4
4
Inczédi Ince későbbi életfolyamán többször került abba a helyzetbe, hogy magyarázatát adja akkori hallgatásának:
– Belátom, hogy kilencvenkilenc férfi az én helyemben akkor az udvarias rendőrnek habozás nélkül azt feleli: „Igen, a jelen levő hölgy a feleségem, és kérem mélyen tisztelt uramat, hogy elégedjen meg ennyivel.” Én voltam az adott körülmények között az a századik ember, aki ezt a könnyű kimagyarázkodást nem tartotta alkalmasnak az ügy elintézéséhez. Miért? Éppen azért a távol levő, szőke nőért, akinek sorsáról kártyát vetettünk, és aki okozója volt minden bajnak. És az ének, az a bizonyos női ének, amely a házba vonzott: még mindig hallatszott valahonnan.
…A rendőrtiszt mosolyogva nézte az aggályoskodó Inczédi urat, míg Zsanét arca lassan felpirosodott, mégpedig olyanformán, hogy valahonnan a lábából szállott fel a vér, s ezért bizonyos idő szükségeltetett ahhoz, amíg a vérhullám felért a nyakáig, onnan füléig, hogy a fülkagylócskák tüzes rózsákká változtak. Ugyancsak kitöltötte a vér homlokát is, hogy feltóduló vértől le kellett sütni a szemét, mert nem tudta volna nyitva tartani azokat az okos, fölényes, sokat látott szemeket.
– Majd én igazolom magam mindkettőnk nevében – mondta Zsanét a rendőrnek, és felállott a szalmafonatú székről, amelyen eddig ült. Ellenben bal lábát, abban a tüneményes, magas fűzős cipőben, amelyet száraz időben mindig a legjobb kaptafán tartott, a bal lábát feltette a székre, és a köpönyeg szárnyát, vele együtt a szoknyát is felemelte körülbelül térdére, ahol harisnyakötőjének kellett volna lenni. A harisnyakötőt ellenben egy fekete-sárga kardszíj és arról lelógó arany tiszti kardbojt helyettesítette.
Zsanét a kardbojtra mutatva, így szólt a rendőrhöz:
– Boldogult férjem tulajdona volt ez.
Kubinyi, aki egyébként is meg volt győződve a jelenlévők ártatlanságáról,10 ekkor összeütötte a bokáját az arany kardbojt előtt, és feszes állásban felelt:
– Asszonyom, nem tehetek mást, mint bocsánatot kérek.
Szárazon meghajolt Inczédi úr felé, és igyekezett kívül lenni az ajtón.
Zsanét eleresztette ruháját, és bizakodva szólott Inczédi úrhoz:
– Filkóm! A kártyavetésnek vége van.
És napokra felvidámodott, megfiatalodott a kis kalandtól, mintha külföldi utazást tett volna az ősz elől.
(1930)11
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
