Aggasztó hirek a tejjel, mézzel folyó haza vidékeiről.
Aggasztó hirek a tejjel, mézzel folyó haza vidékeiről.
Bihar. Az adózó nép nyomorainak enyhitése körül, mint máshol ugy itt is e végre kiküldött bizottság jár el. Ennek jelentése szerint a szükölködő és segedelemre méltó családok száma, a váradi járásban 5,124, a sárréti járásban 3,972, az érmellékiben 949, a szalontaiban 5,341, a belényesiben 5,495; összesen a megyében 20,881 család; – a segedelemre méltó szükölködő egyének száma pedig az egész megyében 81,914. – A jövő aratásig megkivántató tápszer-mennyiség minden család után csak egy köböl gabonára, nem különben azon mennyiség, melly a tavaszi vetésekre, a jövő évben megújulható szükség elháritása végett szükséges leszen, minden család után hasonlag csak egy köböl gabonára számittatván, és a gabona köblének ára középszámitás szerint öt ezüst forintban vétetvén föl: a födözendő szükség gabonában 102,795 köbölre, pénzi értékben pedig 513,975 pforintre emelkedik. – Azonban a bizottság véleménye szerint ezen öszlet nem az, mint a megyei segedelmezés mértékeül kellend megállapitani, mert a törvényesen fönálló viszonyok, mellyek a jobbágyokat földesuraikhoz, s ezeket jobbágyaikhoz kapcsolják, nem engedik a számitásból kihagyatni a földesuri segedelmezéseket. S a megyének mintegy két harmadát egyházi javak, s nagyobb uradalmak képezik; ezeken kivül pedig egyes birtokosak is, kik atyáskodási szép hivatásukat teljesitni képesek lesznek, nem csekély számitásba, és ignybe vevén, számitása oda ütött ki: a közveszély eltávolitása 80 ezer ezüst forintnyi segedelmmel, rendkivüli körülmények közbe nem jövelete mellett, eszközölhető leszen. Ezen 80 258ezer pforintnak felét, tehát 40 ezer pforintot javasolja a nemesség által fizetendő mennyiség gyanánt elvállalatatni; az alapokat, mellyekre a kivetés biztosan és kellőleg épitethetik kimutatván.
Minthogy az inség rögtönös enyhitést vár, az ajánlat bevétele pedig huzamosb időbe kerülhet, ezen öszlet vagy egészben vagy csak részben is a nemesség jótállása, s az ajánlott mennyiségnek biztositékul kijelölése mellett kölcsön vétetvén, tüstint a kitüzött czélokra használtassék, és a begyülendő részletekből térittessék vissza. –
E segedelmezés egy része ingyen-ajándokul a szükölködő dologtehetetleneknek osztassék ki. A munkaképes szűkölködők pedig közhasznu munkára fordittassanak. –
Ezek szerint a közinség megelőzésére szükséges segedelem felét a nemesség fizetné; a másik felére t. i. a másik 40 ezer pforint, vagy annyit érő gabonának a kir. kincstárból eszközlendő adatásáért a n. m. m. k. helytartó tanács ajánlatott megkéretni.
Emlitést érdemel a segédkezést rendező bizottság indokolása, melly imigy szól:
„Törvényhatóság levén, mindenek előtt a törvényeket tartozik figyelembe venni a megye. Nézzük tehát elsőben is a törvények könyveit. Itt az 1846: 64. t. cz. a megyei szükségek aránylagos viselését hordozván czimül, az 1. §ban ekkint rendelkezik: „ezentul mindenek és egyenkint, bármilly rendü és állapotu birtokosak legyenek s bármelly megyében tartózkodjanak is, az egyetem által határozandó költségeket javaikból, vagyonuk arányához és sorsukhoz képest, az egyetem keblébe befizetni és befizettetni, mindenkor tartoznak és köteleztetnek.” Ugyanez törvény 3. §. pedig három könnyű márka birsággal együtt, a vonakodók illetőségit bevétetni parancsolja. És ezen törvény ereje az 1659. évi t. czikknél fogva világosan megujittatik és fölelevenittetik. És ezen törvény az, melly valamint a megye közönségének ahatrozatában paizsul szolgál, ugy a nemeseknek is legszebb önkormányzási jogát és helyhatósági szabadságuk koronaját képezi.” –
„S alkotása óta folytonos gyakorlat ada életet a törvény igéjének. Valahányszor veszélyek jelei tünedeztek fel, valahányszor a körülmények és szükségek sürgető hatalmával 259meg kellett alkudni, megrótták önmagukat, bár büszkéket kiváltságaikra, de hű fiait egyszersmind a közös hazának, a megyék, s megrótták e megye rendei. És ha akkor, midőn a határokat külső ellenség fegyverei ellen kelle vala megvédeni, életét és vagyonát, vérét és kincseit, egyaránt önként oda nyujtotta a nemesség; ha akkor, mindőn kozhasznu czélok létesitése s a közjóllét felvirágoztatására szolgáló intézetek ügye forgott kérdésben, diszes nevére, tetemes áldozatok tétele által tette magát méltóvá a nemesség: lehetséges volna e, hogy most, mikor a legrettenesb ellenség, az éhhalál tör embertársaink ezreinek életére, szükkebrülésgünknek kiváltságaink avult leveleiből készitsünk takarót? Lehetséges volna e, hogy balfogalma a szabadságnak, melly a tétlenség puha vánkosain épen nem tenyészik, közönyösen hagyjon maradnunk a veszély elközelgetésekor, s megengedje szivet zárnunk az inség felsikoltó szózatánál, és szemet hunynunk azok elsinlésénél, kiknek életét nehány filléren megválthatók vala.” –
„Ne mondja pedig senki, mintha a nemesség azon időkben, mellyekben a közös oltárra legtöbb áldozatot rakott, nem volt volna boldogabb. A történetek lapjai, mellyek a multban a jövendőnek képét mutatják, ellene fognak tanubizonyságot tenni. Hajdan belviszályok és harczok viharai dulták a nemzetet. Az országgyülések sürüen váltották egymást, hogy megszavazzák a pénz- és véradót. A nemesség állandóan csatázott és fizetett s leghivebb társaul a fegyvert, legkövetelőb bosztályosaul a hazát vallhatta. És mégis megelégülten élt ősi fészkében e nemesség és a szerencse öléből hirdette, hogy „Magyarországon kivül nincsen élet.” – Béke napjai jövének utóbb. A nemesség a katonáskodási terheket másoknak vállaira veté s a fizetés ellen törvényekkel sánczolá körül magát; és talála nyugalmat, de nem jóllétet; meghanyatlék hire, neve, és szerencséje, s miután a tespedésből életre kel vala, ujabb ajánlatokkal siete kiengesztelni végzetét s előjogának feláldozásában keresi üdvét. Ezek a történetek tanúlságai; s a történetek hagyák emlékezetül azt is, miszerint azon fejedelmet, ki alatt az 1846. évi 64. t. cz. hozatott, s kinek uralkodása szakadatlan lánczolatát mutatja a nemesség által teljesitett adózásoknak, halála után, egész nemzet akkint siratta „megholt Mátyás király, oda az igazság.” –
„Igen, az igazság, a közigazság kivánja, hogy segitsünk a népen, melly magán nem segithet. Nem megyünk a régibb időkra vissza, csak az 1715. évnél kezdjük számitásunkat. Ezóta a haza minden terheit az adózó nép hordozza. Ő adja fiaiban és tartja keresvényéből a katonát, ki nekünk őrzi legtöbb javainkat; ő fizet hivatalnokainkat, kiket mi magunk választunk; ő késziti utainkat, mellyeken tőle vámokat veszünk; ő az eleven pénztár, mellynek kulcsát jó és bal szerencsében kezeink között tartjuk. De a nép már végképp kimerült, és erőben és reményben egyaránt megfogyatkozott. Itt van tehát ideje, hogy tegyünk mi is érette, ha ő tőn érettünk, s hogy legalább egy részét szállitsuk le a kamatnak, mellynek tőkéjét ő rég lefizette. S e megye rendei, kik az örök igazság érzetétől a teherviselében a néppel osztakozni kivántak, és az adónak hordozását országgyülési utasitások közé sorozták, bizonyosan most is ezen vezércsillagukat követendik s készségesen megajánlandják a segedelmet, mellnyek parányiságát épen az is emelendi, 260hogy az egy szabad nemességnek önkéntes igazságszeretetéből fog felbuzogni.”
„S amit a jogosság hoz magával, azt az eszély és okosság is ekként javasolja. Mert szükségünk a népnek rokonszenvét nemcsak a hazának, hanem mi magunknak érdekeivel is kapcsolatba hoznunk, s minél biztosb támaszokat nyernünk az épület fentartásához, mellyen nemzeti létünk és saját fenmaradásunk nyugszik. Jelenleg csend és béke környezi hazánkat kivülről, csend és béke viraszt hajlékainkon belül. Ámde a jövendő a sorsnak bizonytalan kezében van. Isten ne adja, hogy a veszély órája megkonduljon e nemzet fölött, ha azonban ezen óra ütni fog, nemde jó és megnyugtató leszen, hogy tettekkel bizonyitottuk be a nép előtt, miképen mi szerencsételnségében barátai valánk: s igy tőle is baráti és atyafiságos érzelmeket igényelhetünk? Tettek fogják csak megérlelni a bizodalom s egyetértés gyümölcsét. Mikint isten a szivárványt teremté égi jelül, hogy a világ nem fog többé özönvizbe veszni, ugy ezen bizodalom és egyetértés leszen a mi szivárványunk, hogy megrázkodtatások soha nem zavarandják a nemzet egységét.”
„Azonban a parancsoló tekinteteket mellőzve, egy legmagasb, egy késnyszeritést nem ismerő, s mégis leghatályosb itélőszék elibe hivatkozunk fölebb ügyünkkel. Az emberiség szent törvénye ez. Ezen törvény tábláji mindenkinek keblébe vannak vésve. Ezen törvény szavaira az tanitott bennünket, ki mindnyájunkat önképére és hasonlatosságára teremtett. Ezen törvényt megszentelte: a vallás, melly felebarátinkat, mint minmagunkat, szeretni parancsolja; az ész melly a köznek boldogságán alapulónak hirdeti; és a sziv mellynek jótékonysága nemcsak abban hasonló a naphoz hogy a könyek harmatát felszáritja, hanem főkép abban hogy örökfényt árasztva is, éltető melegéből semmit sem veszit; – s most midőn a szükség alakja előttünk áll, ezen törvénybe is fogódzunk, mint legerősebb horgonyba, s az emberiség nevében, kérünk segedelmet.”
Jelenkor.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
