A julius 17-diki alsóházi ülésben Russel kijelentete, miszerint a közügyek folyama nem engedi a parlamenti ülésszaknak augusztus közepén tuli prorogatióját. E szerint tehát a hajózási törvények, mellyeknek tárgyalása legnagyobb részét foglalá el az idei üléseknek, elfognak maradni. A parliament bezárásáig mindössze is csak a közegészségnek felügelet alá tételét és a Rómávali diplomaticai összeköttetést tárgyaló törvényjavaslatok fognak sanctio alá jöhetni. Ez utóbbi ellen azonban még a mondott napon iseg 3,500 aláirással ellátott kérvény nyujtatott be.
– A Daily News a czár és a szláv mozgalmakról következőleg nyilatkozik: Jelenleg az orosz hatalom növekedésétől egyáltalán nem kell rettegni, mert e hatalom nem egyéb, mint elv, pedig a zsarnokság elve. A zsarnokság, melly által kiterjesztetik s föntartatik aroppant birodalom, elvben naponként gyengítetik, és a különböző népfajok elégületlensége mind inkább növekedik, sőt ugy látszik, hogy a zsarnokság lánczai lassankénti tágúlásával nem sokára az egész birodalom felbomlik. Europa egyensúlya eddig bizonyos territorialis felosztások által tartatott fen, a jelen időszakban pedig az elvek túlnyomósága döntendi el a birodalmatk határait. 1816–1830-ig azt gondolá az ember, mikép Oroszország és Anglia csupán a világügyekbe való nagyobb befolyásért küzdöttek; most azonban könnyen átláthatni, hogy e küzdés nem volt egyéb, mint az alkotmányosság és zsarnokság elveinek harcza. És e harcz következtében az utóbbi legyőzetvén, Európa nyugoti határaitól kelet felé szoríttatott. Anglia hat hónap óta folymaatosan azért küzdött, hogy az alkotmányos elvek Spanyolországban fentartassanak; most ettől egyszerre egész közönbösséggel elfordulván, figyelmét az Aidge, Duna és a Spree folyamokra forditja, Igaz, hogy a dunai tartományokrai befolyás a törökről az oroszra ment át, s a bukaersti békekötés az orosz beavatkozhatást nyiltan kimondá, a mi illy kifejletlen nemzetekre nézv tán nem volt épen rosz, – sőt mondhatni, hogy a nép ez által a fejeldelem és bojárok nyomása s önkénye alól némileg megmenekült: mindzáltal a czárnak a Pruth feé vonuló seregétőli félelme alaptalan. Röviden e lap nézete az, hogy Németországnak a moldvai ügyekbe beavatkozni, s a prágai és bécsi jeleneteket Jassyban és Bukarestben előidzéni szükségtelen és czélellenes, nem azért, ugymond, mintha mi a bécsi és berlini forradalmak ellen panaszkodnánk, mivel mi ezeket nagyon is szükségeseknek, sőt kikerülhetetleneknek tartjuk, minthogy a tömérdek visszaélések s otromba rendszerek eltörlése forradalom nélkül nem is lett volna kieszközölhető; hanem mivel Moldva és a német birodalmak között nagy a különbség, itt ugymond, az intelligentia, vagyonosság, s más állandó elemek elegendő garantiát nyujtanak a vas zsarnokság elmellőzésével a rend helyreállítására, míg amott mindez tökéletesen hiányzik.
Azután átmegy e lap a szláv mozgalmakra, s azokröl következőleg szól:
Lehetlen, hogy e legenthusiasticusabb panszláv is maga fajainak unioját remélhetné. Dánzigot s Warsót Jassy- s Belgráddal összekötni, valami képzelhetlen, valamint az sem hihető, hogy Csehország Németországtól elszakadjon és egy szláv birodaomhoz csatlakozzék. Lengyelország ujjászületése a remény méltó tárgya, de egy ausztriai s Oroszországtól független déli szláv birodalom felállitása, sem kivánatos, sem kivihető. E népfaj különböző helyekre van szétszóra, egy része a magyarok, a más Austria, a harmadik Poroszország és az orosz hatalma alatt van, s ezen illy módon szétszórt népfaj egygyéolvadását a nyelvkülönbség is óriásilag gátolja.
E lap még azt is hiszi, hogy a cázr a külhatamak- és szabad sajtóból akaratlanúl is tanulván, átlátta, hogy a Siberiába való száműzés- és kancsukávali kormányzási rendszernek az ő szent székéről is el kell tünni.
– A királyné s férje julius 18-kán meglátogatták a neullyi grófot (Fülöp Lajost) Claremontban.
A julius 19. felső házi ülésben Richmond herczeg a külföldi juhok bevitelének eltiltását inditványozta, minthogy ezen állatok megvizsgálására kevés gond fordittatván, betegségeket hoztak be, mellyek a belföldi birkák közt is elharapóztak. A nemes lord e körülményt megint szemrehányásul használta a free-trade-rek ellen. Wharndiffe lord a londoni kereskedőknek a bukási törvények szigoruabb végrehajtását sürgető kérvényét nyujtá be. Az eőadásból kitünt, hogy a lefolyt öt évben 1,300 bukási eset fordult elő évenkint; az ezekkel járó veszteség pedig 65 millió font sterlingre rug, mi egyedül csak a törvények hiányosságának tulajdonitható. Az alsóház nem tarthatott ülést, minthogy csak 31 tag jelent meg.