnket is csak ez által tehetjük biztosabbá, szebbé, boldogabbá.
Fáradozásunk szerény gyümölcseit láthaták önök saját szemeikkel, nem érdemesek azok illyetén kitüntetésre. De valamint meglep s örvendeztet bennünket e mélytánylat, ugy más részről hatalmasan serkent, miszezint azt jövőben tökéletesen kiérdemelni iparkodjunk. És most még egyszer szivünk örömét fejezve ki a tek. egyesület atyáskodó gondoskodásáért, a legszebb hála emlékével füzzük azt keresztül, hangos, szives éljent mondva a tek. egyesület minden jelenlévő tagjainak s kedves vendégeinknek: éljenek!
A szerény kis ünnepély az aligazgatónak amaz ohajtásával fejezteték be: vajha ifju iparüző barátink e fontos polgári pályán szerencsések, értelmesek, becsületesek és mindenek fölött magyarok legyenek.
D
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
