nyelvész
nyelvész [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Nyelvészettel hivatásszerűen foglalkozó kutató, tudós; nyelvtudós. Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész. | Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész. (Arany János) Milyen gyöngédséggel szeretitek ti, nyelvészek a nyelvet, a halhatatlan szavakat, melyek túlélik az embert és történelmét. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, néha gúnyos) Nyelvi kérdések iránt érdeklődő, velük foglalkozó, nyelvészkedő (hajlamú) személy. Nagy nyelvész a gyerek, a múltkor is kijavította azt, amit rosszul mondtam.
2. (bizalmas) Nyelvszakos tanár(jelölt). Nyelvész vagyok, nem természetrajz szakos.
nyelvészi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
