Adalék a tiszaszabályozási véleményekhez.
Adalék a tiszaszabályozási véleményekhez.
(Folytatás.)
Mind eddig tehát az elősorolt három rendbeli tervek ellen görditett előleges észrevételeknél fogva, nincs az egyetemi Tiszavölgy közkivánatának megfelelő tiszaszabályozási terv, de ollyan sem létezik még, legalább tudtomra, mellyel az iménti csekély észrevételeimen kivül a t. cz. közönség nagyobb része félig meddig megelégedve lenne. Minek egyébiránt oka: részint a különböző elvü tervek megválasztására elágazó vélemények, részint pedig az, hogy a jó reményü Tiszavölgy nem kis számu t. cz. birtokosai egy olly nagyszerü vállalatnak megválasztásában, mint minő a Tiszavölgy rendezése, majd saját érdekü habozó nézetök, majd másoknak nem eléggé felvilágositott értelmezésök nyomán indulva, szerény meggyőződésök szerint nyilatkozni tiltakozók. –
Akármint légyen a dolog, rövidségnek okaért mellőzve az egy elvből kiágazó mintegy fiók véleményeket, megkisértem a három különféle elveken alapuló tiszaszabályozási terveket, mik mindeniknek a maga nemében a nem annyira szétágazott érdekü körülményeknél, mint minők a Tiszavölgy rendezését terhelik, – valódi becse világos, – a Tiszának tapasztalható rendetlenségeivel ollyatén összehangzó véleménynyé alkotni, melly a köztudomásu adatoknál fogva, a Tiszavölgy reménydus szabályozásának intézkedését, ha csak árnyékolva is lenne elévázolandó.
A Tisza fenebb emlitett rendetlenségei mintegy ujjal mutatják s nyilván meghatározzák a körülötte teendőket és azok sorozatát – Tudjuk, hogy a hegyekről lezuhanó folyók, patakok kavicsot hordanak magokkal, s az alantabb részekre fokonkint fövény, homok s iszaphordalékot szállítanak, 591s ezeknek mennyisége nem hihető, hogy bár évezredek multával is tapasztalhatólag fogyatkozzék. – Ha az igaz, ugy látnivalóképen gondoskodnunk kell róla, hová teszszük azt? Különben ha szint azon arányban, a mellyben lefelé érkezik tovább szállitatni nem tudjuk, csak azt várhatjuk, a mit eddig tapasztaltunk, hogy némelly vidéken összetorlódván, folyóinkat és folyaminkat veszedelmes rendetlenségbe hozza. Ugyan ez az állása és jövendője természeti állapotában maradó, avvagy nem természete, s sajátságos mivoltához képest rendezendő Tiszafolyónknak is.
Ennek elháritására két ut van előttünk; u. m. a folyó kanyarainak átmetszése és a rendszeres töltéselés. (l. a. Budapesti Hiradó 1846-dik évi 360. és 363-dik számaiban megjelent nézeteket a Tiszaszabályozásról). – Hogy ha tehát kellő megfontolással tétetik a vizkiáradásukat nemző, és a hajózást akadályoztató görbületeknek átmetszése, az által mint a lehetü legegyenesb, mindazáltal mérsékelt hosszaságu vonalok által a folyónak nagyobb vizesés eszközöltetik, a jégdarabok megtartási akadály nélkül uszhatnak, és a folyó ágyfeneke a sebességhez mérve kimélyittetik. A folyóágy nagyobb mélysége eredményezi végre azt, hogy a viz szine a hajózás veszélyeztetése nélkül alább száll, a partok a hajóhuzás vagy vontatásra, és a le- s felrakodásokra alkalmasabbakká és biztosabbakká tétessenek; az árvizek mindinkább folyó közt maradván, a vizkiöntések megszünendnek, és a folyó közelében levő tavas s mocsáros térek is lecsapoltathatnak; mint ezt itt ott hazánkban is, de a külföldön számos példákban életben láthatni.
Balgatag egy állitás tehát az, a midőn illy nyilatkozat hangzik el: „Nyomorult dolog valóban, miszerint több hydrotechnicus a fulyók szabályozásánál egyebet nem javasol, mint töltések, és az átvágásukat. Balitélet szinte a vizágykanyaroknak átmetszése elleni vélemény annál inkább, mivel többször tesznek a zátonyok akadályt a hajózásnak, mint a viz kevessége; a zátonyt pedig csak átmetszés szüntetheti meg, mivel a part-bedülést egyedül az átmetszés kevesiti, az árviz kiöntése ellen pedig nincs ennél olcsóbb s erősebb hatalom az ember kezében, de nem is lészen. A part-töltés maga gyenge erő. És bár minő diszes, rendszeres töltési intézetnek állandóságára, s a töltések mögött fölfakadó s szivárgó vizek gátlására, elkerülhetlenül szükséges az átmetszés. Különben ha a folyó-ágy annak szabályozása nélkül töltéssel körül vétetik, akkor bizonyosan következni fog a két töltés közötti nagy fenekének, a töltés közé vett partmelléknek vagy az ártérnek iszappali felemeltetése, melly baj ellen a töltések emelése kevés bátorságul s biztosságot igér, mivel tudjuk, hogy a töltés-emelésnek illy körülmények közt határt vet a nyomó viznek a töltésen belőli áttörése. Ezek szerint a Tiszavölgy, ha a töltés rendszer által, az átmetszések üdvhozó elvét háttérbe nem szoritandja rónáin, különben is csekély esésü Tiszafolyónál, csak igy boldogulhat, annak veszélyteljesb kirohanására növekedő rendetlenségeivel.
Mennyire függjön a töltés állandósága, a vizfolyás eligazitásától, és mennyire szükséges legyen a töltéseléssel, hol a vidék helyzete, annak hosszu időre elhalasztását roppant károk nélkül, egyátalában meg nem engedheti, a lehetőségig a vizágy szakaszonkinti igazitását kapcsolatba hozni, avvagy a töltéselést a folyó ágyának rövid idő mulva szükségesképen rendezendő voltához alkalmazni, kitünik eme 592gyakorlati adatokból:,,Ehe man die Eindaemmungen bedeutender Flussbezirke unternimmt, erwaege man zuvor wohl, ob auch der Lauf des Flusses so gestaltet ist, dass er den Dammanlagen nicht schaedlich wird. Wichtigen Dammanlagen an maechtigen Flüssen sollte immer eine Rektifikation der letztern vorausgehen. – Die schaedlichen Wirkungen, die ein irregulaerer Lauf des Flusses auf Dammanlagen ausübt, können ohne Rektification desselben nicht wohl vermieden werden. Die durch die Flusskrümmungen veranlasten Hemmungen der Geschwindigkeit, Rückschwellungen beim Eisgange. Eisstopfungen, erregen die Hochwasser ungleichseitigen Angriff auf die Daemme, einen erhöhten Wasserstand, Übersturz über dieselben und Dammbrüche. In dieser Beziehung liefert die Rheinrektifikation laengs des bayerschen Gebietes, und das nunmehr an demselben vollendete Damm-system lehrreiche Daten. Das ausserordentliche Hochwasser des Rheines, welches vom Ende October, bis Anfang December 1824, eine seit Menschengedenken unerhöhte Naturerscheinung andauerte, hat die Unhaltbarkeit eines Damm-Systems laengs Flüsskrümmungen bestaetiget. Waehrend die saemmtlichen, zwischen Sondernheim und der hessischen Grenze liegenden Daemme, also in jenem Landstriche, wo die Rheinrektifikation beantragt, aber noch nicht ausgeführt war, von dem Hochwasser durchbrochen wurden, und die ausgedehnte über 50,000 Tagwerke Landes einnehmende Gegend ein schreckliches Bild der Verwüstung und des namenlosesten Jammers darbot, blieben die Daemme laengs des rektifizirten Stromgebietes von der französischen Grenze bei Neuburg bis Sondernheim frei von jeder Beschaedigung.” Továbbá: es sollten also die Daemme am Anfange der nicht rektifizierten Bahn um 6’–89" höher seyn, als es eigentlich die Nothwendigkeit erfordert haette, wenn der Fluss gaenzlich rektifizirt gewesen waere.” Melly töltéselési szükségtelen költség a Tiszánál megkimélendő lehet, ha hogy a vizágy rendezése nem mellőztetik. Folytatva pedig: „Diese Umstaende bewogen die oberste Staatsbehörde, noch im Laufe des Jahres die Rheinrektifikation fortsetzen zu lassen, umso den bisher stets unaufhaltsam fortschreitenden Verheerungen des Stromes ein bleibendes Ziel zu setzen, und den ausgedehnten dies und jenseitigen Rheingegenden unabsehbare Vortheile zu gewaehren. Durch die fortgesetzte Rheinrektifikation wird aber nicht nur das untere Stromgebiet allein gewinnen, sondern auch das bereits rektifizirte wird hieran Theil nehmen. – Die Daemme von Neuburg bis Mechtersheim sind durch Senkung der Rheinwasserspiegels um 1,. 50 Metres (5’–2˝) allen Hochwassern und Eisgaengen für die Folge unübersteiglich geworden, die einzige Fürsorge besteht noch in deren, mit wenigen Kosten verbundenen Unterhaltung. Eben so ist der Entwaesserung der dahinter liegender Laendereien, ein ausserordentlicher Vorschub geleistet.’ – „Man muss daher zu diesem Mittel schreiten, oder Daemme nur mit Vorsicht da anlegen, wo das Terrain oder ein möglichst regulaerer Flusslauf die Anlage begünstiget, oder endlich die Daemme so weit zurücklegen, dass sie nicht mehr nachlheilig auf dem Hauptsromstrich wirken können.” „Da hingegen an kleineren, ruhigen Flüssen, woran unser Vaterland so reich ist, könnte unbedenklich ein Damm-System hergestellt werden, wenn nur einigermassen an denselben nachgeholfen würde.” – Lásd mindezeket és többeket „Der Dammbau 593stb. von Joseph Rattinger königl. Kreis Bau-Ingenieur zu Würzburg stb. 1844. 45., 46., 47. lap.
Mivel pedig, valamelly görbület vagy kengyel (rippa protuberans) átásásánál a viz sebessége noha nagyobbodik az uj mederben, de ez csak eleinte levén szembetünő, a minthogy a nagyobb sebesség az átvágás fölötti folyóba fölfelé kiterjedvén, a folyót mélyiti, a nagyobb eset pedig, melly eleinte csak az uj árokba vagy is az átvágásra terjed ki, lassankint elosztatik hosszabb és hosszabb folyó közre mind addig, mig a sebesség különbözete egészen meg nem szün, vagy is alig szembetünend, a sebesség szaporodásának avvagy inkább a nevekedettnek állandósithatása tekintetéből, az egymást követő kengyeleknek, s az egymást fölváltó görbületeknek átásatása a helybeli körülményekhez képest eléggé nem ajánlható, kivált a Tiszavölgy gyér lejtü s lankadt sebességü vidékén, a hol a Tisza különben is a rendes árvizek elfogadása és kiöntés nélküli letakaritására, a természettől kiszabott árka nagyságának kimunkálásával lenne kényszeritendő. –
Az átmetszések vizműtani részletesb fogásait, mint nem ide tartozandókat mellőzve, azt azonban ez alkalommal megjegyezvén, hogy az ajánlott átvágások tökéletes végrehajtására kivánatos, sőt elkerülhetlenül szükséges egy gőzerőmű, melly vidra név alatt ismeretes, avvagy pedig a Pechmannféle földet fölszaggató vasborona, mert az árok feneke elégséges mélységre közönséges ásó szerszámokkal ki nem ásattathatik, a rendszeres töltéselést Tiszánk rendetlenségeihez képest ekként véleményezem:
Az közönségesen tudva van, hogy a folyóparti töltéseknek, a hol t. i. szükségesek rendeltetésök kettős czélzatu u. m.
1-ször. Gazdászati tekintetben, a folyók mellék lapály földtéreit s egyes tulajdonokat a közönséges árviz szétrohanó dulásai ellen védeni s megoltalmazni.
2-szor. Kereskedési azaz hajózási tekintetben, a folyó felduzzadt árjának összetartásával a vizágy mélyitése, hordalékok tova szállitása, s zátonyok, mint a hajózás akadályainak, a mérsékelt vizfolyás gyorsitása általi eltávolitására sikeresen hatni.
A Tisza töltései, mellyek és a hol léteznek, mind ekkorig több helyen, mint nem régibb időktől fogva többnyire gazdászati, s ollykor ollykor valamelly közlekedési ut árviztőli mentesitése tekintetéből készültek, következőleg majd egyenes, majd szögletre kanyarodó vonalokban határozódtak, az azok közt minél szűkebb ártér fenhagyásával és minél kevésbé tekintetbe vételével a Tisza s partjai tulajdonságainak és a meder a csak közönséges áradáshoz képesti szabdaszerű szélességének. – Melly szabály nélküli töltésfoltozás inkább mintsem készités, a jelenleg kárrészvéttel tudomásul szolgáló rendetlenségeit idézé elő a Tiszának. Mik miatt Tiszavölgyünk a rendszeres töltéselést, de nem az önállót és az átmetszéseket majd csak nem kizárót, nem mellőzheti épen ugy, mint Holland és éjszaki Olaszhon töltéseinek a kor s a körülmények szerinti rendszeresitését. A mire is lássunk egy kis adatot: „Diese Eindeichungen aber können die Erhöhung der Flussbetten nicht hindern, sie müssen vielmehr dieselbe befördern. Dadurch wird auch Holland von den grössten, immer zunehmenden, villeicht kaum mehr abzuwendenden Gefahren bedroht. In aehnlichen Verhaeltnissen sind die Gegenden am Po in nördlichen 594Italien, Ich glaube vermuthen zu dürfen, dass eine Verbesserung der Eindeichungen in diesen Laendern durch Herstellung der Normalbreite für den hohen Strom mittels der Deiche in Verbindung mit einer durchaus geordneten Strombahn, und mit gehöriger Rücksichtnahme auf die durch diese Verbesserung der Bahn verrmehrte Gescchwindigkeit des Flusses, und auf die dann in dem naemlichen Zeitraume ankommende grössere Wassermenge das zweckmaesssigste und villeicht einzige Mittel seyn würde, jene Gefahren wenigstens grösstentheils zu entfernen, wenn auch noch asserdem hic und da Hilfsmittel für unmittelbare Vertiefung angewendet werden müssten, wo die Verbesserung der Flussbahn und des Deichsystems allein nichtmehr hinreichend sein sollte.” l. Pechmann, Pr. Flussbau 2., 13., 832, 123 – 124 lap.
Mi tehát boldogok! kik a külföld példáin okulva sikerdus eredménynyel igazithatjuk s szabályozhatjuk folyóinkat. Mi választanánk el a töltés-rendszertől a jelenleg bár csak szakaszonkint tehető folyóágy igazitását Tiszavölgyünnél? a midőn utóbb azt veszteséggel is egyesitni intőleg tanácsolják a külföld számos példái! – Nem! nem! – azt a világ minden kincseért se tegyük! hanem a viz áradalmitól megmentendő földtér arányában mind azoknak méltóképeni figyelembe vételével, mik a Tiszavölgy szabályozásánál, mint ha jól intéztetik, majd egy századra boldogitólag kiható vizműi emlék megalapitásánál, valamint egy részről a költséget szükségtelenül elszaporitanák és nem megvetendő földterületet a Tisza hullámainak s eliszapolásainak méltatlanul tennék ki áldozatául, ugy ellenben más részről a mik a Tiszavölgynek az emberi tehetséggel határos szabályozási biztosságát csalhatlanul föltételezik, siessünk s törekedjünk a töltés-rendszer mellett, a már ekkorig is eléggé ellomhult sebességü és hova tovább az árviz magasságával a nélkül, hogy a fogyasztandó vizmennyiséget szaporitaná, mind inkább emelkedő Tiszának, minél több káros hatásu görbületek átmetszésével illő sebességet szerezni, rövidebb hajózási vizpályát nyitni. stb. stb. Különben, mint már fenebb emlitve vala, az önálló töltéselést, a csak imitt amott teendő mintegy próba-átvágások mellett, mint utolsó védszert az árviz okozta veszélyek elháritására használva, a Tiszafolyó időnek előtti eliszapolását siettetendjük.
Mondjunk le tehát a Tisza ártérének oda itélni szándékolt 500–800 s néhol 1000 ölnyi távolságra egymástól készitendő töltésekről, azonban a Tiszaparttól 50 ölnyire épitendő töltéseket se fogadjuk el. Mert amazok a Tisza valamelly egyenlő menésü szakaszain, részint a medernek (a töltések közti egész tért, vagy az ártért értve) szélesitésével annak feneke emelkedését, azaz mélysége és sebessége apadását, s ezzel együtt meder tisztitó erejét lankasztják, részint pedig a Tiszapartoktól távol, csaknem átalában 3–4 sőt 5 lábnyival alantabb fekvő vidékre rakatván, magas töltéselést kivánnak. Emezek pedig az előbenihez hasonló szakasznál kis közre való épitésökkel, és igy a folyó ártéreinek szük megszabásával a vizsebességet aránytalanul nevelvén, igen tartani lehet a partok s töltéseknek, a viz összeszoritott ereje általi megtámadása és szaggatásától. Ha pedig az egymást felváltó s hirtelen forduló görbületeknél állitjuk össze az imint felhozott két rendbeli töltéselést; igaz, hogy a távol vagy nagy közü töltéselés biztosb a víz szaggató rohanásai ellen, és töltés vonalai a folyópart kanyarait nem követve 595egyenesbek levén rövidebbek is, hanem tulzott szélességü ártére miatt, (kivált ha még a befoglalt kigyózatok átvágása sem czéloztatik) a folyó s állapotja szakadatlan rontását annál inkább, mennyivel távolabb állandnak a töltések egymástól, s medrének megháboritását nevelő rendetlenségeit eszközli és a homoru vagy öbös partoknak védtelenül harapódzó alámosásuk következtében, a ráviteles eset csökentésével, a vizágynak elzátonyosodásával a töltések aláásását minél számosb kacskaringók szerint sietteti. A kis közü töltéselés ellenben, szük ártére miatt a part kanyarulatait a viz sodra szerint egy közüen követvén, könnyen jégmegtorlást okozhat, miáltal a töltések mindenkoron az árviz szétrohanó veszélyeinek, kivált a fordulatoknál kitétetvék, mihez járul még az is, hogy a partkacskaringói szerint az azoktól kis közre forduló töltések vonala hosszabbra terjedvén, a görbületek közti térnek (a hol átvágások nem létesülnek) megkimélésivel aránylag sokkal többre szaporitatik a töltéselési költekezés. (Vége köv.)
Molnár János.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
