Léghajózás.
Léghajózás.
Brüsselben, a Hecke tanártól kigondolt léghajózási rendszer következtében részvénytársulat alakult, 2 millió frank tőkepénzzel, mellynek czélja: 1) Utasokat, árukat és leveleket szállitani léghajón. 2) Tudományos és strategiai fürkészeteket tenni. 3) A föltalálói szabaditékot akár társulatoknak, akár egyeseknek eladni.
Sokan lesznek talán, kik ezt olvasván szánó és hitetlen 880mosolylyal gondolnak a sok már föltaláltnak, a gőznél sokkal czélszerűbbnek kürtölt, de mégis soha nem létesitett erőmüvekre. Mi az oka, hogy még is csak a földön, legfölebb is vizen járhatunk, s itt sem más, mint a gőzerő segitségével? Annak a hitetlenség az oka. – „Ha hitetek leend s mondandjátok a hegynek kelj fel, és menj a tengerbe, azonnal meglészen”; mondá az üdvözitő. És tapasztaljuk az életben, hogy ez szóról szóra igaz is, csak ne kivánjátok, hogy betüről betüre is igaz legyen. Lám a legtöbb erőmüvek s készületek, eljárások, előnyök, mellyek az életet közvetlenül vagy közvetve türhetővé, sőt kellemessé teszik, kezdetben ép ugy kigunyoltattak mint most a mostaniak, mig lehetőségüket senki sem hitte, addig senki sem csináltatta meg, és azért nem is jöhettek létre; ellenben mihelyt hitt valaki bennük, s megcsináltatta, életbe léptek a csudasikerü és eredményü találmányok. És igy még is csak igaz, hogy „a hit csudákat mivel”, ha bár nem is betüszerinti értelemben.
Hogy a léghajózás, vagy is inkább a repülés, régóta foglalkodtatja az elméket, könnyen kimagyarázható azon körülményből, hogy az ember kinek vágyaihoz mérve olly csekély erő és rövid élet adatott, nem nézhette irigység nélkül a madarakat, mellyek czéljukat olly sebesen elérhetik, mivelhogy sem a görbe – ugy nevezett – országut, sem az eső által feneketlenné tett töltés, sem a nagy hó, sem a Duna zajlása, vagy a részeg révészek lomhasága, sem a meredek s járhatatlan hegyek, vagy passust kérő vámtisztek nem késleltetik utjokban. Az emberi vágyaknak legnagyobb korlátja az idő – inkább élet rövidsége. Ezt a viszszapótolhatlant kell kiemelni, s vele legjobban gazdálkodni. A repülésnél legegyenesebb irányt lehetvén tartani, – a nélkül, hogy költséges vasutra szükség lenne, – igen természetes, hogy ez ha egyszer sikerült, személyszállitásra inkább fog használtatni mint a vasut, mivel azon költséggel, mellyel vasutat épiteni és fentartani lehet, bizonyos p. o. 10 mérföldnyi távolságon, léghajózás által a személy-szállitást száz akkora térségen is fentarthatni.
„De hát csakugyan lehető a léghajózás”? Kérdi valaki. – Hogy ne, hiszen taval láttuk Lehmant fölszállni. – „Igen, de ő csak arra mehetett merre a szél vitte”. – Az szent igaz, de a madár arra léghajózik – vagy ha tetszik – röpül merre kedve tartja, tehát tetszés szerint választott irányban is lehet léghajózni, azaz repülni. – „Igen ám madárnak, de embernek nincs szárnya”. – Az nincs, de van esze. Az ember könnyen a vizbe ful, uszó hártyái sincsenek, és még is most már csudálatos sebességgel, kényelemmel és biztossággal áthajózza az Oceánt, miért ne hajózhatná át a levegőt is szárny nélkül? – Ha szinte olly czélszerü repülő gépei – léghajói – lesznek, mint a milly czélszerü uszó gépei – hajói – vannak már most is. – „A gőzerőmüvek vizen alkalmazhatók, bár súlyuk igen nagy, de levegőben, melly ezerszer sőt többször is ritkább a viznél, épen súlyuk miatt nem használhatók, mivel már csak ezen gépek terhének fentartására iszonyu nagy területű készület kellene, a nagy területre pedig az ellenkező szélnek szinte iszonyu nagy hatása lenne, ugy hogy azt a fölforgatná, s földhöz vágná”. – Ez mind igaz, de hát mulhatatlan szükséges ott a sulyos gőzerőmű; nem lehet e a készületet más erővel hajtatni? Vagy nem lehet e a gőzgépeken is még annyit javitani, hogy mostani súlyuk 1/40 részével és 881még is ugyan azon hatással birjanak? Nem lehet e gőzt tüz nélkül csinálni, – és igy a sulyos kőszenet, s az ahhoz szükséges készületeket végkép mellőzni? – „A posse ad esse non valet consequentia. Abból hogy lehet, nem következik hogy van is.” – Bizony nem. Nem is mondom hogy van, csak azt mondom hogy lehet és hogy lesz is. – Hogy ne lehetne, lehet biz ott, és lesz is bizonyosan nem sok idő mulva.
„Ha már választott irányban csendes időben lehet is, de szél ellen nem lehet röpülni, léghajózni; szél ellen az uszógép – a hajó – sem mehet, még kevésbé tehát a repülőgép.” Az uszógép, vagy is a hajó, a vitorlás t. i. melylyet csupán a szél hajt, igaz hogy csak szélmentében vagy legfölebb oldalaslag mehet; ámde a gőzhajó szélnek szemközt is. Azért, mivel a gőzhajó ereje nagyobb, mint a neki szemközt jövő szélé, az erősebb pedig mindenütt legyőzi a gyengébbet; – ennélfogva a léghajó is, ha mozditó ereje a szélnél erősebb, mehet szél ellen.
Nemcsak meglepő, hanem igazán szomoritó, midőn az ember olly egyént hall a választott iránybani léghajózás, – tehát a repülés lehetetlenségéről okokkal, sőt számokkal disserálni, kiről tanultsága miatt feljogositva vagyunk várni, hogy a logicát is tudja, mellyben ez is találtatik, hogy a non esse ad non posse non valet consequentia. 1843-ban olvastam a bécsi ujságban egy értekezést a repülő gép lehetetlensége felől. A tudós értekező számokkal bizonyitja be, hogy a repülő gépet, vagy léghajót kellő irányban hajtani sem emberi, sem gőzerővel nem lehet (azaz megkövetem, csak a mostani divatuakkal nem lehet). A bizonyságul fölmutatott számitások ellen semmi kifogásom sincs, mert azok helyesek. Hanem nemcsak nekem, de minden elfogulatlannak kifogásunk – pedig a legalaposabb – van azon következtetés ellen, mellyet a tudós értekező értekezéséből vont. Ő ugyanis azt következteti, hogy miután a most használatban levő erők közül egygyel sem lehet a léghajót választott irányban, annyival kevésbé szél ellenében hajtani: tehát egy átalában nem lehet semmiféle erővel sem. – Pedig ez csakugyan nem áll. – A vasutak és gőzkocsik ezelőtt 30, a gőzhajók és lenfonó-gépek ez előtt 40 évvel szinte lehetetleneknek tartattak, és tartattak Napoleontól, ki lángész volt; már ha ő tévedhetett, miért ne a tudós értekező, miután ő neki szinte olly kevéssé juthat eszébe, magát Napoleonhoz mérni, mint bármellyikünknek is.
T. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
