Észrevételek a Hetilap 74-dik számja alatt kijött Gazdasági könyv-szemlére.
Észrevételek a Hetilap 74-dik számja alatt kijött Gazdasági könyv-szemlére.
Ezen czikknek irója ugy áll elő, mint birálója illy czimü kis könyvecskének: Falusi földmivelőket oktató. Emberi-, társasági, és keresztényi kötelességeiknek teljesitésére; és szokott munkáiknak helyesen és hasznosan való gyakorlására. Elbeszélések, kérdezősködések 1552mutogatások által. – Irta Kiss Bálint, 1846.
„Balfogásnak állitja szemlélő ur azt: hogy ezen kis könyv az unalomig hosszan beszél a vallásról, s erkölcsösségről (erkölcsiségről) csak azért, hogy a könyv vastagabb legyen.” A szerző czélja itt mint előszavában is emliti, az volt, hogy a falusi földmivelő gazda, cselédje és napszámosai is, ne csak értelmes és szorgalmas munkás, hanem isten félő jó emberek is legyenek. – Midőn hát ezen czélját elérni kivánván, mind a kettőre oktatja őket más értelmes földmivelést tanitók példája szerint, lehet e ezt balfogásnak tartani? Mi ebben az elégen tul hosszadalmas, mi az unalomszerző, és csak a könyvet vastagitó, azt kell vala ki jegyezni – de ő erről hallgat, s e helyt csak azt mondja: „a kisebb iskolákban a nélkül is ideje nagyobb részét a gyermek a vallás és erkölcsiség tanulásával tölti el” – de tudjuk hogy ezekből milly keveset hoz a közéletbe a gyermek egy két eseztendei iskolába járása után – nem felesleg való hát őket mind az oskolában, mind azon kivül is oktatni, serkentgetni az okos és tisztességes életre, kötelességeinek teljesitésére, melly nélkül bár melly szogalmas és ügyes munkás legyen is, boldog nem lehet.
Továbbá azt mondja: „hogy a gazdasági tárgyak is homályosan, érthetetlenül, nevetségre inditó modorban előadvák.” A szerző látszik hogy igyekezett a gyermekek és együgyü földmivelők értelméhez, és felfoghatásokhoz alkalmazni népszerü oktatásait. – Nem is tartotta még ezt egy figyelmes olvasó is érthetetlennek, s a tapasztalás is azt mutatja, hogy meg lehet ezt értetni 10–12 esztendős gyermekekkel is az értelmes tanitónak. – A nevetséges modoron pedig mit ért? talán hogy az elbeszéléseknek nem elibe, mint eddig szokták, hanem utána vannak téve az apró kérdések, vagy talán hogy foglalatja emlékeztető versecskékben van előadva? de a ki valaha próbálta az értelmes és épületes tanitást; a ki tapasztalta, mennyire gyönyörködik már a kis gyermek is a versek tanulásában, és hogy ezek inkább megragadnak emlékezetében mint a különböző tárgyaknak folyó beszéddeli elősorozása, ezekért nem fogja követni, nevetni szerető birálónk példáját.
A gazdasági tárgyakról igy folytatja birálatát: „korhadványos vagy rothadványos föld nézetem szerint nem jó, mert az állatok teste, ha megrothad elpárolog, semmivé, s nem földdé, hanem legfölebb azt köveritő olajjá válik. – A növények pedig veres-barnás hamu könnyüségü porrá változtak.” Ezen állitása által ellen mond b. magának; mert ha az elrothadó test elpárolog vagy olajjá válik, nem lesz semmivé. – Ellene mond Balásházi urnak, a ki mezei gazdasága 12-dik §-ban igy ir: a televény-föld áll össze rothadt plántai és állati részekből, mellyek időjártával fekete szinü földdé válnak; – ellene mond a tapasztalásnak, mert a fekete televényes föld, száraz korában is nehezebb a hamunál, és a századokig álló kórhadvány elveszti veres-barnás szinét és fekete földdé lesz. – Azonban minthogy itt nyilván televényes vagy korhadványos fekete földről van szó, nem agyagról – nem meszes szikes földről: miféle föld neme hát az, mellyről B. azt állitja: hogy az porrá nem válik, hanem külön választható s olvasztható morzsává, és hogy ezt kezdetben teremtette az isten ollyanná a millyen most?
1553A televény földön kivül három nevezetes fajtái vagynak a földnek, azonban négyet számlál a szerző: homokot, agyagot, meszes és szikes földet.” – Miért tette a szerző egy szám alá a meszes, szikes földet, alább maga felhozza B. azért t. i. mert a hol szik-föld van, ott mindenütt találtatik meszes föld is; – de azért ezen két nemü földet egynek nem tartja, és mimódon lehet ezeket vegytanilag egymástól megkülönböztetni, azt olly érthetőleg adta elő, hogy a gyermek is által láthatja. Itt hát nincs eltévedés, – hanem az a tévedés, mikor B. azt állitja, hogy mészföld nincs. „Alaptalan beszédnek tartja biráló, hogy a nevezett földfajokat magukban tisztán nem lehet találni; össze vagynak ezek egymással elegyedve – „mert ugymond biráló, nem láthatunk e egyénes homokot, agyagot és sziket?” Az egyénes szón, (Bugát szerint individualis, egyedes, eloszthatlan, más részről külön vált) mit ért a B.? egy szem homoknak, agyagnak vagy sziknek eloszthatatlan részecskéjét e; vagy egy rakás homokot, agyagot vagy sziket – nem mondja meg, hanem csak igy szól. – Nem láthatunk e illyet? de én sem eloszthatlan szem homokot, agyagot, sem minden más részről tiszta agyagot, vagy homokot, a természetben nem láttam, de ugy tartom más sem látott B. kivül, mert ezt csak vegytanilag lehet tisztán előállitani, s más részektől külön választani.
A homok eredetéről Linne ugy vélekedett: hogy az a tengerhabjai által széljel morzsoltatott fövény. Erre illyen elménczkedő jegyzést teszen biráló: kezdetben hát a tenger nem viz, hanem valami őrlő malom lehetett, de igy azt is mondhatja: hogy a folyó vizek, mellyeknek fenekén görgeteg-békasók találtatnak, kezdetben nem folyó vizek, hanem köszörüsök volt, mellyek a görgetegeket kiköszörülték és a kősziklákat kivölgyelték.
„A homok, ha agyaggal van elegyedve épen nem neveztetik sárga földnek.” Az agyag rendszerint sárga szinü, s azért nevezik köz embereink a homokos sárga agyagot, sárga földnek, mellyet rendesen mindnyájan ismernek is. – De minthogy van néhol kékes, feketés, veresses, hamuszinü agyag is kivált mélyebben a földben, ha ezekkel elegyedett a homok, akkor azt sárga földnek nem nevezi senki, hanem mindeniket a maga szine szerint, és erre sem argusi szem, sem valami nagy bölcseség nem kivántatik.
Az agyagnak tapintás általi megismeréséről azt mondja szerző, hogy az igen apró por szemekből áll, és ha ujjainkkal dörzsöljük simának tetszik, mellyre B. igy szól: sőt ellenkezőnek, ujjainkról a bőrt is ledörgölné ha száraz, ezt biráló nem próbálta, mert ha megpróbálja a tiszta agyag porát, avvagy a tiszta sima agyagot ujjaival dörzsölni, tapasztalni fogja, hogy gyenge ujjairól sem viszi le a bőrt. – Az agyag eredetéről Linne véleménye az, hogy az a tenger vizének természeti iszapja vagy ülepedése. Erre B. azt jegyzi meg, hogy nagyon gyöngének és széljelmallónak kellene lenni, de igen is összeálló, ragadós, de az illy gyenge és szélljelmálló állitással a Linne véleményét nem czáfolja meg. – Az agyag alkotó részeiről pedig azt mondja a szerző, hogy az timsós földből és finom kvarcz porból áll, mellyet professor Csécsi ur rövideden igy ad elő: timföld kvarczal elegyedve = agyag. – Ezekből már illyen következményt húz ki biráló: 1554„most már a három közül mellyikét higyük, két értelmüség is bizonytalanság, a három pedig tudatlanság.” De hát minő tudósság ez: hiszen két értelmü szónak nem azt szoktuk tartani, midőn egy dolognak többféle tulajdonságait emlitjük, mint itt is, az agyagnak ismertető jelét, eredetét, alkotó részeit; hanem mikor ollyan szót mondunk, mellyet két háromféle is lehet magyarázni.
Ezek után midőn a szerző a szikes, meszesföldről szól, ezt a jegyzést teszi B. „Csak most az egyik képtelen savanyból a timsóból; itt a másik savanyból a sziksóból, sőt a felett még az égető mészből alakit földet,” pedig egyikből sem alakit. Mert sehol sem mondja: hogy a timföld timsóból, a szikföld sziksóból, a mészföld oltatlan vagy oltott mészből lett volna, hanem csak azt, hogy egyik föld nemében timsó, másikban sziksó, harmadikban pedig mész-részek találtatnak, és ezekről neveztetnek el. – Azonban ugy látszik, a timsó és sziksó izét sem ismeri B., mert különben azokat képtelen savanyuságoknak nem mondaná.
Mind ezeket igy rekeszti be B. „a többi tárgy is illy homályosan, értetlenül van előadva.” Ha biráló azt a mit ő homályosnak tart, világosabban előadta; és a mit értetlennek itél, érthetőbbé tenni igyekezett volna, mind inkább érdemlene figyelmet; de midőn ezek közül egyiket sem cselekszi, a figyelembe vételre semmi igényt nem tarthat.
Sz. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
