OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Julius 14-kén Rómában a „Santa Maria” főszentegházban nagyszerü gyászmise tartatott a junius 24-diki lázadásban áldozatul esett párisi érsek emlékére. Jelen voltak nem csak a Rómában tartózkodó franczia idegenek s diplomaták, de jelen volt maga a pápa is.
Nápolyban országgyülési elnökül Capitelli Domokos választatott.
Gioberti Florenczen tett átutaztában hosszu beszédet tartott az ottani lakossághoz, s ha meggondoljuk, hogy ő mai nap mindegy főszemélyeítője a monarchia alapon tervezett olaszegységnek, s Carlo Albertonak nemcsak buzgó párthíve, de kedvelt s nagy befolyásu tanácsadója is; nem lesz érdektelen, beszéde fővonásait közleni. Legelőször is háromra figyelmezteti az olaszokat, melly nehéz vészt hozhat a függetlenségi hadviselés sükerére, Francziaország befolyására, a tartományi szellem tulnyomóságára, s a kölcsönös bizalmatlanságra. „Megvallom, mondá szónok, én jobban félek barátommá fogadni a francziát, mint ellenségemül látni a németet. Nem mintha nagyra nem becsülném e derék nemzet érdemeit, avagy szövetségét hasznosnak s szerencsének nem tartanám, de óhajtom, hogy szövetségesünk legyen otthon saját honában, nem pedig itt saját földünkön. Legyen segélyerőnk eszméi, de nem fegyvere által; mert fegyvereivel közinkbe hozná a köztársaságot, s ezzel együtt az anarchiát, melly végső elgyengülésünkkel ismét szolgaságba süllyeszten.” Ezután a szónok Olaszország eddigi nagyobb bajainak kutforrásáúl a tartományi s helyhatósági (minicipal) hatalmat mondja lenni. Mert szerinte ez az egyetlen tér, mellyen a köztárssaág barátai mozognak, s Olaszorzág jövendőjét veszélyező elveinek életet s tatósságot akarnak szerezni. Ez szükségkép feltördelni a nemzet egységét, s elbénitja azon erőket, mellyek egy polgári királyság alatt minden nagynak és jónak nemző magvaivá lennének. Végre erősen tiltakozik Gioberti az ellen, mintha az olasz köztársaság eszméje olasz földön fogamzott volna; ő azon idegeneknek tulajdonitja, kik mai nap saját szüőföldjükön testesítve az eszmét, attól inkább félni, mint azt szeretni tanítának. És legnagyobb szerencsétlenségnekazt tartja, hogy a függetlenségi harcz elején mindjárt nem egyesültek az olasz tartományok, mert az erők mostani szétforgácsolása helyett, ma Olaszország győzelmes phalanxot állított vólna Austria ellenébe stb. – Hogy e beszéd árnyfala mögött Carlo Alberto nagyravágyása rejtezkedik, azt eléggé tanusitja minden szava e szónoklatnak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
