előtte
előtte [e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) -m, -d, előttünk, -tek [ë], előttük v. (népies, régies) előttök. Nyomósítva: őelőtte, őelőttük.
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy, dolog előtt (főleg 1–5, 9–10). Előttem ült a színházan. Előtted ment a sorban. Megjelent előttünk. Előttetek nem nyilatkozott. Előttük meghajol. Szép jövő áll előtte. Nem világos előtte, amit mondtam. Esküszöm … mindenfélére, mi csak szent s kedves előttem … (Petőfi Sándor) Közvetlen közelből az anyja kék szeme csillogott előtte. (Kosztolányi Dezső) || a. (hivatalos) Előttünk mint tanúk előtt: igazoljuk, hogy az (ok)iratot jelenlétünkben írták alá.
2. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyt, tárgyat, dolgot időben megelőzve, az előtt. Az előttem szóló: az a személy, aki felszólalásom előtt beszélt (a gyűlésen). Előttem érkezett a színházba. Az előttem szólókkal ellenkező véleményben vagyok. (Vas Gereben)
II. névutó (-nak, -nek ragos szóval, azzal együtt értve) (elavult) Előtt (főleg 1–5, 9–10). [Zeüsz] Nagy az istenek- s halandóknak előtte. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) – (régies) <Állandósult szókapcsolatokban:> annakelőtte: a szóban forgó, múltbeli cselekvés, történés előtt; azelőtt; ennek előtte: a mostani idő előtt; ezelőtt. Hol ennek előtte a magára hagyatott, míveletlen Természet csak keveset adott a birtokosnak, most az iparkodó, okoskodó… gazdálkodás két három annyit fordít. (Kisfaludy Sándor) A város állott továbbra is, mint annak előtte, régebben. (Tömörkény István)
Szólás(ok): ld. köd.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
