kivételes
kivételes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A megszokottól, szabályostól eltérő; rendkívüli. Kivételes alkalom, helyzet; kivételes eset; kivételes tehetség. A jótékonyság mindig kivételes marad. (Arany János) Filozófiai és tudományos ismereteken alapuló kivételes műveltség, a nézőpontok emelkedettsége, az analízis ereje … jellemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán) || a. (hivatalos) Kivételes állapot: a) szokatlan állapot; b) <tömegmegmozdulás, háború idején> olyan á., amikor a helyzetnek megfelelő különleges rendszabályokat vezetnek be. A sztrájk, az ostrom idején kivételes állapotot rendelnek el. || b. (politika) Kivételes hatalom: az államélet kormányzó, ill. végrehajtó tényezőinek, rendsz. a kormánynak, bizonyos körülmények között az alkotmányosság alapelveinek felfüggesztésével gyakorolt, kiterjesztett hatalma.
2. A megszokottnál v. a várhatónál kedvezőbb, nagyon kedvező. Kivételes bánásmódban részesül; kivételes helyzetben van vkivel szemben; kivételes helyzetet élvez. Bizony, szótartóbb ember volnék, ha helyzetem nem ily „kivételes”. (Arany János) Az élet mindenkinek Kivételes szent örömül jön. (Ady Endre)
kivételesség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
