1
1
Podmaniczky negyvenöt esztendős korában újra kezdte az életet – miután addigi életére a feledés fátyolát borította.
Jóformán mindenét elveszítette negyvenöt esztendős koráig, amije addig volt.
Elveszítette neve elől a bárói predikátumot, mert az Északkeleti Vasútnál, ahol hivatalnoki minőségben napjában sokszor kellett ráírni nevét az elintézett aktákra: nem futotta idő a „bárói” titulus leírására is. Majd később ugyancsak elveszíti keresztnevét, Frigyes nevét, mert az életbiztosítási intézetnél, ahol már a részvényekre is rájegyeztette nevét: sok-sok ezer részvénypapirosra kellett rávezetni manupropriáját. Lett belőle röviden: Podmaniczky.
Ha váltóra írta volna ezt az egy nevet: talán ugyancsak olyan megbecsülésben részesül vala aláírása, mint abban az időben, amikor teljes nevét és címét kitöltötte a váltók űrlapjain.
De Podmaniczky negyvenöt éves korában fogadalmat tett, hogy váltóra többé nem írja nevét, miután sorban beváltogatta azokat a váltókat, amelyeket 1848 óta aláírogatott. Közben kifizetett, újra kifizetett, amelyekért végül, mert hisz ez a váltók sorsa, mégiscsak beperelték, és úgy elverték rajta a port, hogy mindenét el kellett adnia az esernyőjén kívül. Ezt az esernyőt csak azért hagyták meg neki, hogy esős időben is utánajárhasson azoknak a váltóknak, amelyekre rokonai, barátai, politikai bajtársai kedvéért a nevét felírogatta. (A maga kedvéért nevét csak beszélyek és regények lapjaira írta, amely névnek a használását a kiadó és közönség is addig gyakorolta, amíg Podmaniczky Frigyes a baráti jótállások miatt anyagilag tökéletesen tönkrement. Akkor vége lett írói dicsőségének. Mert ugyan kinek írhatna erkölcsnemesítő olvasmányokat egy olyan ember, aki a maga erkölcseire se tudott kellően vigyázni?)172
Podmaniczky tehát fogadalmat tett, hogy többé az irodalom terén sem kísérletezik, miután könyveit jóformán utolsó példányig eladta Laufer és a többi könyvárus. Podmaniczky nekiállt, hogy az utolsó példányokat megint kéziratul lemásolja: írt, írt hosszú éjszakákon át, hogy végképpen ne vesszen nyoma irodalmi munkásságának, amellyel a 19. század olvasói előtt ismertté és kelendővé tette nevét. Leírta újra a könyveket, de nem a könyvkiadó számára, hanem a Nemzeti Múzeumnak, hogy azok kéziratban megmaradjanak ott mindaddig, amíg a Múzeum fennáll.
„Mire nézte a napot?” – kérdezhetné valaki az elmúlt század dialektusában, aki Podmaniczky sorsán aggódna.
Negyvenöt esztendős korában, midőn Ármin öccse adósságainak a kifizetésével és aszódi birtokának eladásával elkészült, majd öccsét olyan állásba juttatta, amelynek jövedelméből szerényen megélhetett, gondoskodott öccse gyermekeinek sorsáról, mégpedig akként, hogy a Barátok terén levő Podmaniczky házat eladta, és annak eladási árából a pesti árvaszéknél a gyermekek nevére tíz-tíz ezer forintot helyezett el; de befizette azokat az alapítványi összegeket is, amelyeket Ármin öccse ígért, de tönkrejutása folytán nem fizethetett: így az ágostai hitvallású evangélikus kerületnek iskolai célokra ezerötszáz forintot, a Magyar Tudományos Akadémiának hatszáz forintot, a Nemzeti Színház gróf Károlyi György alapjának ezerötven forintot, a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének kétszázhúsz forintot. Negyvenöt éves korában, midőn Ármin öccse további adósságai felmerülése céljából eladta bútorait, könyvtárát, fegyvertárát, képtárát, lovait, kocsijait és saját nevelésű, kitűnő fajta agarait, amely dolgokat baráti körben árusított, mert a külszínre mindig sokat adott Podmaniczky Frigyes – negyvenöt éves korában, midőn az aszódi ősi kastélyból az utolsó emléktárgyak is elvándoroltak Prónay Józsefhez, gróf Károlyi Sándorhoz, Blaskovich Ernőhöz és Mikushoz, gróf Degenfeld Gusztávhoz, gróf Keglevich Bélához, báró Podmaniczky Leventéhez és Geyzához, báró Radvánszkynéhoz, gróf Ráday Gedeonhoz, hogy azok tovább őrizzék a Podmaniczky család hagyományaival együtt annak emléktárgyait is – negyvenöt éves korában Frigyes báró visszavonult a katonai pályától is, amelyen honvéd huszárkapitányi rangig vitte, és szabadságolt állományában is részt vett odáig a hadgyakorlatokon, amikor úgy a főparancsnok József főherceg, valamint Henneber Károly ezredese és dandárnoka, valamint pazonyi Elek Gusztáv őrnagya elismerését elnyerte173 – negyvenöt éves korában szakított a flaneur életmódot igénylő, költséges fogadói élettel, feladta az „Angol Királynő” szállodában csaknem huszonöt esztendeig bérelt lakosztályát, egyszerű polgári lakást bérelt, amelynek egyik szobáját hónapos lakónak kiadott, már csak azért is, mert a hónapos lakó által fizetendő huszonöt forintnyi összegből az egész lakás bérletét fedezni lehetett némi csekély hozzápótlással… Az új lakás rendben tartására gazdasszonyt fogadott, de ruháit továbbra is a Kerepesi út sarkáról felhívott hordárral keféltette, mert asszony ilyesmihez nem ért. Ugyancsak e sarki hordár hozta el a közeli kifőzőhelyről a mindennapi ebédet, amelyre Frigyes báró előfizetett. Erre a polgári kényelemre pedig még azért volt szüksége Frigyes bárónak, hogy azokat az adósságait is kifizethesse, amelyekre eddig nem is gondolt. Egy regényre volt adóssága a könyvkiadójánál, amely regényt meg kellett írni, miután annak árát már elköltötte.
Ezt válaszoljuk annak az aggodalmaskodónak, aki a negyvenöt éves Podmaniczky Frigyesről azt kérdezné: „mire nézed a napot?”.
Frigyes báró az elszegényedett, de kötelességüket teljesített emberek csendes és megfizethetetlen önérzetével nyomorgott csaknem két és fél esztendeig.
Ezen idő elteltével éppen azt írta naplójába (ahol tűnődéseinek hangot adni szokott), hogy vajon ugyanígy cselekedne-e másodszor is az életben, mint az elmúlt esztendőkben cselekedett? – s mindjárt rá a büszke választ is odakanyarította: Igen, ismét így cselekednék, mert negyvenöt esztendősnek kellett lennem, hogy végre szabadnak, függetlennek érezzem magam, akire senki se számít, és aki senkire se számít ez életben.
Éppen ezt írta naplójába, mikor új élete kezdetét vette, holott arra semmi kilátása nem volt.
A szerelem köszöntött be hajlékába. A mindent megváltó szerelem. .. De többé nem egy nő vagy több nő iránt, akiknek leveleit Frigyes múltjával együtt elégette, hanem egy olyan csodálatos szerelmi érzet ébredt fel benne, amelyről ugyan mindig tudott, de bevallani eddig élete röppentyűszerű változataiban nem adatott alkalom.
Egy holtig tartó igaz szerelem, amelyet Frigyes báró Budapest főváros iránt érzett.
Lehet-e szerelmesnek lenni egy városba?
Lehet – miután az ember kielégítette mindazon szenvedélyeit, amelyeket174 az élők és élettelen tárgyak iránt érzett élete folyamán. Az egyes személyű nők után Budapest valamennyi nőjébe; az egymagukban unatkozó utcák, egyes házak, egyedül álló tornyok után a város valamennyi utcájába, házába és tornyába szeretett bele Podmaniczky. Ezt a szerelmet valósította meg Podmaniczky Frigyes báró. 1873. esztendőt írnak, és Podmaniczky Frigyest a fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökévé nevezik ki.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
