Az afféle idétlen elménczkedést, minővel ön, lapja 164-ik számában, a hongyülési képviselők tett szolgálatainak értékét, beszédeik száma szerint evaluálgatja, jó volna akkorra halasztani, midőn majd azt, mire most országunk határain köröskörűl és belűl is alkusznak, t. i. bőrünket megmentettük, s a nagy árkot, melly előttünk tátong, átugorván, hoppot kiálthatunk. De még ettől kissé messze vagyunk, s odáig a bolondoskodásra nincsen időnk. Jelenleg a képviselő testületről – a nálunk ez idő szerint létező egyetlenegy constituált hatalomról – olly modorban szólani a néphez, mint ön, említett czikkében szólott, több mint eszélytelen malitia s nem sokkal kevesebb a honárúlásnál. Ki a képviselő ház iránti bizodalmat illy útakon, vagy bármint is mostanság, aláásni törekszik, az tudja meg: egyenesen a rcactiónak teszen szolgálatot. Ezt belátni, nem nagy fejtörésbe kerűl. Legyen a törvényhozó test ma elnépszerűtlenítve: azonnal kész a forradalom ügye iránt már nagy részben lelkesűlésre birt népnél a jövendő felőli kétkedés, lehangoltság, szakadás és – mi ezeknek kimaradhatlan következménye – az anarchia. És csak ez az, mit a reactio várva vár, mi az ő malmára a legjobb víz lenne. Majd akkor aztán papolhattok a népnek respublicáról, kikiáltathatjátok azt neki a képviselőházzal. A nép, mellynek oktalanúl eszét vesztettétek, nem fog hinni sem nektek, sem megbizottainak, nem önmagának sem, hanem megtántorodva hitében s megoszolva belsejében, zsákmányává leend az ellene igenis öszpontosított erővel s nagy kiszámítással harczoló reactiónak. És akkor jaj nektek, oktalanúl írkálóknak; az első kötélen a ti nyakatok fog fen akadni, mint ezt a bécsi példákból megtanúlhatni. Azért legyen eszetek és most konkolyt ne hintegessetek sehol, mert belőle vészt fogtok aratni, a nemzettel együtt. – Végre az elménczkedő czikk irója gondolja meg azt, hogy most nem a sok beszédben, hanem a jó szellemű szavazásban áll a képviselő érdeme. Mi lenne abból, ha a 400 képviselő minden tárgy felett egyenként szónoklatokat tartana? talán akkor a hongyülés nagyobb gazdálkodást vinne véghez idővel és pénzzel? Még csak akkor fogna az igazán bő anyagot szolgáltatni nektek elménczkedésekre. Ne gyakorolgassa hát a Nemzeti szerkesztője számtani ügyességét a képviselőkön, mert ez haszontalan munka; hanem ha már olly szenvedélyes arithmeticus, számlálja inkább azt fel, hány eredeti és hány becsempészett czikket ad lapjában előfizetőinek. Ma úgy találtam, hogy a csempészések az egésznek kürűlbelől 8/9-ed részét teszik. Ime, ennyit beszél ön mások echojaként; és most azt kérdem: valljon ön az illy munkával jobban megszolgálja-e fizetését, mint napidíját azon képviselő, ki minden előfordúló tárgynál, saját emberségéből becsületesen szavaz? Lássa ön, milly könnyen torkára forrhat az embernek az éretlen elménczkedés! – Egy képviselő.