RÉSZLETEI az august. 19-ki orsz.ülésnek a’ RRnél. | Kossuth hírlapírói munkássága

RÉSZLETEI az august. 19-ki orsz.ülésnek a’ RRnél.

Tárgyai valának ez ülésnek a’ papi javak feletti viták’ befejezése, sérelmek, az országgyülés’ berekesztését tudató leirat iránti nyilatkozat, ’s ujabb izenetek a’ bányatörvény, de különösen a’ városreform iránt.

Mielőtt azonban napi rendre tértek volna a’ tanácskozások, Palóczy kerületi jegyző elnök ő nmgát, mint névünnepét előző napon, a’ RR. nevében, kerületi megbizatása szerint, üdvözlé; mire ő excellentiája a’ meglepetés’ elérzékenyült szavaival válaszolt.

Áttérve a’ napi rendre, folytattatának a’ papi javak feletti viták. Igértük ezeknek részleteit adni. E’ térgyat illető hosszasabb közleményeink után azonban bocsánatot remélünk olvasóinktól, ha a’ különben is eltérő szóváltásokat mellőzve, tudósitásunkat ezuttal csupán egy igen élénk előadás’ töredékeire szoritjuk, melly ez ügyben a’ tanácskozást befejezé.

Midőn a’ vallás’ dolgában – mondá P–követe – vagy egyéb tárgyakban a’ clerusról vala szó, mindannyiszor hallottuk azon észrevételt, hogy illy vitákba bocsátkozni ártalmas, mert általok az egyház’ tekintélye sülyed. Szónok azonban ugy hiszi, hogy a’ vagyon-kapzsisággal együtt járnak a’ világi szennyek, ’s mig az egyház evangeliumi tisztaságába, eredeti egyszerüségébe vissza nem lép, minden alkalommal szükségkép’ ki lesz téve illyes megtámadásoknak. Mondják ugyan az egyházférfiak, hogy „illiacos intra muros peccatur et extra,” mi sem vagyunk jobbak, ha tehát ők sem azok, kiknek lenniök kellene: ne bántsák őket azért a’ RR., hiszen a’ státus vallás nélkül fen nem állhat, ’s a’ vallásnak ők depositáriusai; miből aztán ismét következnék, hogy akármit csinálnak az egyházférfiak, akár tartják meg a’ törvényeket, akár nem, ’s bár hogyan legyenek elrendezve, hozzájok férniünk többé nem lehetne, mert ekkép’ a’ nálok lévő szent örzemény, ’s a’ vallásosság által közvetve maga a’ státus is szenvedni fogna. Szónok azonban megjegyzi, hogy nem egyedül a’ cath. clerus letéteményese a’ vallásnak, ennélfogva, ha megszünik is teljesiteni e’ hivatását, megtartja az örzeményt a’ protestans egyház; ’s igy nem a’ polgári társaság’ állapota szenvedend, hanem szenvedni fognak, kik hivatásukat balul fogván fel, magukat az időhöz nem alkalmazák. – ’S mi különösen jelen tárgyat illeti, melly kerületi ülésekben eléggé meg volt vitatva, politicátlannak tartja szónok, hogy a’ káptalan-követek, nem elégelvén a’ határozatra nézve röviden kijelenteni eltérő véleményöket, hosszas beszédeikkel önmaguk felhivák a’ RR.’ ellenkező okoskodásait.

Most tehát az önmaguk által fölidézett vitákat türjék a’ főtisztelendő urak, ’s tekintve e’ század’ szellemét, hogy egész világot anyagi érdekek tartják mozgásban, ne csudálkozzanak, ha e’ kérdés nálunk is szőnyegre került, ha itt is kezdenek gondolkodni az emberek: nem lehetne e szellemi dolgokhoz is kisé olcsóbb áron jutni. Hajdan mindenek máskép’ voltak; azon időkben, mig a’ világi javak kevesebb kezekben valának, azon világban, mellyről mondatik, hogy a’ nagy vétkek’ ’s erények’ kora volt, világi javakkal nem sokat törődtek az emberek, ’s ha főleg jól befüték nekik a’ poklot, hajlandók valának birtokaikat felébe sőt néha egészen is odaadni, ’s ekkép’ öngyermekeik’, maradékaik’ rovására is gazdagitani az egyházat. Mindezek megváltoztak, a’ kor’ fejlődésének irányát anyagi érdekek vezetik, ’s ez irány ellenállhatatlanul hat.

Mondják az egyházi szónokok, hogy azon javak az egyház’ javai; ’s a’ v–i káptalan’ követe hasonlitással is élt. Példáját követve – ugy mond szónok – legyen szabad nekem is hasonlattal élnem. Volt hajdan egy bálvány, mellynek az imádó pogánynépek tömérdek áldozatot hordtak, ’s az áldozat reggelre mindenkor elfogyott, ’s a’ nép’ papjai mindannyiszor hirdették, hogy uj áldozat szükséges ismét, mik végre kisült, hogy az áldozatra nem is a’ bálványnak, hanem azon papoknak volt szükségök, kik tarták vala a’ bálványt. Mondják most is a’ főtisztelendő urak, hogy javaik az isteni szolgálat’ fentartására forditandók; ugyan, kérdé szónok, mi roppant gazdagságot igényel ez? Isten’ valódi tisztelete a’ szivben lakik, erényben áll; a’ külső szertartások kevesebb értékkel teljesithetők. Egyezzenek meg tehát a’ főtiszt. urak illetményeik’ meghatározásában; sőt győződjenek meg, hogy ez esetben ők is csak nyerhetnek. Mert miről van itt szó? mondja e valaki, hogy a’ papi javakat egészen el kell venni, mert kiván e Borsod megye is az egyházi személyek’ illő tartásáról gondoskodni? – Midőn egy püspök kineveztetik, évi jövedelemmel nincsen e terhelve most is? – nincsen e jelenleg is congruára szoritva? és mégis, jutott e valamellyik egyházférfiunak eszébe, midőn püspökségre kineveztetett, ’s jövedelmeiből különnemű czímek alatt tetemes részt lehuzának, felszólalni e’ bánásmód ellen? nem foghat e pedig idővel növekedni e’ lehuzás? – fogyni semmi esetre nem. A’ főtiszt. uraknak mindezek ellen nincs semmi észrevételök, nem ugy jön e ez ki, hogy ők a’ hatalomnak örömest fizetnek a’ kinevezésért, – de az ország’ közjavára áldozni idegenek?

Különböző tekintetekből mutogattaték a’ papi javak körüli rendezés’ szüksége; szónok nem kisebb fontosságnak tartja azon tekinteteknél magának a’ népnek érdekét. Ezután emlité a’ plébánusok’ állását, micsoda prestátiokat tesz nekik a’ nép; nem is emlitve az évenkénti papbért, mikor születik, mikor házasodik, a’ szegény embernek fizetnie kell, sőt ha meghal is, temetési költségekkel terheltetik vagyona. Kérdi szónok, az emberek, kiket a’ főtiszt. urak nyájhoz szeretnek hasonlitani, e’ tekintetben nyájai az egyháznak? Nem áll e’ a’ népnek, az országnak érdekében, hogy a’ stólák, e’ gyülöletes fizetés-nemek; mert vannak gyülőletesb nemei a’ követelésnek, mint a’ keresztelési, házassági ’s temetési költségek, – megszüntessenek.

A’ püspökök azonban állitják, hogy azon javak’ övéik, ’s ők nem fogják magokat congruára szorittatni. Kérdjük meg csak, mond szónok, a’ szegény káplánokat, kiknek évi fizetése hatvan forintra van szoritva, mellyből alig tudnak magoknak csizmát szerezni, ’s alig képesek rongyos reverendájokat megfoltoztatni; megfogják ezek mondani, valljon azon gazdag clerus, mellynek jövedelme milliókra terjed, megérdemli e azon milliókat, vagy nem? Emlithetné itt szónok, mint vannak rendezve az alsóbb clerus, a’ plébánusok’ a’ káplánok viszonyai, hogy előmenetelre mindaddig nem számolhat, mig minden szellemi törekvés ki nem öletett kebeléből, ’s mig magát vak eszközül nem engedi használtatni, ezeket tekintve, mindenkinek elkellene ismernie, hogy a’ papi javak ugy, mint vannak, felosztva igen roszúl vannak.

Mi egyébiránt illeti a’ vitákat, szónok azokból különösen 593kettőt tanult. Elmondja mi ez ’stb. ’S ekkép’ fejezé be szavait.

Hivatkozott a’ v–i káptalan’ követe azon latin közmondásra is: „beatus est dare, quam accipere” minélfogva nem hogy mostani javaikat kellene elvenni tőlök, sőt még gazdagabban kellene őket ellátni, hogy a’ t. RR. annál boldogabbak lehessenek. Szónok megforditja a’ dolgot, ’S miután az egyháziak már szolgálataiknál fogva több érdemet szerezhetnek az egyház körül, mint mi nyomorult világiak; kéri szónok, ne háritsák el maguktól a’ boldogság’ ezen nemét, mellyet a’ főtisztelendő urak reánk, világiakra akarnak ruházni. ’stb.

E’ nyilatkozat után, mellynek némi töredékeit közlök, az elnök’ tapintatos figyelmeztetésének sikerült véget vetni a’ további vitatkozásoknak.

A’ kerületi végzemény, a’ sérelmeket és kivánatokat tárgyazó munkálat’ V., VI. és VII. osztályainak minden pontjaira nézve helybenhagyatott.

A’ bünvádi eljárásra vonatkozó pestmegyei szabályok’ törvény ellenes felfüggesztését, ’s megsemmisitését, most sem tekinté a’ többség sérelemnek.

Ezután a’ bányatörvény iránti ujabb izenet tárgyaltaték, minden változtatás nélkül. –

Majd azon nyilatkozat olvastaték fel, mellyben az orsz.gyülés’ berekesztését tudató leiratra nézve a’ RR. szokott észrevétele foglaltatik.

Az elnök azt szükségtelennek tartja, mert a’ benne idézett 1790/1. 13. t.czikk különben is erősebb illyes nyilatkozatnál, egyszersmind pedig idő előttinek is, miután országgyüléseink mindenkor utolsó heteiben szoktak legtöbbet végezni. Egyébkint, más tárgyat nem is emlitve, a’ nemzetiséget és vallási viszonyainkat biztositó törvények iránt teljes reménye van ő excellentiájának; ’s ugy hiszi, hogy városok’ rendezése nélkül haza menni; bizony ez sem lenne jó.

Hangos „maradjon” válaszolt e’ nyilatkozat’ első részére; ellenben a’ városreformra vonatkozó ohajtásban az elnökkel nagy mértékben osztozik a’ RR.’ többsége.

Midőn e’ tárgyban az ötödik izenet felolastaték, a’ rendezési munkálat’ kerületi jegyzője illyképen nyilatkozott.

Igen ohajtá, hogy ez izenet ne illy későn, midőn már az idő ennyire haladt, hanem egészen külön más ülésben vétetett vala fel, hogy lett volna elég idejök e’ tábla tagjainak kinyilatkoztatniok, mi rendkivül fontosnak tartják e’ városi ügyet, ugyhogy szónok, ha e’ tárgy’ törvénynyé nem lesz, minden egyéb rendelkezéseket csak foltozásoknak, ’s talán inkább károsoknak fog tartani, mintha semmi sem történt volna. Midőn ugyan is – mondá szónok – inditványozók e’ reformot, midőn a’ városokban létező, ’s életet követelő uj erőnek a’ többi erők’ életművezetébe beillesztését czélozók: azon szempontból mentünk ki, hogy az élő erőket egyesiteni, egybeolvasztani mindenekfelett szükséges, ’s hogy minden további előhaladásunk’ alapja, kulcsa, reménye ezen egygyéolvadás.

Ezeknélfogva szerette volna szónok a’ főRR-nek e’ tábla’ ellenében tanusitott eljárási módját is kisé bővebben taglalni, annyival inkább, mivel épen szóló követ levén ennekelőtt közeledési eszközök’ ajánlója, sokak által talán következetlenséggel vádoltatik, miután jelenleg ő is sürgeti, hogy a’ munkálat jelen alakjában terjesztessék fel. Most azonban csak röviden jelenti ki, mikép’ ő, igen is, mindent elkövete, mennyiben a’ szabadság’ nagyobb megszoritása nélkül a’ közelités’ lehetőségét látá, annak eszközlésére; de midőn a’ RR. utasitásaikra hivatkozása másrészről gúnynyal találkozik, midőn a’ főRR. hinni nem akarják, hogy a’ RRnek további közeledést utasitásaik’ megtartásával megegyeztetniök nem lehet, és hogy az személyes felelet’ sulyos engedékenysége, miként a’ RR. izenetében kivántatott, egyéni meggyőződés’ feláldozását sem foglalá magában, midőn ezeket látja szónok: kénytelen kimondani, hogy a’ tárgy iránt valódi buzgalmat nem tapasztal, hogy azon táblát nem tudni, mi vezérli; ’s erről még inkább meg kell győződnie, ha a’ tények’ illyetén állásával a’ hallottakat összehasonlitja.

Szónokot a’ másik házban leginkább két dolog botránkoztatá meg. – Egy nagy befolyásu férfiutól hallók, mikép’ ő nem egyezhetik meg a’ tárgy’ fejterjesztésében, mert lehetséges, hogy a’ kormány is jóváhagyását adja a’ RR. határozatira. Mit tesz ez? Nemde azt, hogy a’ felsőtábla még azt is megakarja akadályozni, miben a’ kormány a’ nemzet’ képviselőivel megegyeznék? Ugan, kérdi szóló követ, Europa’ mellyik alkotmányos országában bir illy korlátlan hatalommal a’ felsőkamara? Angolországban, hol az aristocratia’ állása kisé más, mint nálunk, hány uj peert tőn a’ kormány a’ reform-bill’ akadályozásakor? ott a’ felsőkamarának csak mérsékelni lehet ’s nem akadályozni. Nem czélja szóló követnek ismételve fejtegetni azon észrevételt, mellyet a’ magyar nyelv’ tárgyalásakor, az országgyülésnek személyes érdekbőli kizsákmányolásáról emlite, eljő az idő, mikor a’ nyilatkozatokból ez irány’ okai elég világosan felfognak tünni.

Sajnosan hallá továbbá szónok egy tekintély’ szájából azon kifejezést, miszerint a’ főRRi tábla megsemmisitetik, ha a’ RR. nézeteinek engedni kiván. Mondta volna ezt bárki más, nem szülne aggodalmat; de olly férfiu’ szájából hallva illyest, vagy azt kell hinnie, hogy a’ hatalom a’ városi szerkezetnek maga ellene van; vagy azon nagy tekintélyű férfiról kell hinni, hogy egyéni ingerültségtől, hagyja magát ragadtatni olly utra, mellyen őt látni nem lenne szabad.

Szónok e’ tárgyat mindenek felett fontosnak, életbe vágónak tartja, melly nem e’ terem’ falai között hangzik el. Tudják meg a’ főRR., hogy a’ magyar aristocratia csak ugy állhat meg, ha a’ nép’ érdekeit feltudja karolni, ha ez érdekeket egymástól elszaggatva, csak magának törekszik hasznot aratni: azon pillanatban, midőn ezt tette: végső órája ütött, ’s felhasználva önmagát, életerét szakasztá meg. Tudják meg azért, hogy nekünk – ugymond szónok – kik a’ néphez közelebb állunk, a’ nép’ érdekeit elhagynunk nem lehet, hogy mi az érdekeket eldaraboltatni nem engedhetjük, ’s hogy azon esetre, ha a’ városok’ érdekei kielégitetlenül fognak elutasittatni, ez orsz.gyülésnek legnagyobb hasznát – én legalább részemről – legnagyobb nyereséget abban látnék, hogy a’ többi kiegyenlitést váró érdekek is ezzel egy tömegben együtt és egyszerre, ’s egyesitett erővel követeljék a’ törvényhozástóli elintézésöket. Tekinteniök kell továbbá, hogy midőn a’ két tábla összeütközik, mindennek szabad inkább történni, csak annak nem, hogy egy harmadik, kinek e’ táblán befolyása nincs, azon harmadik, kinek jogairól van szó, a’ városi rend’ érdeke szenvedjen ’stb.

Személynők ő excellentiája e’ beszéd’ végső részében, a’ tárgy’ fontosságát, ’s az aristocratia’ érdekeit illetőleg osztozik. Nem látja azonban czélszerűnek e’ munkálat’ jövendője iránt illy hamar reményt veszteni. Szükség, hogy a’ mint egyrészről hiszi, mikép’ a’ főRR. részökről nem mulasztanak mindent megtenni ez ügyben, ugy viszont a’ RR. is igyekezzenek az eredményt minél inkább biztositani. Annyi bizonyos, hogy engedni egyik vagy másik részről hazafiui kötelesség lön ’stb.

Következő két szónok, egy tiszai, és egy dunai megye’ követe azonban ugy vélekednek, hogy ez életkérdés’ jövendőjeért a’ másik házra nehezült a’ közelebbi izenet után minden feletteher. Elmondják szónokok, mint vannak a’ haza’ jobbjait át meg áthatva a’ városreform’ szükségének érzetéről, miként nyugvék a’ képviselő testület minden figyelme e’ munkálaton, hányszor teve miatta félre szinte nagy érdekű dolgok’ tárgyalását. Igen e’ nemzet meg van immár győződve, hogy tömérdek törekvéseinek, a’ számtalan választmányi munkálatoknak, mellyeken félszázad óta olly nagy szorgalommal dolgozott, azért van mind eddig olly parányi sikere, mivel a’ szózat, melly azon buzgó igyekezetek mellett emelkedett, csupán egy osztály’, egyetlen töredékszava volt, ’s nem az összes nemzeté. Illy erőtlen helyzetben a’ törvényhozás tovább nem maradhat: az alkotmány’ terjesztése – mondá egyik szónok – alapja minden teendőknek, e’ nélkül a’ haladási pályán ott fogja a’ hatalom lépéseinket megállitani, hol neki tetszeni fog. E’ hitben él a’ RR.’ többsége, ’s e’ körülmény volt főleg, mi miatt roszul hatott reájok a’ leirat, melly az orsz.gyülés működéseinek véghatárnapot tüzött, mielőtt e’ városok’ rendezési ügye a’ fejedelem elébe juthata. A’ főRR. tullépnek a’ fentartási szellem’ korlátain, ’s aristocratiát akarnak teremteni, hol eddig nem is volt, hol az idegen elem, a’ polgárság között. Mit tesznek továbbá? Az egyezkedés’ teréről lelépve, arról van immár szó: mellyik tábla semmisüljön meg? Szónok e’ kérdésben a’ nemzet’ itélőszékére hivatkozik.

Az izenet, kis szerkezeti módositással, helybenhagyatott.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir