PEST, NOVEMB. 19.
PEST, NOVEMB. 19.
Ha jelen időnket a multtal összehasonlítjuk, e működésünk eredménye azon meggyőződés, hogy nehéz helyzetünk a politicai combinatio lehetetlenségével szaporodott.
Az európai események, mellyek tán soha illy viszonosan nem hatottak, néha pillanatok művei, s meghiúsítják a legmélyebb gondolkozású statusférfi legalaposabb terveit.
Ez részint jó, részint nehezebbé teszi helyzetünket.
Ha az austriai ház századokon át megrögzött politicáját tekintjük, lehetetlen nem örűlnünk azon véletlenségnek, melly népigázó politicai számadásain néha néha egy hatalmas vonást húz keresztűl, s a már majd kifáradt számolót munkájának ujonankezdésére készteti.
Ha ellenben minviszonyaink rendezése van szemünk előtt, igen nélkülözzük ama rendszert, melly az eseményeket jellemezni szokta, s azoknak legbiztosb alapját teszi.
De tennünk kell, – még pedig úgy, hogy épületünk rendszerhiány nélkül félbe ne szakadjon, vagy össze ne omoljék.
Fő törekvésünk: hazánk megmentése.
Kétségtelen, hogy e nagy munkában nagyobb részt a fegyver működik, de egyik, s meglehet nem csekély tényezője lehet az események véletlen fejlődése.
A constatált eszközt kötelességünkben áll egész mértékben használni, s napról napra inkább szaporítani és erősíteni. A mit a véletlen ad, nem szabad elhanyagolni, hanem fel kell használni, mennyire lehet.
Hirlapi és magán tudósításokból az látszik, hogy a ráczok egyezkedni akarnak; az alapok nincsenek tudva előttem, de a körülményekből itélve, azok valami nehézkesek alig lehetnek.
Átlátja már Sz.-Tamás is, hogy nem ő egyedűli választott népe az austriai kormánynak. Legnagyobb ellenét, az oláh népet, ugyanazon igéretekkel lázították fel, a szerb vajdaság helyt adott egy daco-román birodalomnak, mellybe amannak igen nagy, ha nem legnagyobb, része bele lenne olvasztandó; ez a sz.-tamási parancsnokság szemeit felnyithatta, s a föltételeket hihetőleg meglehetősen devalválta.
Ez egyezkedés által alsó táborunk mozgóvá tétethetik.
De ügyesen vezetve a dolgok e váratlan folyamát, az eddig ellenünk használt erő részünkre megszereztethetik.
A rácz lázadásnál a vezér minden, a nép eszköz; nem politicai öntudatból teszem hanem megy, mert menetik. A gondolkozó főt kell okaink valódiságáról meggyőzni, s meggyőződik az egész test.
Azt hiszem tehát, a teendőkről nincs kétség.
Fenmarad azután a népet felvilágosítani, melly, ha átlátja, hogy ő másra is született, minthogy egy szivtelen kormány vak eszközévé alacsonyíttassék, nincs tőle mit tartanunk többé, maga fogja azon szabadság vélelmében vérét ontani, mellynek letiprására olly hallatlan kegyetlenségeket követett el.
Ez által elleneinket igen meg fogjuk gyengíteni.
A lotharingiai ház önfentartásának utósó vonaglásaiban fordúlt csak a néphez, mint illyenhez; s ha megszabadúlt, épen szabadítóit, mellyekben az öntudat felébredt, iparkodott lenyűgözni leginkább, nehogy e kétélű fegyver: „nép” ellene is fordulhasson.
Százados politrcáját ez jellemzi leginkább.
Hogy igen messze ne menjek vissza, csak a XVIII-ik századból említem meg, hogy a hű tyroli népnek azért, mert a habsburgi ház megmentésének főtényezője volt, s ezzel némi öntudatra ébredt, nehogy erejének öntudatát valahogy nagyobb szabadsági alapok igényére fordíthassa, nyakára küldék Saurau és Wessenberget (méltó elődét a camarilla-ministernek) hogy jutalomképen municipalis szabadsága fájának ágait lenyirbálják, s oda vigyék a népet, hogy a vak engedelmességen kivűl kegyes uralkodója irányában mást valahogy ne követelhessen.
Midőn 1741-en a bécsi trón ingadozott, a mindig hű magyar nép menté meg – s meglehet, az isten keze azért is sulyosodott olly nagyon reá – s ez önfeláldozásnak mi lett eredménye? – M. Thoresia s fia József híven oda munkáltak, hogy nemzetiségünk a föld színéről letöröltessék.
A franczia forradalom kezdetén, bár Austria nagyon is zaklatva volt, a népekhez nem folyamodott, – katonákat állított a harcztérre, s midőn látta, hogy e támasz dőledezni kezd, midőn vele uralmának is dőlnie kell, utósó óvszerűl a népet hívta föl, melly bárányszelidséggel vette fel a fegyvert, s oroszláni elszántsággal harczolt nem szabadságért, hanem azért és úgy látszik, csak azért, hogy ezután is fejedelme az legyen, ki szürke kabátot és veres bugyogót hordoz.
A danastia megmentetett.
Népei mentették meg.
S a kegyes fejedelem szövetséget kötött a fejedelmekkel, minden bel és külzavargások ellen: – a szabadságot csirájában kelle elfojtani.
Az 1809-ki hős viseleteért a tyroli néppel 1813–1815-ben, miután rég biztosított szabadságaitól megfosztották – Roschman azt hitette el, hogy ez a fegyver hatalmával elfoglalt ország, s Bécsből ezentúl kegyelemként kell kérni, mit eddig jogosan követelt.
Úgy látszik azonban, hogy át kezdi már látni lassankint a nép is, mire van hivatva, s e cselszövényeken némellykori hathatós felszólalásai által roppant vonásokat húz át.
Ezeket használnunk kell, de ügyesen. Mert ha minerőnkre hagyatva győznénk is, győzelmünk csak akkor leszen teljes mértékű, ha, midőn kardunkat hüvelyébe teszszük, a népek rokonszenvét is elleneink megsemmisítésével megnyerhettük.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
