4
4
Frigyes azonban fiatalkorától kezdve makacs természetű ember volt, ha valamit fejébe vett: arról nem egykönnyen mondott le. Most, amikor a nőket akarta ismét a pártjára hódítani vállalkozásában (miután a nők révén vélte megnyerni a közvéleményt is), tovább kutatott régi nőismeretségei után, amelyeknek hasznát vehetné.
Így természetesen nem maradhattak el az operaházi építkezések megszemlélésétől azok a dámák sem, akik bár élethivatásuknál fogva messzire születtek a színésznői pályától, időnként a jótékony vagy hazafias180 cél érdekében kénytelenek voltak a nyilvánosság előtt a színésznők mesterségét utánozni. S ez nem is volt nevezhető mindig kontárkodásnak, mert a társaságbeli dámák közül némelyik úgy megállotta helyét a színpadon, hogy még esztendők múlva is jó emlékezetben maradtak szereplésükkel.
Vegyük például azt a hatvanas évekbeli színpadi előadást, amelyet előbb a horvát kárvallottak javára, majd néhány nap múlva a Nemzeti Színház Nyugdíjegyesülete javára rendeztek az előkelő hölgyek! A Nemzeti Színház színpadán ekkor megjelent csaknem valamennyi társaságbeli dáma, jövedelmezett is a két előadás olyan tízezer forintot, amelyet a hölgyek részvétele nélkül aligha lehetett volna a pénztelen fővárosban összegyűjteni. De mit meg nem tenne a közönség, amikor a Szigetvári vértanúk-ból merített élőképekben a színpadon megjelenni láthatja Csekonics Leona bárónőt, Orczy Ágota bárónőt, Odescalchi Anna hercegnőt, Batthyány Ilona grófnőt, Degenfeld Emma grófnőt, akiknek némajátékához Nákó grófnő zongorázott!
Tizennégy esztendő múlott el azóta, és az említett grófnőkön legfeljebb annyit változtatott az idő, hogy egyiknek-másiknak karikagyűrű került a bal kezére, így Batthyány Ilona ujjára Keglevich Béla gróf gyűrűje a pesti barátok templomában; Keglevich Stefánia ujjara a cinkotai Beniczky Ödön jegygyűrűje… Ámde a hölgyek nem felejtették el még a Szigetvári vértanúk előadását, amelyben a hős Juranics szerepét éppen Podmaniczky Frigyes játszotta, így tehát szívesen eljöttek az operaházi építkezés megtekintésére, amikor a bárótól meghívást kaptak. Csak éppen Berkes Lajos cigányprímás és bandája hiányzott a téglarakások és a malterosgödrök körül, hogy a kedélyükből mit sem veszített dámák táncra kerekedjenek itt is, mint mindenütt, ahol a társadalom e legünnepeltebb hölgyei összejöttek.
A Sugár utat így is ellepték az ekvipázsok, valamint a sétalovaglásukban szünetet tartó gavallérok hátaslovaikkal és lovászaikkal. A kíváncsi, minden selyemszoknya-suhogásra fogékony fővárosi publikum a város minden részéből az operaházi építkezések felé tartott, hogy itt óraszámra bámulja a mély pincéket, alapépítményeket, föld alatti folyosókat, amelyeket az imént látogattak meg a mindenki előtt ismert és népszerű grófnők.
Frigyesünk olyan kifeszített vállal járkált a homoktöltéseken, mint egy cirkuszigazgató; Zufahl, a mérnök megtörölte verejtékező kalapbélését a nyári napban:181
– Úgy látszik, nem egészen hiába dolgozunk. A publikum már kezdi észrevenni, hogy itt valami készül.
– Csak a bokrétaünnepélyig jussunk el, nem múlik el itt óra a kőmívesei bámulása nélkül, mérnök úr – felelt Podmaniczky.
Aminthogy részben már azért is igaza volt ebben Podmaniczkynak, mert az öreg Breitner, aki nyaranta a nyitott társaskocsikat eddig a Király utcán át járatta a Városliget felé, az öreg Breitner is engedett az új idők kívánalmainak, amikor a társaskocsikat a Sugár úton át irányította végső céljuk felé. Az ernyő nélküli társaskocsiban már a hatvanas évek óta mindig szivarozott Deák Ferenc – vagy legalábbis egy Deák Ferenchez hasonlatos szürke úriember, aki a kocsisnak lassítást parancsolt, amikor az az operaházi építkezések mellett elhajtott.
A társaskocsi után ellenőrzés szempontjából hajtott maga az öreg Breitner egylovas fogatával, a bakról mindig nagyot köszönt az épületállványokon foglalatoskodó Podmaniczky Frigyesnek.
– Reménylem, meg van velem elégedve a báró úr, miután már jó előre ideszoktatom a pasasérokat?
De Frigyes báró szigorúan felelt:
– Akkor volnék megelégedve, ha a kocsisának megtiltaná, hogy mindig egy ingyen fuvart vegyenek maguk mellé a bakra valamely terjedelmes szakácsné alakjában, akinek a magasba való felkapaszkodása miatt néha percekig áll a forgalom.
Breitner elgondolkozott, aztán így felelt:
– Ez éppen olyan kívánság volna, mintha a báró úr a színháza kakasülőinek a látogatóitól azt kívánná, hogy illedelmesen viselkedjenek az előadás alatt.
Nem is avatkozott az öreg Breitner a kocsisai szerelmi ügyeibe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
