kivétel
kivétel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a kivesz [1] (főként 1–3, 5–6, 8–10) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit kivesznek vmiből, vhonnan. Az alkatrész kivétele a gépből; a csecsemő kivétele a gyermekkocsiból; a tészta kivétele a sütőből; a mandulák kivétele; a pénz kivétele a bankból; a gyermek kivétele az iskolából; a szabadság kivétele. A keresztlevél kivételéért egy pengő forint jár. (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely (általános) szabálytól való eltérés, a vele való ellenkezés, ellentét. E szabály alól nincs kivétel. A legtöbb szabály alól lehet kivétel. (szójárás) (A) kivétel erősíti a szabályt. Régi maxima [= irányelv] a nyelvtanban: nincs szabály kivétel nélkül. (Arany János) A latin nyelvtanban az összes kivételeket megtanulta, s úgy tudta, mint a vízfolyás. (Móricz Zsigmond) A bíróságok tárgyalásai – a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve – nyilvánosak. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Kivételes, a többitől eltérő bánásmódban való részesítés. Kivételnek nincs helye; kivételt tesz vkivel: kivételez(ik). Sörösékért a világ járása nem tett kivételt. (Vas Gereben) Főnököm a kedvemért kivételeket tesz. (Tolnai Lajos)
3. Az, aki, ami nem tartozik a többiek közé, aki, ami külön elbírálásban részesül. Dicséretes kivétel; vki, vmi kivételével: rajta v. azon kívül minden(ki) más; kevés kivétellel; ® tisztelet a kivételnek. Ebben a dologban v. esetben nem ismerek kivételt. Mindenki ott volt kivétel nélkül. Ami fönnmaradt [a dalokból], az már, alig némely kivétellel, iskolázott emberek műve. (Arany János)
4. (ritka) Kiváltság, előjog. Nemcsak a Nyilasok kivétele volt, hogy a Tiszába szoktak halni … Pál bátyánk, az is abba halt. (Móricz Zsigmond)
5. (tájszó, régies) Kivetnivaló. Mi kivételt találsz benne?
kivételi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
