AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs, aug. 22. A kamara tegnapi ülése kissé, föllebbenté a fátyolt. Az esti lapok pedig a hűtlenség új példájával kedveskedtek.
Petranowich követ interpellálta a belügyministert, valljon való-e, hogy osztrák, és így nem magyar seregek is kényszeríttetnek, saját hajlamuk és érdekeik ellen, a szerbekkel és határőrökkel harczolni? mert ugymond a köztudomásu dolog, miként Magyarország déli részeiben, jelesűl a Szeremségben a szerbek és horvátok elleni táborban nem magyar seregek is vannak.
A belügyminister hivatkozván már más alkalommal kifejtett nézeteire, kijelenté, miként tudtával a Szeremségben német ezredek nincsenek: azon nem-magyar tisztekre nézve pedig, kik magyar ezredeknél szolgálnak, már a kellő intézkedések megtétetvék. A tegnap este megjelen „Reichstagsblatt” igy adja! – –
De az interpellatio im igy történt: Való-e hogy osztrák és igy nem magyar seregek is kényszeríttetnek saját hajlamuk és az álladalom érdeke ellen szerbekkel és az illyekkel harczolni? – Szó szerint így történt.*
Hát már olly ember is akad a birodalmi gyülésen, ki még az ürügynek semmi árnyékával sem szépíthető ocsmány, menthetetlen szerb pártütésről is ekként beszél? – Jól van jól – pro nota veszszük. – De hát valljon a belügyministernek nem jutott eszébe megemlíteni, hogy Olaszországban meg a magyar seregek kényszeríttetnek, s magyar nemzet hajlama ellenére, az olaszok ellen harczolni, s harczolni hősiesen rettenthetetlenül? – A szerk.
És ez a dolognak egy kissé erős variatiója. De hiszen az illy sajtó-perfidiát a bécsi lapokban már megszoktuk.
A belügyminister Doblhoff úr pedig a kitételt nem tagadván, indirecte helyeslette. – Köszönjük minister úrnak a felvilágosítást. Nem fogjuk elfeledni.
Mit mondhatni rá? aligha egyebet, mint azt, hogy nehéz elhatározni, valljon az interpellatióban vagy a válaszban van-e világosb Hübnere ügyeink balságának.
Tudtunkkal ahhoz, miként a nem-magyar tisztek, sőt a nem-magyar ezredek is kicseréltessenek, már a fejedelem jóváhagyása is hozzá járult.
Azonban az interpellatio mégis tanulságos.
A politicai mozgalmak a levegőből kissé leszállandnak e napokban a tényekbe.
Holnap után kezdetnek meg a sajtóperek. A „Studenten Courirt” Schütte fogja védelmezni, – Schütte, ki a schwarzgelbeknek már is tyúkszemére hágott, mert azon a frankfurti bal oldal elveinek helyeslésére vonatkozó adresse aláirásaért, mellyet a közbátorsági bizottmányban ő eszközlött, ebből tizenhat század hívta már vissza képviselőit. És több is mozog.
Mi a schwarzgelbek folytonos erősbödésére s tulnyomósságára mutat. Azonban korántsem kell hinni, hogy az erősbülés a természet súlyegyenző sajátságát kijátszva kellő ellennyomaték nélkül áll. Egy tény s a dolog világos. Harmadnapja ő felsége a fejedelem nagyszerű szemlét tartott a nemzetőrség fölött. A szemletartó felség előtt csapatonkénti elvonulás alkalmával a még hajdanból fenálló polgárőrsereg zenészkara a „Gott erhalte-t” – a nemzetőrségé a „ Deutsches Vaterland”-ot – az academiai legióé a „Fuchsliedet” fútta..
S igy egyenliti ki magát minden az életben, főkép ebben a bécsiben, mellynek eleme rendkivül sajátszerű.
Most itt a sok minden tarkabarka tény és zöld beszéd között két aláirás, mellyet a schwarzgelbek mások rettentő példájára kerengtetnek; gerjeszt legtöbb figyelmet.
Egyik, melly már közel 3000 aláiróval bír, az academiai legio lefegyverkeztetését tárgyazza.
A másiknak czélja egy interpelláló petitio e kérdéssel: „Tett-e, és minő intézkedéseket a ministerium azon nyilt respublicai mozgalmak elfojtására, mellyek az aulában áradoznak?”
Az első kétes kimenetelű attentat lesz a közcsend és belnyugalom ellen. A másik nem épen kellemes leleplezése a tétlen hatalomnak, melly más kezével szedeti ki kényelmesen a forró gesztenyét a közigazgatás serpenyőjéből.
Az első majd felvillanyozza a szendergésne indult közbátorsági bizottmányt; a másik azon most erélyes törekvést, melly az itteni divat szerint elhamvadott volna, elevenebbé szítandja, főkép ha, mint hirlik, valósul, hogy Hecker maholnap e birodalmi fővárosban üti föl eszméi és izgatása veres zászlóját.
Az elsőt, minthogy nincs könnyebb a szónál, mert ezt fekve is ki lehet mondani, könnyen megirhatják és formulázhatják azok a jó urak, kik most a legújabb politicai zsebszótár szerint „ Enthusiasten vagy Fanatiker für die Ruhe” neveztetnek, de a kivitelbe könnyen bele törik a kés: a másodikra pedig teljes megnyugvást adand a magas ministerium egy ollyszerű válaszban millyen volt prédikátiója a baranyai papnak, kit úgy dicsértek hívei: „Az ám csak a pap halli kend, mert ugyancsak ember legyen ám, a ki megérti, mit papol.”
És hogy e gyanítás az állapotok kellő egybevetésének resultatuma, a tegnapi esemény világosan igazolja.
Tegnapra néhány napi előkészület mellett nagyszerű fáklya..menet vala rendezve, melly a schönbruni palotájában mulató felségnek tiszteletére szolgálandott.
Mint az illyekre nagyon kész hajlamu bécsi nép hő ragaszkodásából gyanítni lehete, özön sokaságban nyilatkozott volna e hódolattétel.
Azonban a körülményekből egészen más alakú csoportozás merűlt fel.
A községi bizottmány, melly a közbátorsági bizottmány társtestülete, a munkások egy részének, úgy mint a nőknek és ifjonczoknak napszámát öt pengő krajczárral leeb szállítani, s az átalános ellátási rendszert egyességi rendszerre most még ugyan nem egész fölcserélni, hanem vegyiteni határozta.
A homoeopathiához szító határozat, s az ízetlen vegyiták a jobbhoz szokott gyomrokat felháborította, annál inkább, minthogy az említett devalvatio, melly szónak még emlékezete is gyűlöletes, egy hét mulva a férfiakra is kiterjesztetni igértetvén, a mixturát derekasan fölkeverte.
Reggeli kilencz órakor már nagy tömege árasztotta el a város utczáit a napszámos nőknek és ifjonczoknak. Természetesen nem hiányzott utócsapatúl a férfisereg is.
Rajta mentek a községi bizottmányon a rendelet visszavétele követelésével. A bizottmány nem tágított. Az utczákat iszonyú lárma özönlé el. A közbátorsági őrök eloszlatást kisértenek meg, de a kivánt siker helyett a követelő roppant tömeg által rögtönzött tisztességes macskazenében részesültek. – Fényes nappal egész kar...macskazene még pedig nem a legiledelmesebb gesticulatiókkal kisérve a követelő nősereg részéről, meglepő látvány volt. – A vészdob megperdült, a harangok félreverettek, a nemzetőrség fegyverbe rohant, egy vadászcsapat is előtermett csakhamar, s a vitézek a viganók nem igen aestheticus lebegtetése felforrtyantak s kíméletlenűl neki rohantak a tömegnek, és jószámú egyének tetemes sérülésével, minthogy a kődobálás és szuronyvillogás között hamar csik baj az emberen, végre meg lőn szaggatva a tömeg hulláma.
Az aulában a követelők mellett pártfogási hajlam nyilvánult minden tétova nélkül, s az igazság kiszolgáltatása iránt heves nyilatkozatok válták föl egymást, mellyek még inkább élénkültek, midőn egy izmos nő takarosan helyben hagyván egy rá rohanó rendőrt, ennek kardját villogtatva jelent meg a tanakodó gyülekezetben panaszt emelve hangos, éleset és nyomatékost.
A városkapuk már 11 órakor mind bezárva és nagy számú őrséggel ellátva voltak, be senkinek, ki akárkinek szabad volt a menetel, a tömeg apródonként kitolatott. A bástyákra ágyúk szegeztettek, a külvárosokban a nemzetőrség minden csoportozást gátolt és oszlatott. Délután két órakor Schonbrunn már néhány ezer katonával vala biztosan megtelepítve. Huszár és német lovasság, gránátos és vadászság állt helyet egész készülettel. A kamrában híre futamodván a zavarnak, egy kis meghökkenés után a munka folyamatába visszatért. Az osztrák Cavaignac (officio talis) az előteremben határozottsággal mondá: „Just keine Concession”.
És ki hinné a kamrában is cravall. Több lakosa Prágának és vidékének egy emlékiratot külde be, mellyben Doblhoff s ministertársai felségsértőknek neveztetnek és vád alá helyeztetni követeltetnek. Okaik: mert a ministerium a tartományokra minden tekintet nélkül alakított össze, mert Schwarzer minister lett, mert a ministerium helybenhagyás nélkül nevezett álladalmi titkárokat, mert a hirlapok kegyét vasászsza, mert Thun Leót törvénytelenül elmozdította, mert Rothkirch grófot tette cseh kormányzóvá, mert az alsó ausztriai kormány elnöki helyét mind eddig be nem töltötte, mert Metternich jószágát az álladalom számára nem vette zár alá stb. Tisztességgel ad acta tétetett. S a cravallnak vége.
Azonban a külső cravall is rögtönzött levén, már esti hét óra felé csak bámulók, de nem érdeklettek csoportjai áradoztak az utczákon, a karinthiai és a Schotten-kapu kocsiknak is megnyittatott 5 órára, de a nemzetőrség száma folyvást szaporodott a fegyverbe állásra. Az academiai legio csillapitó, de nem megtörő szerepet vőn magára.
Estve tizkor még erős csoportozás, a währingi és tábori vonaloknál apróbb próbálkozások is. A befogottak száma éji 11 órakor 159. Éjfél tájban a währingi úton egy kis szelid verekedés, de mellynek oka korántsem volt egyéb, mint a sörélesztő. Hajnal felé csendes a város. De azért a tegnapi nap eléggé igazolja a köröztetés alatt levő fenebb említettem két aláirásról nyilvánitott véleményemet.
Már megviradt. A zavarnak nyoma sem mutatkozék.
Még egy pár szót a gözös elindulásáig.
A vasút Posonyig tegnap nyilt meg. Nyilt légyen vele a hazára áldás és dicsőség!
Reggeli 6 órakor indult el a mozdony Bécsből s 8 3/4 -re ért be a pozsonyi pályaudvarba. A megnyitás csak úgy a divatszerű politica nótáján történt, suttonban, mintha becsempészkedni kivánt volna egy szállitmány osztrák, mint kiván becsempészkedni máshol jogokba, mellyek őt nem illetik, s nem vigyáz hogy maholnap Aesop hűséges állatának sorsára jutand. Néme csendben indult el, s ért czélhoz a Bécsből legelőször Pozsonyba gördült Bihar nevű mozdony még csak a néző közönségtől sem üdvözöltetve. Gondolám, jobban esik magyarnak „Bihar” nevét itt is olvasnia, mint holmi coblenzi vagy st. Germeni levegőben ujongások viszhangját hallania. „Bihar” tiz negyed alatt ismét visszagördült.
Majd több lármát idéz elő egy új erkölcsi vasut megnyitása. Bécsbe Rongét várják. Már hirnökeül Pauli itt van. E napokban az Odeonban nagy gyülekezet tartaték. De mellyet némelly, vagy jó lelkű catholicusok, vagy némelly vig ficzkók vak tűz-lármát kiáltva szétugrasztottak.
A közép rend Rongét kiváncsian várja, sőt a nép is. Lám ez a példányúl szolgált orthodoxus bécsi nép, Látnák csak kik illyennek ismerék, milly mohón veszi s olvassa az új vallásról szóló röplapokat, s milly kiváncsian beszél véne és ifja az új vallásról.
Az estve Párisból ide érkezett görög utazók egy itteni gazdag kereskedőve szép öszveg pénzben fogadtak, hogy a franczia interventio Olaszország irányában el nem marad. Ugyanezek hozának Boroszlóból a pétervári és moszkaui határozottabb mozgalmakról is 216híreket. A czár csaukugyan elhagyta Pétervárát. Varsó majdnem teljességgel elpusztíttatott. A mozgalmak élén, mint mondják, oláhok és lengyelek állnak.
Wessenberg még mindig roszul érzi magát, s hiában várják haza.
Schwarzer minister úr actiái csökkentek. „Just keine Concession!” mondá ma a munkások irányában. Nem lesz elfelejtve, mondák emezek, kik között a mai esemény csak neveli az összetartást, s a Bécsből elszéledési hajlamot gyökerestől kiszakasztotta. De Schwarzer úr actiái nem e részről csökkentek.
Timoni Bukarestből visszahivatik, helyébe Kussin úr megy. Az oláh ügyekre éber figyelmet szegzett az osztrák ministerium (!)* V.
A magyar, – mint tudjuk – még éberebbet és hamarabb. – A szerk.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
