PEST, NOVEMB. 20.
PEST, NOVEMB. 20.
A frankfurti jobb oldal Austriát a német szövetségből kihagyta.
Ebből sok tanúságot vonhatunk, s e tanúságokat, úgy hiszem, használhatjuk is.
Vizsgáljuk meg kissé, mi lehet e nyilt declaratio alatt elrejtve, s hol a rúgó, melly a szt. Pál templomi gépezetet mozgatja.
A februari forradalom után Németország népeinek is eszökbe jutott, tán itt volna az idő, hogy az elszakadozott németség egy testté alakúljon, s tetszett, nem tetszett, Frankfurtba a nép követeket küldött.
E tényben a népség közakarata nyilvánúlt, s e manifestatio olly hatalmas volt, hogy ellene a fejedelmek nem tarták tanácsosnak felszólalni.
Ki a Vorparlament s a későbbi tanácskozásokat átnézi, meggyőződhetik, hogy republicai elemek ugyan léteznek, de meggyőződhetett arról is, hogy nagy kisebbségben vannak.
Látta ezt Austria, s látta Poroszország.
Azt is látták, hogy vagy osztrák vagy porosz fejedelem fogja az öszszes németség ügyeit kormányozni, mert a hozott törvényeknek ők képesek csak a kellő sanctiót megadni.
S elkezdettek egymásra farkasszemeket vetni.
Gagern a sok közől kiindítványozta a Reichsverwezerséget.
Berlinben megtörtént a tévedésbőli mészárlás.
Vilmos Fr. királynak kilátásai elhomályosodtak.
Austria sem birta a német sympathiákat, de volt egy tagja, kiről hitték, hogy a nép bizalmát bírni fogja, s nem kevés töprenkedés után János főhg lőn a birodalmi kormányzó.
A két dynastiának számos tagjai közöl illy nehéz volt egyet találni, kiről hitték, hogy a nép szereti, vagy legalább nem zúgolódik ellene.
A porosz király e választás miatt végetlenűl megboszankodott. A berlini országgyülés hatalmasabban működött, a cabinet tett, mint neki tetszik; Frankfurtra nem is legyintettek.
Ez alatt Radeczky Olaszországot lenyűgözte, s Carlo Alberto haza ment.
Frankfurtban pedig azt rebesgetjék, hogy Velencze és Triest a német birodalomhoz fognak tartozni.
Austriának kezében a német kormány , de rá nézve belőle egy éltető rész kimaradt: – az absolutismus.
Illy áron még Európa összes nemzeteit sem akarta kormányozni.
Poroszország nem szabott illy magas árt, s nézte csendesen a dolgok fejlődését, vagy tán fejlesztésökbe bele is folyt.
Oroszorszáb keleti tartományai miatt szivesebben üdvözölte a porosz királyt német császárnak, mint a habsburg-lotharingi ház bármelly ivadékát, kivált ha az alkotmányos császár lenne.
E lehetőségtől e házat meg kelle fosztani.
A kormány, vagy jobban mondva camarilla, hathatón munkált e czélra, Oroszország vállairól nagyrészt a terhet levette. Olaszországban a dolgok csakhamar más fordulatot vettek, a katonaságot onnan kihozni lehetetlen volt.
Magyarországtól el akarják venni a királyi esküvel szentesetett törvényt a császár és király nevében, erre pedig katonaság kell. Lembergben forradalom idéztetik elő, ide is katona kell. Frankfurt ausiriai erőre nem számíthat.
Ez a porosz király czéljainak épen jó volt. Mert a német birodalmi gyülés reményei feléje fordúlni valának kénytelenek.
Most már Vilmos Frigyes nem nyugodott, befolyását nevelte Frankfurtbani kitűnő sikerrel, s e befolyással minden áron oda munkál, hogy uralma Németországban biztosíttassék.
Nagy csoda volna, hogy ha Frankfurt Berlinnel föl nem cseréltetik.
Ha Austria a német szövetséghez csatoltatnék, a habsburglotharingiai ház sokat vesztene, tán annyit, hogy nézete szerint, e veszteséget semmi sem pótolhatná.
Hihető, hogy e veszteséget békesen épen nem nézné, s a német részek megtartására erélyes lépéseket tenne, szóval, hatalmas competens lenne a német császárságra.
A harcz kétségtelenűl annak részére dőlne el, ki a legszabadabb instisutiókat ajánlaná.
Ez nem tetszenék sem Austriának, sem Porosz, sem Oroszországnak. Ezért más politicát kelle követni.
Meghagyni Austriát, mint van, hogy vetélytárs ne legyen; benne absolulisticus irányú kormányt alapítani, nehogy az orosz szövetségesnek bajt okozzon, de egy úttal meggyengíteni, hogy gyámság alól valahogy ki ne meneküljön.
A körülményekből úgy látszik, hogy e hármas szövetség, a kitűzött czélok elérésére hatalmasan működik.
Éjszak felől tehát sympathiákat hasztalan várunk. Frankfurt nem vált azzá, hogy sok reményekre jogosítana, sőt, hiszem, nem sokára a magyar országgyűlés követének ki fogja adni az útlevelet.
De ez így soká nem tarthat, s nem sokára fogjuk hallani, hogy az udvarok cselszövényeit egy új esemény meghiúsította.
Mi pedig hasztalan reményekkel a frankfurti sympathiák iránt ne kecsegtessük magunkat, ne támaszkodjunk olly oszlopra, melly e súly alatt összeroskad, hanem, ha kell támasz, keressünk másutt.
S ez is jó tanúság, mellyet az események folyamából meríthettünk, mert előlről a frankfurti jobboldal Austriát a német szövetségből kihagyta. – S.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
